Fezejet

 1 I  |         veled!~– Ez itt vezérünk, első emberünk, Bertezena – szólt
 2 I  |            No, tehát lépj elő, te első kutya! Hol a negyvenezer
 3 II |       szabályt tanultam ismerni: „Első a haza”! – Semmi sem elég
 4 II |           el, miként a dámvad: az első hívásra kijött barlangjából,
 5 II |       hittad fel a sorsot, ím, az első szavadra megjelent. Nem
 6 II |        ezentúl. Még ma eltávozol. Első utad leend Disabul királyhoz,
 7 III|       büszke. Odaadtalak volna az első tevehajcsárnak, ki kezedet
 8 III|        sor fénylő kopját a hajnal első sugáriban.~– És nekem egy
 9 III|       ülni, trónomon és szívemben első helyen. Minden szenvedésedet
10 IV |         nem volt rá soha.~– Uram. Első honalkotóink, kik törvényeinket
11 IV |  bármelyik méltó hozzád. Országom első férfiai ők.~– Nincs több
12 IV | magányában töltsétek boldogságtok első havait. Disabul ne aggódtasson
13 IV |          még, mert jól fizetsz.~– Első vagy a varchoniták között,
14 V  |       neked, oh, Dalma – szólt az első –, ki határainkat megvédted
15 V  |          haladéktalanul, és ha az első vezér, vagy maga a khagán