Fezejet

 1 II |         kardomat, hadd támaszkodom reá; sokszor emeltem azt a csatákon,
 2 II |  ellenkezem veled, midőn kész vagy reá. Homlokomon izzadság gyöngyözik:
 3 II |         túlvilágon emlékezni fogok reá.~– Vigyázz reám onnan felül –
 4 II |          midőn te kopjádat hajítád reá, felszökött, s lábadat megragadva,
 5 III|            meg engem?~– Emlékezzél reá, hogy az igazság legelső
 6 III|         ismét lesüté fejét. – Átok reá, miért nem fiam!~Halila
 7 III|      tántorgott a trónig, s felült reá, és sötét arccal tekinte
 8 III|         Disabulnak, hogy vigyáznak reá.~– Szép hajadon – szólt
 9 III|        Disabul kedvetlenül mordult reá~– Tehát ebből áll egész
10 IV |       szégyentől ég.~– Büszke légy reá, ha szereted.~A lány szíve
11 IV | elgondolkozva tervén a nő.~– Kezet reá – szólt Kubláj örömmel.~–
12 V  |            oly szomorú gúnyt monda reá áldásképpen.~Hét fiatal
13 V  |     kiválasztott hajadon, nem mert reá feltekinteni, midőn rebegő