Fezejet

 1 II |       halálom órájáig. Ím, vedd át tőlem e titkot, és őrizd tovább,
 2 II |           múlnak el legkedvesebben tőlem, ha boldog emlékeiteket
 3 II |      hasonlóvá tész, s azt kívánod tőlem, hogy ott legyek mindig,
 4 III|         nem nyeli, meg nem menekül tőlem. Azt pedig ne gondold, hogy
 5 III| megindítnak, hogy kezedet megkérje tőlem, légy azé. Astarothnak nem
 6 III|            már benne vagyunk. Kérj tőlem valamit. Most jó kedvemben
 7 III|             Még álmomban se hallja tőlem senki –, monda a király,
 8 IV |            Érzem kezeden. Te félsz tőlem.~– Ez az egy az, mire tanítottak
 9 IV |            szeretsz? Te iszonyodol tőlem, ugyebár? Magad sem tudod
10 IV |          szeretsz, hogy iszonyodol tőlem, hogy másért epedsz, oh,
11 IV |         magadtól, hogy megmenekülj tőlem.~– Az égre, úgy van. Mielőtt
12 IV |        amit ígértél, őrültség volt tőlem kivallani.~– Szívedre hallgass,
13 IV |  elfogultsággal.~– Te azt kérdenéd tőlem – folytatá Dalma holdkóros
14 IV |        mindent. A khagán meg akart tőlem menekülni, mert ő is mást