Fezejet

 1 I  |     Testvérek! Íme, parancsolóink ismét kétszázezer kő vasat ásattak
 2 II |          gondolaton, percek múlva ismét e gondolatnál sóhajta fel.~–
 3 II |       hagyjatok vele magamra, míg ismét hívni foglak – e földön
 4 II |          alá, s így a varchoniták ismét egy Bertezenaivadék alatt
 5 II |       Dalma kitüntetését. Arcáról ismét eltűnt minden pír, s helyet
 6 III|         csak nem nyelt el a föld.~Ismét kürtszó hallaték, és a kiáltás
 7 III|    leányod.~Disabul föltekinte, s ismét lesüté fejét. – Átok reá,
 8 III|       megengedi magát rémíteni, s ismét visszalép. Átkarolta őt
 9 III|          suttogá a leány –, de te ismét elvivéd magaddal! – S gyászoló
10 IV |          félrecsapta, de midőn ez ismét vissza akart szúrni, már
11 IV | varchoniták kettészakadt országát ismét összeköthetni. Még név szerint
12 IV |       szállni, vas-kemény akarata ismét visszatért. Köszönve inte
13 IV |            félve és futva.~A hold ismét úszik csendesen a felhők
14 IV |        beszél.~– Ketten maradtunk ismét: te és én. Mit akarsz? Hová