Fezejet

 1 III|      sápadt, mint ki sírból kelt föl… Légy átkozott, miért remegsz?…
 2 III|          érte. Halila félve kelt föl a trón lépcsőjéről, s reszketve
 3 IV |       csak a bűnösöket keresitek föl. Nem tudjátok, hogy a büntetés
 4 IV |          Elemér felrezzenve állt föl féltérdeltéből, s zavarodottan
 5 IV | rendbeszedé lelki erejét.~– Kelj föl, királyi hölgy. Előttem
 6 IV | rhabonbán.~– Uram, khagán. Emeld föl a leányt. Melletted üljön
 7 IV |        kígyóra tapodott, sikolta föl egyszerre Dalma, s míg egy
 8 IV |   egyszerre jéghidegen emelkedék föl szívében a tiltó gondolat: „
 9 IV |    ajtóőreit szólítá. Keressétek föl Elemért, s vezessétek elém –
10 IV |          Azután megnyugodva kelt föl.~„Meg vagyok mentve” – suttogá
11 IV | küszöbről.~– Több hajnal nem jön föl énreám – sóhajta Elemér. –
12 IV |          teljes gyönyörrel emelé föl álommosolygó arcát, s tagjai
13 IV |   egyszerre büszkén egyenesedett föl. Visszatérő lelke még egyszer