Fezejet
1 I | ötszáznegyvenötödik évben egy addig ismeretlen része a
2 I | figyelmét magára vonni.~Egy mesés világrész Ázsia belsejében,
3 I | erkölcstisztaság.~Egyszer egy varchonita nő geoug vadászoktól
4 I | Rómának még nevét sem hallák, egy vad, elnyomott, erdei közé
5 I | Romulus és Remus regéje.~Egy nőfarkas meghallá a csecsemő
6 I | készíttetik? – monda egyszer egy pihenő órában izzadságaikat
7 I | Te ősz kutya – monda egy kiszemelt vénnek –, lépj
8 I | melyek vastagok voltak, mint egy cserfaág, fölemelé nagy,
9 I | kardot, s könnyeden, mint egy pálcát megforgatá azt a
10 I | ért mindenik, mert azon az egy napon tízezer varchonita
11 I | haragra gerjeszté a nagykhánt; egy fegyverkovácsból lett fejedelem,
12 I | bezárták völgyszorosaikba, s egy tíz napig tartó harcban
13 I | egyiknek hadi zászlója egy gyermeket szoptató farkas
14 I | szoptató farkas volt, másiké egy bőrkötény, melyet egykor
15 I | eredetükről, mindkét népnél volt egy nagy ünnepnapja az évnek,
16 I | kötve, az egész nép előtt egy megtüzesített vasdarabból
17 II | Magasan szálla az fel, mint egy reszketeg szobor, s a fellegekkel
18 II | arccal beszélte el.~(Ez egy sajátságos jóslat neme volt
19 II | koszorú. És íme, nyugot felől egy napsugáros felhő közeledék,
20 II | melynek aranyos ködéből egy hófehér alak támadt elő,
21 II | nyúlánk és karcsú volt, mint egy leopárdé, kettős selyemdolmány
22 II | talált saját országában egy ép házat, melyben éjszakára
23 II | így a varchoniták ismét egy Bertezenaivadék alatt egyesüljenek.
24 II | egyedül nőm, álomlátásban egy tündér szállott le hozzá,
25 II | monda fölmagasulva, mint egy pálma vihar előtt.~– Ne
26 II | a szerelem feláldozása. Egy eldobott virág az mind,
27 II | Még most e fogadás csak egy elvetett mag, de majdan
28 II | amióta éltemet tudom, csak egy szabályt tanultam ismerni: „
29 II | hang oly szomorúan hangzott egy haldokló sátorában.~– Harminc
30 II | Többet ésszel, mint erővel.” Egy óra múlva a tiéd álland
31 II | rhabonbán vevé kését, s egy négyszögű pálcára felrótta
32 II | ők is így egyesülendenek egy vérré, egy akarattá a nemzetért.~
33 II | egyesülendenek egy vérré, egy akarattá a nemzetért.~A
34 II | ekkor a hetedik lépett elő, egy délceg levente, sötét szemölde,
35 II | dámvadat űzve. Egyszerre egy forrás mellett oroszlánnyomokra
36 II | keresztül a másodikon, s egy pillanat múlva ellenségtől
37 II | volt a te csapásod, oda egy erősebbet sújtott, míg atyád
38 II | szeretni és félni fog téged egy pillanatban.~– Most menj,
39 II | tőle.~– Mire vársz még?~– Egy baráti kézszorítást, Dalma.
40 II | kürthangja hirdeté, hogy egy vezér eltávozik.~Dalma ott
41 II | koronád terhét viselni, mely egy főn sem volt oly nehéz,
42 II | most közelebb léptek.~– Egy pillanat még, s én más eget,
43 II | egyesültek; az avar fajnak csak egy félelmetes ellensége van:
44 II | Úgy szenderült el, mint egy alvó gyermek anyja keblén.~
45 II | míg mindenki eltávozott, egy könnycsepp nem jött szeméből.
46 III| III.~Egy sík puszta közepett világítnak
47 III| buzgó hívei azon időben egy sötét, ijesztő, borzadályos
48 III| keblök vallásos érzelmeit; egy elbujdosott istenségnek
49 III| kezdődött a démon áldozata.~Egy nagy fekete kő volt a puszta
