Fezejet

 1 I  |      valami kóbor nomádfaj, melyet leigázott, volt arra kárhoztatva,
 2 I  |    S használni azt a vasat, melyet magunk élesíténk? Mit veszthetünk
 3 I  | volt, másiké egy bőrkötény, melyet egykor Bertezena viselt,
 4 I  |  egykor Bertezena viselt, s melyet később diadalok emlékei,
 5 II | siratni dísztelen. A titok, melyet rád bízok, két nemzet életének
 6 II | önmagának. Erezve a terhet, melyet vállaimra tettél, kétszerte
 7 II |    szerint mondd jelszavad, melyet palotád homlokára írassunk
 8 II |    illett halovány arcához, melyet csak a csatában lehetett
 9 II | támadó csillag, országomat, melyet elhagyok, megoltalmazd.~–
10 II |     Dalma érzé, hogy a kéz, melyet kezében tarta, elhidegült. –
11 III|  férget meg kell sajnálnod, melyet így megölnek, nem saját
12 III|     tigrisbőrrel beterítve, melyet vastag kerekekre téve, mindenütt
13 IV | ifjú uralkodóra; s az öröm, melyet mint fejedelem érzett, feledteté
14 IV | feledteté vele a fájdalmat, melyet mint nő viselt. Elemér távolléte
15 IV |   jött döfés után a sebből, melyet a haldoklón ejte, s arcán
16 V  |      fölemelve azon kardot, melyet az imént kovácsolt, s miként