Fezejet

 1 I  |   kártékony vadat, a csecsemő ott maradt a bokrok között.~Hogy a
 2 I  |        egymástól, hogy utóbb alig maradt egyéb nyoma közös eredetüknek
 3 II |         elhangzott, midőn egyedül maradt, reszketve omolt atyja holttestére,
 4 III|            kinek arca mozdulatlan maradt.~– Miért nem sírsz, gazember?
 5 III|           újra visszatérő daccal. Maradt még két seregem. Semmit
 6 III| megaranyozott pusztán.~Mély csend maradt eltávozása után.~A népség
 7 III|           hajtva, elborult arccal maradt ülve trónján. Senki sem
 8 III|     legapróbb foszlány és töredék maradt meg a nekik szórt tárgyakból.~
 9 III|    különös jó kedvében van.~– Nem maradt más, mint puszta testem! –
10 III|       kétségbeesett királlyal nem maradt más, csak Kubláj és Halila.~
11 IV |      Elemér ábrándozva, álmodozva maradt ott magában, s beszélgetett,
12 Uto|         lett engedve. A hatás nem maradt el. Talán egyéb is közreműködött,