50 III| közepén felállítva, azon egy idomtalan rézbálvány, szétterpedt
51 III| csörgőkígyót a csúszókból – egy cápát, egy ölyvet, egy tigrist
52 III| csúszókból – egy cápát, egy ölyvet, egy tigrist és egy
53 III| egy cápát, egy ölyvet, egy tigrist és egy férfit.~Az
54 III| egy ölyvet, egy tigrist és egy férfit.~Az édes áldozatnál
55 III| kétéltűek közül a salamander, egy aranyhal, egy galamb, egy
56 III| salamander, egy aranyhal, egy galamb, egy paripa és egy
57 III| egy aranyhal, egy galamb, egy paripa és egy szűzleány.~
58 III| egy galamb, egy paripa és egy szűzleány.~Oldamúr halálának
59 III| szakálla előreállt, mint egy rúd.~– Tehát Oldamúr meghalt,
60 III| lesz igazság, nemde, hogy egy sima állú ifjonc, kinek
61 III| nagy kegyesen nézzem, mint egy indu bonc, mint hízik ő
62 III| elűzött pásztor királyfiú, ki egy homokpusztát kapott örökségbe,
63 III| hogy ebből rátok nem jut egy sem?~– Szavaid fenyegetésképp
64 III| nap az esztendőben. Elég egy úr a földön, lám az égen
65 III| legyen felírva nevem, ha egy hiú esküvés miatt elnézném,
66 III| mint nő mellettem óriássá egy poronty, s mint tudakozódik
67 III| tengerről!~Néhány pillanat múlva egy félmeztelen, lerongyolt
68 III| tenger közepére ültetve. Egy úszó város, aranyozott tornyokkal,
69 III| tekinte szét, s meglátott egy katonát, kinek arca mozdulatlan
70 III| anélkül, hogy az ellenségből egy élet esett volna érte kölcsön…
71 III| Azért sem sírok. Még van egy hadam. Ez a kettő úgyis
72 III| s visszarezzent, midőn egy halavány, pajzstalan alak
73 III| páncélos hadsereg, mely mint egy érc búzavetés terült el
74 III| léptekkel tántorogva, mint egy holdkóros.~Egyszerre elejtett
75 III| háromszázezer asszonyt.~– Szűz csak egy kell, de tizenhét éves.~–
76 III| él.~– Tehát legyen azon egy Astarothé.~– Bárki legyen
77 III| áldozat legyen!~A máguszok egy része eltávozott, az áldozatra
78 III| borulva feküdt. Disabul ült egy leterített tevebőrön.~Még
79 III| szült.~– Sohasem hallottam egy édes szavadat. Életemnek
80 III| Ha nem palotádban, hanem egy pásztor viskójában születtem
81 III| születtem volna, most tán egy tevehajcsár boldog neje
82 III| gyűlöletedet kívánja magának.~– Egy ország veszett el miattad,
83 III| emberi szív van benned, egy férget meg kell sajnálnod,
84 III| hogy kegyetlen vagyok. Ím, egy menekvésre nyújtok utat
85 III| köröttünk áll, találkozik egy férfi, aki téged nejévé
86 III| bálvány felé.~E pillanatban egy magas, délceg levente lépett
87 III| az egész országban, hogy egy ártatlan nőnek sírni lehet? –
88 III| leszek, ki éjeket virraszt egy pillantásodért, kinek élete
89 III| látnád félisteni alakodat, egy világgal mernél szembe szállani.
90 III| reszketve pillanta meg egy hosszú sor fénylő kopját
91 III| első sugáriban.~– És nekem egy harcosom sincs többé – sóhajta
92 III| itt küldi általam.~Ezzel egy utána jövő apródnak inte
93 III| szironyos szarvasbőr-vánkoson egy kenyeret és egy botot vitt
94 III| szarvasbőr-vánkoson egy kenyeret és egy botot vitt a király elé.~
95 III| torzvonásait nemes arca csak egy mozdulatával is megtorolja.~–
96 III| pillanatát.~– Valóban, még egy kérelmem van hozzád. E hajadont,
97 III| szokatlan engedékenysége; egy apró tömpe bajnok jónak
