Fezejet
1 I | szól a pars mitológia.~De nem arany és nem smaragd terem
2 I | mitológia.~De nem arany és nem smaragd terem azon hegyek
3 I | hajlandó, mint ahogy munkára nem; házait más építé, földjeit
4 I | joga sem volt az élethez, nem hogy örömei lettek volna
5 I | lettek volna benne. Asszonyai nem ismerték a piperét, férfiai
6 I | gyermekeik felnőtt korukig nem jártak ruhában, törvényeik,
7 I | ruhában, törvényeik, isteneik nem valának, hajlék, épület
8 I | sem volt nevezhető, s ha nem volt is náluk vallás és
9 I | között.~Hogy a keleti rege nem lopott eszméje a rómainak,
10 I | fejében.~– Hát e fegyver nem volna olyan jó a mi kezünkben,
11 I | fölkapták a fegyvereket, nem volt az nehéz az ő kezeiknek,
12 I | erdők közt.~E naptól fogva nem készített a varchonita nép
13 I | leányát megszeretve, azt nőül nem kérte.~E vakmerőség haragra
14 I | meri vetni szemeit! Ezt nem lehete bosszulatlan hagyni.
15 I | mikor ott saját sokaságától nem bírt mozogni, bezárták völgyszorosaikba,
16 I | tatárfaj e csapástól fel nem bírt üdülni egész Dzsingiszkánig.
17 I | lekaszált fű, s a kínai bölcsek nem győzik magasztalni császáraik
18 I | császáraik jóvoltát, kik vassal nem bírván többé, aranylándzsákkal
19 I | alapja levén, hogy oly nép nem harcolhat, melynek városai
20 II | zúgolódjál, Oldamúr. Még nem zöldült ki a tubafa ajtód
21 II | dicsőbb volt érte élned. Nem is leendesz őseid sorában
22 II | utolsó. Fiad, dicső fajodnak nem rosszabb utóda, folytatni
23 II | fiai a hazáért estek el, s nem hull annak könyje gyermekei
24 II | gyöngébb, mint karom; de nem szokás ez: nem látom sehol,
25 II | karom; de nem szokás ez: nem látom sehol, hogy nő férfi
26 II | férfi alakját viselné. Én nem irigylem a többi hajadonoktól
27 II | mindkét nép a harcban, hogy nem volt, aki eltemesse halottait,
28 II | vagyunk családunknak. Sokáig nem született gyermekünk, sem
29 II | kik e szerződést kötötték, nem gondoltak arra, hogy a rokonokból
30 II | helyrepótolhatja: gyermeked nem született férfinak, legyen
31 II | fogja mondhatni, hogy ő nem férfi! Az ég adand neki
32 II | fogja próbálni a szerelem.~– Nem tudom, mi az.~– Még nem.
33 II | Nem tudom, mi az.~– Még nem. De eljön az hívatlanul.
34 II | Hiába mondja a virág: én nem akarok virágzani; a tavasz
35 II | virágokat, még bimbókorukban. – Nem ismered fogadásod nagyságát,
36 II | keríthetek, annyira közel hozzám nem jöend senki soha, s ha meghalok,
37 II | félek tőle. Biztatnálak, ha nem akarnád, s ellenkezem veled,
38 II | izzadság gyöngyözik: oh, az nem a halál verítéke, hanem
39 II | szédülök; oly helyzetben, minőt nem teremte Isten, minőre nem
40 II | nem teremte Isten, minőre nem gondoltak az emberek soha.
41 II | legmagasabb az emberek között, ha nem azért, hogy csupán nemzetét
42 II | Miért állam legfelül, ha nem azért, hogy tudjon egyedül
43 II | Én e törvényen kívül mást nem ismerek. Hívasd a gyulákat,
44 II | Oldamúr megfogta Dalma kezét. Nem reszketett az.~– Vezérek,
45 II | az agg meglassult, de meg nem törött hangon –, az idő
46 II | midőn tudom, hogy ez nem nekem szól többé.~A vezérek
47 II | világú szemeit Dalmára. – Nem emlékezel reám? Én Elemér
48 II | gyöngéden közelíte hozzá.~– Nem jut-e eszedbe, midőn gyermek
