Fezejet

 1 II |       vérével bosszultam meg, kiket hozzá felküldék raboknak.~– És
 2 II | álomlátásban egy tündér szállott le hozzá, ki e szavakat mondá neki: „
 3 II |              a vénebbek legközelebb hozzá, az ifjabbak leghátul maradva.
 4 II |           Elemér gyöngéden közelíte hozzá.~– Nem jut-e eszedbe, midőn
 5 II |              Oldamúr biztatva szóla hozzá.~– Beszélj a múltakról,
 6 II |            s reszketeg hangon szólt hozzá:~– Oldamúr, az idő lejárt,
 7 III|           Nos? Senkinek sincs kedve hozzá? Én rangra nem tekintek,
 8 III|           közülük, s biztatva szóla hozzá:~– Ne félj. Nem hagy el
 9 III|          Akár még a Bajkál-tavat is hozzá! – mondá csúfos nagylelkűséggel
10 III|             felelek. Leányodat kell hozzá nőül adni.~– Bölcsen beszélsz.~–
11 IV |              Kis öcsém! – kiálta le hozzá fitymálva. – Láttál-e már
12 IV |             Kihez?~Elemér odahajolt hozzá, megfogá kezét, s rebegve
13 IV |    válhatnánk egymástól! Mit szólsz hozzá? Azt, nemde, hogy kezemet
14 IV |        fenyegetőn húzódott közelebb hozzá:~– A férj itt fekszik lábaimnál.
15 IV |     elfelejtkezve rögtön odarohanni hozzá, s ha el tudta titkolni