Fezejet

 1 I  |     nejeiknek, azok felnevelék őt ember módra, s Bertezena nevet
 2 II |         vak sors eltévesztett, az ember akarata helyrepótolhatja:
 3 II |           és ördögnek van ura; az ember ura önmagának. Erezve a
 4 III|    máguszt.~– Keveset beszélj, jó ember, mert keveset hallgatok.
 5 III|           a baráti körben – egész ember a tanácskozásban. – Ha látod
 6 III|          Hogy a vér nem engedi az ember szívét meghűlni. Te nem
 7 III|     félisten, ez angyal, ez egész ember – sem félisten, sem egész
 8 III|           sem félisten, sem egész ember, még csak nem is férfi,
 9 III| felragyogó. Avagy száz becsületes ember közül nem ki tudnád-e ismerni
10 IV |           mely annak nevet adott. Ember! Mondd, hogy nem vagy az,
11 IV |      utálatos bogárnak, hogy amíg ember él, undorral mondja ki annak
12 IV |           vonalma, melynek betűit ember nem ismeri. Adj hálát Istennek,
13 IV |           ölhetnélek meg.~– Balga ember. Tehát dicsőséget akarsz
14 IV |          mint megszabadítómat. Ez ember erővel rabolt el engem.~–