49 II | fejedelmi állat berkét. Ez nem futott el, miként a dámvad:
50 II | földre ránta; te lábadat nem bírtad hirtelen lovad alól
51 II | a vér, szemeinkben eddig nem ismert öröm tüze égett.
52 II | mint az éjszakai égés, nem néztél hátra, hanem csak
53 II | miként az utánad jövők nem bírnak nyomodba érni. Az
54 II | első szavadra megjelent. Nem gondolád, hogy az ifjú,
55 II | mennyit enyim, hogy ahol én nem vagyok, te ott lehess. Ha
56 II | ott legyek mindig, ahol te nem vagy, mint az éj és nap,
57 II | szüntelen egymást kerülik. Én nem tudok nevet adni az érzelemnek,
58 II | küszöbénél virraszt. Én nem ismerék soha sem anyát,
59 II | öröm fog el, minőt másutt nem érezek.~Dalma parancsolt
60 II | rajongásokat, vezér. Hűségeddel nem személyemnek, hanem koronámnak
61 II | Négyévi távollét után e kegy nem illet-e meg engem?~Dalma
62 II | látszott Dalma arcába.~– Míg nem hívatlak, addig vissza ne
63 II | leáldozó nap, rokonimat, kiket nem ismerek, ott fenn üdvözöld.~–
64 II | kedvenc paripát – csak a hazát nem sehol. Ez az élőknek marad.
65 II | készülj a hosszú útra! Oldamúr nem felelt. Szemei csukva voltak.
66 II | eltávozott, egy könnycsepp nem jött szeméből. Midőn végre
67 III| nagy próféta, még ekkor nem is született, s Mohamed
68 III| Disabult, hogy a békét meg nem zavarja, sem velök harcot
69 III| zavarja, sem velök harcot nem kezd, sem az ogurokkali
70 III| az ogurokkali kötését meg nem szegi, s örök ígéretek és
71 III| fejcsóválva monda: – Te azt nem tudhatod, nagy király.~–
72 III| ellen.~– Ki kötötte azt? Én nem. Ősapám tevé; s azért, mert
73 III| mert ősapám bivaly volt, én nem születhettem-e arszlánnak?
74 III| párducokat?~– Oh, nagy Disabul, nem jó az ellenségről megvetőleg
75 III| és mártírrá teszem, s ha nem mutogattak még prófétát
76 III| próféta dárdahordozóit? Én nem szoktam vesszővel hadakozni,
77 III| keresztül. Ha a föld el nem nyeli, meg nem menekül tőlem.
78 III| a föld el nem nyeli, meg nem menekül tőlem. Azt pedig
79 III| földből, berontok az égbe. Nem akarok urat ismerni kívülem.
80 III| legkészebb leszek, mert én nem őrzöm városaim árkát, vetett
81 III| hiszitek, hogy ebből rátok nem jut egy sem?~– Szavaid fenyegetésképp
82 III| önelégülten mormogva~– Nem megérdemelném-e, hogy bolondok
83 III| mint tudakozódik utánam, ha nem haltam-e még meg? Midőn
84 III| mozdulatlan maradt.~– Miért nem sírsz, gazember? Nem jön
85 III| Miért nem sírsz, gazember? Nem jön könny szemeidbe? Katonák!
86 III| elnyelt a víz, kettőt csak nem nyelt el a föld.~Ismét kürtszó
87 III| Úgy kellett nekik, mért nem siettek jobban. Oh, a chorazani
88 III| Némulj meg örökre… Mért nem tudtad vérrel befesteni
89 III| a harcból.~– Astarothra, nem vagy utolsó, mert nem menekültél
90 III| Astarothra, nem vagy utolsó, mert nem menekültél meg! – ordíta
91 III| láthatlan Istene van, legalább nem ad neki enni, miként én
92 III| fejét. – Átok reá, miért nem fiam!~Halila e pillanatig
93 III| fiam!~Halila e pillanatig nem tudá, mi történik vele,
94 III| sejtené, amit még bizonyosan nem tud, sikolt kétségbeesett
95 III| el egyszerre.~– Oh, de én nem bántottalak soha, miért
96 III| a halál megölne. Hisz én nem szeretem az életet, és nem
