Fezejet

 1 I  |       nagy kutya! Tréfálni akarsz velem ugye, hogy így beszélsz?
 2 II |         márvány.~– Elégült vagy-e velem? – kérdé suttogva tőle.~–
 3 II |          egykor találkozni fogtok velem, s én számon kérendem tőletek,
 4 III|      hizlallak itt, hogy így bánj velem? Te pokollal viselős fenevad,
 5 III|           el nem múló Isten! Légy velem! S ha van szemed meglátni
 6 III|           hogy te is itt maradtál velem; te skorpiószívű udvaronc,
 7 III| tekintettel. – Jer, mérkőzzél meg velem.” S azzal a harcsíkra szólított,
 8 IV |     kezeit az égre.~– Atyám! Légy velem. Erőm roskadoz: e harc nem
 9 IV |      elérkezett.~– Szólni akartál velem? – kérdé szárazon Dalma.~–
10 IV |  lemondással nyújtá kezét.~– Tégy velem, mit kívánsz. Én kész vagyok.~
11 IV |       magas égben. Elégült vagy-e velem?”~E pillanatban hívatlan
12 IV |          Te is együtt hervadsz el velem. Jobb sorsot érdemelnél.~–
13 IV |            Ülj mellém… A sírba is velem fogsz-e jőni?… Hm, tudod,