Fezejet

 1 III|          ígéret, sem meghódolás. Egyetlen bűne az, hogy él. Meghaljon.~
 2 III|      mind – a nép a vízbe fúlt – egyetlen gálya jutott a parthoz,
 3 III|      máguszok visszaérkezének az egyetlen tizenhét éves szűzzel, ki
 4 III|         édes szavadat. Életemnek egyetlen örömnapja sem volt. Ha csecsemő
 5 III|       akit senki sem szeret már! Egyetlen, soha el nem múló Isten!
 6 IV |          volt az, kezén a király egyetlen leányát vezetve, talpig
 7 IV |          küldve általam számodra egyetlen leányát.~S ezzel levevé
 8 IV |    ragaszkodik, királyi törzsnek egyetlen virága. A kerek földön nem
 9 IV | védelmére föllépett. Egész éltem egyetlen szenvedés volt, s midőn
10 V  |       keresni látszott a halált, egyetlen jóltevőjét még e földön.