97 III| nem szeretem az életet, és nem irtózom a haláltól. Itt
98 III| Érzem, hogy gyűlölsz, és én nem adtam neked rá okot soha.~–
99 III| neked rá okot soha.~– Te nem. Anyád adott rá okot, amiért
100 III| volna, mint te vagy. Ha nem palotádban, hanem egy pásztor
101 III| boldog neje volnék.~– Miért nem vagy az? Én nem voltam rád
102 III| Miért nem vagy az? Én nem voltam rád büszke. Odaadtalak
103 III| ki kezedet megkéri. Most nem fájna rád Astaroth foga,
104 III| rád Astaroth foga, mert nem volnál hajadon.~– Óh, hisz
105 III| férfi és Dalma nő, most nem siratnám elveszett seregeim.
106 III| fejem, mely soha megalázva nem volt. Mit ér nekem szépséged,
107 III| atyja térdeit.~– Atyám! Te nem engedheted, hogy engemet
108 III| sajnálnod, melyet így megölnek, nem saját leányodat, kit térdeidtől
109 III| tőlem, légy azé. Astarothnak nem kell nő, akit már férjhez
110 III| sincs kedve hozzá? Én rangra nem tekintek, nem vagyok válogatós.
111 III| Én rangra nem tekintek, nem vagyok válogatós. Az elsőnek
112 III| szeret már! Egyetlen, soha el nem múló Isten! Légy velem!
113 III| szóla hozzá:~– Ne félj. Nem hagy el soha, akihez kiáltál.~
114 III| kebléhez szorítá, s szólni nem bírt könny és elfogódás
115 III| férfi, ki kezét elfogadja? Nem volt. Vagy szeretni tudnak
116 III| pillantásodért, kinek élete nem lesz kívüled, ki örömében
117 III| szállani. E tekintethez nem férhet gyávaság, ez arc
118 III| tisztelni a népjogokat, nem tartám fölöslegesnek az
119 III| tekintetével. De látszott, hogy nem az fél, ki a trón előtt
120 III| megáll a bámulat miatt – ha nem látod, utána megy a szeretet
121 III| ellenséges néppel szövetséget nem kötsz.~– Esküszöm rá!~–
122 III| illeti, jogtalanul más kezére nem játszod.~Disabul felugrott
123 III| felsóhajtott, gondolván magában: „Ő nem kívánja, hogy övé legyek…”~–
124 III| lenne ránk, csapatjaink nem messze lesznek tőled.~Ez
125 III| végső határozatod; a harc nem gyermekjáték; lehet, hogy
126 III| e darab részt te bírod, nem adnád vissza?~– Akár még
127 III| megvakarva tarkóját, mintha nem jutna hirtelen eszébe, hogy
128 III| különös jó kedvében van.~– Nem maradt más, mint puszta
129 III| kétségbeesett királlyal nem maradt más, csak Kubláj
130 III| Hm. Különös. Hogy a vér nem engedi az ember szívét meghűlni.
131 III| ember szívét meghűlni. Te nem hagytál el. Ezen nincs mit
132 III| arra mutat, hogy napod még nem ment le végképp, s hogy
133 III| bele. – Mondd e gyanút.~– Nem sejted-e? Én hiszem, okom
134 III| sem egész ember, még csak nem is férfi, hanem leány!~Disabul
135 III| volna belőled, kár, hogy nem vagy az”. Dalma vérpiros
136 III| kényszerültem megvallani, hogy e kar nem asszonyé!~– Miről beszélsz
137 III| kellett vinnem gyanúmat. Közel nem lehete férni senkinek, embert
138 III| lehete férni senkinek, embert nem tűr maga körül. Egyszer
139 III| társalgott velök, s tekintetében nem volt semmi sóvárgás, arcán
140 III| Ez árulá el előttem! Ez nem lehet férfi szíve, így csak
141 III| olvasni, mint a csillagokból. Nem figyeltél-e még menyasszony
142 III| száz becsületes ember közül nem ki tudnád-e ismerni a gyilkost –
143 III| tekintetével ellenkezőleg nem megtalálnád-e imennek szemeiben
