Fezejet

 1 II |     e fölötti dühében minden leányt, ki azon évben született,
 2 II |    sem testvért, sem szerető leányt; minden érzelmem csak körüled
 3 III|     tizenhét éve uram minden leányt a vízbe hányattál; aki akkor
 4 III|     Jöjjetek ide, lássátok e leányt, s nézzétek meg jól: az
 5 IV |    Uram, khagán. Emeld föl a leányt. Melletted üljön ő.~– Ki
 6 IV |    maradsz. – S ott hagyta a leányt.~A férfiak eltávoztával
 7 IV |     arccal, s keblére voná a leányt.– Én védeni foglak. Szeretlek
 8 IV | dühösen taszítá el magától a leányt, másikkal hevesen szorítá
 9 IV |    bizonyosan ő is szereti e leányt – gondolá magában –, hiszen
10 IV |   nagysága előtt.~Fölemelé a leányt lábaitól, s csöndes, szenvedélyhagyta
11 IV | sietve, elévezeté a várakozó leányt.~Halila elpirult és reszketett,
12 IV | országát vesztette emiatt. E leányt Dalmának kelle nőül venni,