Fezejet

 1 I  |              mondok, miként segítsünk rajta. Ha negyvenezer kardot készítünk,
 2 II |          minden pír, s helyet foglalt rajta a búskomoly halványság.~–
 3 III|               térdeiről, s elborzadva rajta, hogy az áldozat idegen
 4 III|          dolgodra, botor fiú, s örülj rajta, hogy még fiatal vagy.~Halila
 5 III|              trón előtt áll, hanem ki rajta ül.~– Beszélj hát, mit hoztál? –
 6 III|             vegyétek! Osztozzatok meg rajta!~S azzal egyenkint letépve
 7 IV |        fogadta, mégis visszasugárzott rajta, s mentül féhérebb volt
 8 IV |             arc, annál fényesebb volt rajta a mosoly. A nép tódulása
 9 IV |            lábszárait, olyant rántott rajta, hogy az óriás egész hosszában
10 IV |          vissza őt férjének. Így lesz rajta ég áldása.~Dalma ingerelve
11 IV | összekulcsolva: minden csupa női volt rajta. Ha most vigyázott volna
12 IV |          szólt Dalma mosolyogva. – Te rajta légy, hogy felvidítsd. Szíve
13 IV |             hoztál, míg én nem tartám rajta szemeim, vezéremmel, kit
14 IV |         Elemér arcához, s végigsimítá rajta.~Az ifjú felriadt az ellenszenves
15 V  |            sötét. Az áldás nem fogott rajta.~Majd jöttek a „hegedősök”