144 III| bölcs; mit ér az nekem, ha nem lehet bebizonyítani?~– Ez
145 III| Őt nőül ajánlva neki, ezt nem utasíthatja vissza. A leány
146 III| szülött. Semmi ok sincs őt el nem fogadnia. De van az ellenkezőre.
147 III| föllélekzve Disabul. – Meg nem menekülend kezeim közül.~–
148 III| kísérték.~Jobb lett volna nem álmodnia oly boldogan.~
149 IV | országokat is táplálta, nem volt szegény az egész hazában,
150 IV | a mosoly. A nép tódulása nem engedte őt előre haladni.
151 IV | haladni. Aki egyszer meglátta, nem tudott tőle megválni. Az
152 IV | végighaladnia.~A könnytől nem látta a világot, midőn trónjába
153 IV | bűnösöket keresitek föl. Nem tudjátok, hogy a büntetés
154 IV | annak, aki elfogadja. Miért nem keresitek fel egyszer az
155 IV | írnátok törvényeket, melyek nem büntetésről, hanem jutalmazásról
156 IV | önmagának, uram, vagy ha nem az, akkor nem erény. Nézd
157 IV | uram, vagy ha nem az, akkor nem erény. Nézd e férfit e lealázott
158 IV | alatt, míg bűnét helyre nem hozza. Ha a legközelebbi
159 IV | fölpattanva trónjáról. – E bűn nem létezik. Átok a hangra,
160 IV | adott. Ember! Mondd, hogy nem vagy az, mivel vádoltatál.
161 IV | férfi nyugodtan felelt:~– Nem ismerem e bűnt, mellyel
162 IV | törvény közöttünk? Mert eset nem volt rá soha.~– Uram. Első
163 IV | semmi bűbáj segítségökre nem leend, s azzal magukra hagyták
164 IV | szúrni, azt vedd úgy, mintha nem történt volna.~Eközben a
165 IV | Ne menj oly messze, mert nem tudlak elolvasni.~– Majd
166 IV | hogy rád ne hágjak. Azt nem venném lelkemre. Sikolts,
167 IV | mert szemeim, tudod, hogy nem látnak meg minden apró férget.~–
168 IV | mondanom, miként lelked nem oly erős, mint karod.~–
169 IV | jelenléte felháborítá őt, de nem haraggal, hanem szerelemmel.
170 IV | ha félteni kezd.~Az ég nem élő emberek számára van
171 IV | nőarcot kerülöd, s szerelmet nem érezél soha. De lásd: e
172 IV | alázatosan közeledik feléd; nem kívánja ő, hogy dicsőségedet
173 IV | dicsőségedet megoszd vele, nem kívánja, hogy trónodra ültesd,
174 IV | királyi hölgy. Előttem nem szokás térdepelni. – Oh,
175 IV | Dalma.~– Ezt visszautasítni nem lehet. Elfogadása örök béke,
176 IV | egyetlen virága. A kerek földön nem találandsz magadhoz méltóbbat.~–
177 IV | méltóbbat.~– A szerelemre nem elég az, hogy van ok szeretni.~–
178 IV | hevesen, végre kitört.~– Nem tudod, mit beszélsz, rhabonbán!~
179 IV | megzavarva álltak körül, nem is tudva gyanítni a khagán
180 IV | kopott babonáitokra. Isten nem vezérelteti kezeit asszonyok
181 IV | Takarodjatok előlem. Én nem hívattalak benneteket, férjeiteket
182 IV | mondott, az mind hazugság. Te nem vagy boldog, te szenvedsz.~–
183 IV | látod abban, hogy én téged nem szeretlek.~Dalma örömét
184 IV | Dalma örömét elrejteni nem tudó arccal ragadá meg a
185 IV | őt halálosan megsértette, nem is sejtheté, mily örömet
186 IV | szerzett neki.~– Te engem nem szeretsz? Te iszonyodol
187 IV | légy hideg irántam?~Halila nem bírta megérteni a kifejezést
188 IV | elhallgatom, szívem öl meg.~– Te nem szeretsz engem? – folytatá
189 IV | foglak. Szeretlek most, mert nem szeretsz. Halila csodálkozva
190 IV | megbocsáss, ha szavaidban bízni nem tudok. Attól félek, hogy
