Fezejet

 1 I  |        senki sem vesz számba.~És mégis a varchoniták évről évre
 2 II | guzsalyaikat, de szeretném tudni mégis: miért vagyok én tőlük különböző?~–
 3 II |       óhajtom, hogy esküdjél, és mégis félek tőle. Biztatnálak,
 4 II |        atyját, s a gyáva könnyet mégis visszafojtja.~Dalma ott
 5 III|      Mindenki szereti gyermekét, mégis csak legjobb lesz teneked
 6 IV |      öröm, mely lépteit fogadta, mégis visszasugárzott rajta, s
 7 IV |        tudott enni egy borjút, s mégis oly sovány volt, hogy a
 8 IV |         nyugtatni a gondolatnak, mégis fájt neki, hogy ő mást boldogítand.~–
 9 IV |          több szükségem.~– Talán mégis. Megfizettél, hogy beszéljek,
10 IV |       vagy az?… Tehát te vagy az mégis! Világ derül agyamban!…