Fezejet

 1 II |     elhidegült. – Ő halva van… – suttogá alig hallható szóval.~Észrevétlenül
 2 III| Örömestebb lennék rabszolgálód – suttogá alig hallhatóan a leány,
 3 III|        is.~– Az ég megadta azt – suttogá a leány –, de te ismét elvivéd
 4 III|         emír.~– Még van szíved – suttogá Halila. Disabul szomorúan
 5 IV |          Ez ajánlat kárhozatos – suttogá fogai közül Dalma.~– Ezt
 6 IV |   ismernie benne.~– Őt szereti – suttogá magában. – Milyen boldog,
 7 IV |         felemelkedék, s félébren suttogá: – Miről beszéltünk?~Elemér
 8 IV |       föl.~„Meg vagyok mentve” – suttogá magában. „A szív jéggé fagyott.
 9 IV |            Légy boldog örökre! – suttogá, midőn az nem is hallhatá
10 IV |    mérget kevertem étele közé… – suttogá Halila, de meg is állt,
11 IV |        Kezeim között tartom őt – suttogá Halila.~– Kit?~– Azt, akin