191 IV | nevet, hogy őt ölethesd meg. Nem fogom őt elárulni.~– Te
192 IV | szereted, mert félted őt. Nem kényszeríthetlek, hogy higgy
193 IV | midőn szemembe mondod, hogy nem szeretsz, hogy iszonyodol
194 IV | világ derült e szavakra.~– Nem volnék nő, ha nem értenélek.
195 IV | szavakra.~– Nem volnék nő, ha nem értenélek. Megmentesz magadtól,
196 IV | félj, kedvencem vagy. Hisz nem szeretjük egymást. Akárki
197 IV | lábaidhoz láncolnak engem. Te nem is gyanítod, hogy e rövid
198 IV | talál-e viszontszerelmet?~– Nem bízol szívedben? Szerelmed
199 IV | szívedben? Szerelmed öntudata nem tesz-e bátorrá? Tégy megbízottaddá,
200 IV | lehetetlen lett volna meg nem ismernie benne.~– Őt szereti –
201 IV | mondtam. Én megcsaltalak. Nem igazi nevet mondtam neked.
202 IV | hogy megmentse.~Halila nem bocsátá el Dalma kezét.~–
203 IV | Esküszöm neked, hogy ő nem szeret engem, egy szóval,
204 IV | keresztültörni. „Hátha Elemér valóban nem szereti őt?” – E gondolat
205 IV | szívében a tiltó gondolat: „Te nem lehetsz nő. Te nem lehetsz
206 IV | Te nem lehetsz nő. Te nem lehetsz boldog.”~Körös-körül
207 IV | e mondat: „Semmi áldozat nem nagy a honért”. Dalma megroskadt
208 IV | vonalma, melynek betűit ember nem ismeri. Adj hálát Istennek,
209 IV | Uram, te ingadozol.~– Én nem, hamarább a föld – szólt
210 IV | velem. Erőm roskadoz: e harc nem emberi, és én csak nő vagyok.
211 IV | melynek megesküvém, hogy el nem árulom magam, hogy ne lássak
212 IV | elözönlé Dalma arcát, arra nem várt, hogy ily rögtön találkozzék
213 IV | között, mint mi, kik egymásra nem féltékenyek. Beszéljünk
214 IV | hamar megtaláltad.~– Sokáig nem az élő világban. Szívemet
215 IV | világban. Szívemet hölgy emléke nem tudta betölteni. Végre azon
216 IV | kétkedve felelt a kérdésre:~– Nem tudom.~Dalma csodálkozva
217 IV | csodálkozva rázta fejét:~– Nem tudod? Ez zavart felelet.
218 IV | Elemér folytatá szavait, nem gondolva, hogy minő gyötrelemmel
219 IV | szívét.~– Azóta ez alakot nem bírom elfeledni: nappal
220 IV | fogva van a hideg égben, s nem lehet enyém örökre.~– Elemér!
221 IV | halkan rebegé:~– Ily nő – nem létezik sehol. S azzal ájultan
222 IV | Miről beszéltünk?~Elemér nem bírt felelni.~– Arról beszéltünk
223 IV | Elszédülél, uram.~– Miért nem jöttél segélyemre?~– Tevém
224 IV | segélyemre?~– Tevém azt, de nem vetted észre.~– Beszéltem
225 IV | hölgy, ki téged szeret.~– Nem óhajtom azt tudni.~– E hölgyet
226 IV | tépni a szerelmet.~– De nem volt soha, ki azt idegen
227 IV | hogy felvidítsd. Szíve nem nyílt meg nő előtt soha,
228 IV | hangzottak, hallgatózott, s midőn nem hallék többé semmi, akkor
229 IV | sírt keservesen~– Soha nem látom őt többet!~A könnyek
230 IV | menyasszonyul hoztál, míg én nem tartám rajta szemeim, vezéremmel,
231 IV | megállítja társát. – Uram, nem kellek tovább?~– Akár elvessz
232 IV | kiégett a tűz, homlokát nem emeli többé oly büszkén.~–
233 IV | keresett, mióta itt vagyunk?~– Nem vettem észre.~„Élve temettek
234 IV | Ki véd meg téged, ha én nem leszek? Eredj – eredj.~–
235 IV | szívéhez.~– Így, most már nem reszketek.~A varchonitáknál
236 IV | küszöbről.~– Több hajnal nem jön föl énreám – sóhajta
237 IV | örökre! – suttogá, midőn az nem is hallhatá már.~A hold
