Fezejet

1 II |        múlva ismét e gondolatnál sóhajta fel.~– Csata, csata! Milyen
2 II |         Igaz. Fiam, Dalma fiam – sóhajta Oldamúr, s e gondolatnál
3 II | fogadásom terhét!~– Ily korán! – sóhajta Oldamúr. – Te küzdelemre
4 II |    egyedül. Esküm megtartandom – sóhajta a gyermek, s könnyeit elfojtva
5 III|       egy harcosom sincs többé – sóhajta magában.~– Uram, ülj fel
6 IV |        bontasz szét szívemben! – sóhajta Elemér fájdalmasan.~– Ah!
7 IV |      Elemér bánatosan. – Soha! – sóhajta Dalma.~– Légy boldog örökre –
8 IV |  megszabadulsz. – Még az éjjel – sóhajta Elemér és gondolá, hogy
9 IV |      hajnal nem jön föl énreám – sóhajta Elemér. – Légy boldog örökre! –