Fezejet

1 IV|      távol lenni.~„De van nekem”, gondolá Dalma, s míg szíve rég elfojtott
2 IV|         Elemér valakit szeret!” – gondolá magában, s bár meg kelle
3 IV|           fátyolt. „Ez árulás!” – gondolá Dalma, s keblén mintegy
4 IV|           ő is szereti e leányt – gondolá magában –, hiszen maga mondá,
5 IV|            Mennyire szereti őt! – gondolá Dalma. – Kész megtagadni,
6 IV|     tenger?– szólt Dalma, s utána gondolá: „Talán annak is szívet
7 IV|         éjjel – sóhajta Elemér és gondolá, hogy akkor azután vége
8 IV| megsajnálta a szegény nőt, és azt gondolá, hogy ne legyen ott, midőn
9 IV|       észre.~„Élve temettek el” – gondolá Elemér búsan. – No, jól