Fezejet

 1 II|     őseim között legutolsó.~A rhabonbán csillapítva hajlott a haldokló
 2 II|        Oh öröm, oh gyönyör!~A rhabonbán és Fellengúr érzékenyen
 3 II|    semmi áldozat sem nagy.”~A rhabonbán vevé kését, s egy négyszögű
 4 IV|     meg szíved – monda neki a rhabonbán – e nap büntetésre virradt.~–
 5 IV|     büntetése az oguroknál. A rhabonbán egy másik férfit hozott
 6 IV|   nevét sem mondod ki. Szólj, rhabonbán; ugye e bűnre nincsen törvény
 7 IV|      vissza a tavaszhoz. A jó rhabonbán enyhébb fordulatot akarva
 8 IV| zúgolódni, végre oda lépett a rhabonbán.~– Uram, khagán. Emeld föl
 9 IV|      Nem tudod, mit beszélsz, rhabonbán!~Az nyugodtan viszonozza:~–
10 V |  eléje. Jött legelőbb hét agg rhabonbán, s a legvénebb végigsimítva
11 V |    meg. Élj sokáig.~A hét vén rhabonbán elvonult, jött utánuk hat