238 IV | akarsz? Hová csalogatsz? Ha nem vagy élő lény, miért jelensz
239 IV | veled. És mégsem vagy senki. Nem látja más alakodat, csak
240 IV | Azt, nemde, hogy kezemet nem bírom megmozdítani. Már
241 IV | megmozdítani. Már félig álmodom, és nem tudom magamat ez álom ellen
242 IV | tudom, hogy ez álom, és nem tudok belőle fölébredni!
243 IV | jól tudom én azt. De egyre nem gondoltál. Hátha neked itt
244 IV | voltál itt e földön? Ott el nem válunk egymástól soha.~Elemér
245 IV | Áldom a sorsot, hogy nem halálod után jöttem.~– Miért?~–
246 IV | jöttem.~– Miért?~– Mert akkor nem ölhetnélek meg.~– Balga
247 IV | még ereidben tévelyg! Te nem tudod, mit cselekedtél,
248 IV | mit másként bebizonyítni nem lehet, hogy Dalma nem férfi,
249 IV | bebizonyítni nem lehet, hogy Dalma nem férfi, hanem leány!~Új nap
250 IV | szívében. Örvendetesbet nem mondott neki soha senki,
251 IV | a sors nekem… Az ígéret nem e világra szólt… Lesz hát
252 IV | Jöjj. Látod, hogy én nem mehetek – hívá Elemér, félkezével
253 IV | küldlek a másvilágra!~Kubláj nem merte őt megtámadni többé.
254 IV | fogait csikorgatá, hogy vér nem jött döfés után a sebből,
255 IV | fagyos gúnnyal kiálta~– Nem alszom.~Halila hátratántorodék,
256 IV | kardon az ő vére piroslik. Nem óhajtod-e, hogy a tieddel
257 IV | Mondd: gyűlöletéhez. Nem férjem: tömlöcőröm volt
258 IV | tömlöcőröm volt nekem, nem gyöngédség: kínzás, üldözés,
259 IV | gyűlölt, miért rabolt el?~– Te nem értesz mindent. A khagán
260 IV | mert szerelmes volt beléd; nem volt-e az?~– Ő is mást szeretett.
261 IV | csak foglya voltam.~– Mást? Nem tudtad meg, hogy kit?~–
262 IV | lemondásra képes.~– És te miért nem iparkodtál innen megszabadulni?~–
263 IV | meggyilkolnak, s gyilkosa nem ismertetik, a holttestet
264 IV | esküdjenek meg, hogy halálában nem vétkesek. Ha a seb vérzik,
265 IV | szemlélhessem. Minek örülsz?~Halila nem bírta arcán eltitkolni az
266 IV | leend árulója, a holt arcát nem látandja addig senki, ekkor
267 IV | ki neki szerelmese volt, nem fog-e magáról elfelejtkezve
268 IV | megrázva Kubláj kezét, ki nem vette észre azt a fenyegető
269 V | hogy Bertezena utódait nem engedi rabszolgákká lenni
270 V | a hetedik, a legifjabb, nem volt ott. Senki sem tudta,
271 V | a kiválasztott hajadon, nem mert reá feltekinteni, midőn
272 V | lelke volt sötét. Az áldás nem fogott rajta.~Majd jöttek
273 V | asszony őrjöng! – hebegé. – Én nem tartozom törvényeitek alá.~–
274 V | törvényeitek alá.~– Törvényeink nem ismernek különbséget – szólt
275 V | vihar, átkozzam meg én!~– Te nem parancsolsz e földön többé! –
276 V | ország-világ előtt vádollak, hogy nem vagy férfi, hanem leány,
277 V | jóltevőjét még e földön. Nem is sokáig váratott az magára,
278 Uto| elbeszélésnek is ecetágya van. Nem regénynek készült ez, hanem
279 Uto| szót, az új intézményt. Nem volt már semmi reagálás – (
280 Uto| intézménye által.~A nyelvünket nem értette senki az államalkotó
281 Uto| közé, szájába adva soha nem élt királyoknak és királyleányoknak;
282 Uto| született pribék volt. A nevére nem emlékezem. Akit meggyűlölök,
283 Uto| nyomdafesték reprodukálni nem fog a Nr. 1 cenzor szigorúsága
284 Uto| meg lett engedve. A hatás nem maradt el. Talán egyéb is
|