Fezejet

 1 II |  Emlékezel-e még? Dalma sápadtan rebegé:~– Emlékezem.~Oldamúr gyönyörteljes
 2 II |      megfogva.~Dalma fájdalmasan rebegé:~– Óh, atyám érzem fogadásom
 3 II |        nő fel.~– Már azzá nőtt – rebegé Dalma elfogult kebellel.~–
 4 III|        és összekulcsolva kezeit, rebegé:~– Te láthatatlan Isten,
 5 III|       álmodom és boldog vagyok – rebegé reszkető szóval a leányka,
 6 IV | bátorságát, alig hallható hangon rebegé:~– Uram, amit rám bíztál,
 7 IV |          hogy más meg ne hallja, rebegé:~– Oh, Dalma. Néhány szóm
 8 IV |    magához, s az alig hallhatóan rebegé hevülő kebellel a kedves
 9 IV |           utolsó erejével halkan rebegé:~– Ily nő – nem létezik
10 IV |         eszmélni kezde, s halkan rebegé:~– Elemér.~– Uram.~A leány
11 IV |        el!~– A viszontlátásig! – rebegé Elemér bánatosan. – Soha! –