Fezejet

 1 I  | ott a világ vége.~E hegyek fehér ormai messze belátszanak
 2 II |    tekercsbe voltak fonva, fehér gyöngyfüzérek közé, s végeiknél
 3 II |    serleghez ő is, s amint fehér karját megszúrta, s a bíbor
 4 II |  térdelt atyja előtt. Arca fehér volt, mint a márvány.~–
 5 III| ott lehete látni Jagárt, a fehér hunok követét és Padmalanhát,
 6 III| hindut holnapután, s még a fehér hun, és a kínai számára
 7 III| arcodat, hogy ne lenne ily fehér?~– Omér khánnal összetalálkozánk.~–
 8 III|  imént eltávozott hindu és fehér hun követek látszának visszatérni. –
 9 IV | felállítva a Túla partján, fehér sátorok köröskörül, mik
10 IV |   a fehérbeöltözött nép; a fehér szín kedvence volt az ogurnak,
11 IV |  trón mennyezete is tiszta fehér volt, körülfűzve zöld levélkoszorúkkal.
12 IV |    ki, s néha az ajtón egy fehér női alak suhant ki, félve
13 V  |   látni a szekeret, melyen fehér lepellel leterítve, s zöld