Fezejet

 1 II |        szól Oldamúr átszellemült arccal. Mint fogadó az ég áldozatod
 2 II |        lelke látott, megdicsőült arccal beszélte el.~(Ez egy sajátságos
 3 II |        vagy.~Oldamúr megdicsőült arccal rebegés:~– Oh öröm, oh gyönyör!~
 4 II |      komoly, ihletéstől áthatott arccal viszonzá: – „A hazáért semmi
 5 II | Emlékezem.~Oldamúr gyönyörteljes arccal inte Elemérnek, hogy szóljon
 6 II |     parancsolt szívének, s hideg arccal, hideg szóval felelt:~–
 7 II |          fölállt, nyugodt, hideg arccal körültekinte rajtok, s erős
 8 III|          vissza.~Disabul elégült arccal fordult emírjéhez, Kublájhoz,
 9 III|           s felült reá, és sötét arccal tekinte Elemérre, mintha
10 III|       tenyerébe hajtva, elborult arccal maradt ülve trónján. Senki
11 III|         vagy az”. Dalma vérpiros arccal szökött fel e szóra helyéről. „
12 IV |        kiálta Dalma lángra gyúlt arccal, s inte, hogy hozzák elé
13 IV |        örömét elrejteni nem tudó arccal ragadá meg a leány kezét,
14 IV |       félj – szólt Dalma ragyogó arccal, s keblére voná a leányt.–
15 IV |        Dalma irgalomért könyörgő arccal.~– Mit akarok? – szólt Elemér