Fezejet

1 III|   harcosom sincs többé – sóhajta magában.~– Uram, ülj fel trónodra,
2 III|          felsóhajtott, gondolván magában: „Ő nem kívánja, hogy övé
3 IV |       valakit szeret!” – gondolá magában, s bár meg kelle őt nyugtatni
4 IV |             Őt szereti – suttogá magában. – Milyen boldog, hogy őt
5 IV |       szereti e leányt – gondolá magában –, hiszen maga mondá, hogy
6 IV |         vagyok mentve” – suttogá magában. „A szív jéggé fagyott.
7 IV | ábrándozva, álmodozva maradt ott magában, s beszélgetett, vagy tán
8 IV |          volt lepetve. Kénytelen magában elismerni, hogy e nő igazat
9 IV |     Halila, de meg is állt, hogy magában bocsánatot kérjen Istenétől