98 III| másik? A paraszt sarkában egy hivatalnok következett:~–
99 III| ostoba képpel mondá:~– Uram! Egy szélmalmom van, de igen
100 III| elvette a gyöngébbtől, s ha egy felkapta, elvette tőle tíz,
101 III| mely ha napfényre hozható, egy kardcsapás nélkül ledönti
102 III| gerjed, hogy képesek volnának egy győztes hadsereg kezéből
103 III| véletlenül jött a társaságba. Egy tizenhat éves ifjú meglepetve
104 III| a nászkoszorút, s aztán egy nappal később, midőn azt
105 III| valakit, ki kényszeríthet arra egy fejedelmet, hogy megházasodjék?
106 III| előtt népek hajlongnak. Ha egy óra előtt a legutolsó rabszolgának
107 IV | gyászünnepről.~Az egyik egy harcos volt, ki a csatából
108 IV | csatából megszökött. A másik egy férfi, kit „névtelen” bűnnel
109 IV | bűnnel vádoltak. A harmadik egy házasságtörő asszony.~Az
110 IV | fölé tartott pajzsain, mint egy érchídon kellett végighaladnia.~
111 IV | Megszöktem gyáván a táborból egy asszony miatt felelt az
112 IV | az oguroknál. A rhabonbán egy másik férfit hozott elő.~–
113 IV | hosszú cédrusfa oszlopokra egy cikket írtak abba, mely
114 IV | Istenre. Állítsatok a síkra egy törpét egy óriás ellenében.
115 IV | Állítsatok a síkra egy törpét egy óriás ellenében. A törpe
116 IV | égessétek porrá, s nevét adjátok egy utálatos bogárnak, hogy
117 IV | küzdtérre lépett, az egyik egy négy láb magas, zömök, hosszú
118 IV | magas nyurga siheder volt, egy híres nagyevő, ki ülőhelyében
119 IV | ülőhelyében meg tudott enni egy borjút, s mégis oly sovány
120 IV | középen, megvetve lábát, mint egy cövek, s fölemelve gömbölyű
121 IV | elveté a magáét, s mint egy kis vadkan sebesen alá futott,
122 IV | harmadik vádlottat hozták elő, egy nőt lefátyolozva.~– Miért
123 IV | erényem diadalára, midőn egy reggelen elfeledék Istenhez
124 IV | sorompók előtt, s a nép közt egy ifjú közeledék lóháton a
125 IV | jelenetnek, mely a nép előtt egy vezér arcát megalázta, közbeszólt:~–
126 IV | előadni.~Ekkor egyszerre belép egy hírnök, jelentve, hogy Disabultól
127 IV | khagán! Neved fényéből csak egy sugár hiányzik még, s ím,
128 IV | boldognak tartandja magát, ha egy mosolyodban részesülend.
129 IV | benneteket?~A legéltesebb hölgy, egy ősz tisztes matróna előlépve
130 IV | Te félsz tőlem.~– Ez az egy az, mire tanítottak születésem
131 IV | szenvedés volt, s midőn azt egy borzasztó halállal kellett
132 IV | Istenhez kiálték, e szóra egy férfi jelent meg előttem,
133 IV | arcára ismerék. Egymaga egy őrült világ ellenében lépett
134 IV | föl egyszerre Dalma, s míg egy kezével dühösen taszítá
135 IV | női féltés szenvedélyeit. Egy percig villámló haraggal
136 IV | Nagyon szeretheti, mert egy korona helyett az ő szívét
137 IV | gyűlölettel, minőt csak egy szerelemféltő nő szemei
138 IV | hogy ő nem szeret engem, egy szóval, egy tekintettel
139 IV | szeret engem, egy szóval, egy tekintettel sem biztatott
140 IV | inte apródainak –, várjatok egy pillanatig! – S azzal sietett
141 IV | ki erejét régóta gyűjté egy elhatározó pillanatra, s
142 IV | csukott szemekkel –, hogy van egy szerencsétlen nemzet, melynek
143 IV | álmodozással –, hogy ha egy nőnek egyik kezével szívét,
144 IV | Beszéltem valamit az imént?~– Egy hangodat sem hallám.~– Hát
145 IV | beszédünknek? Úgy. Igaz. Te egy leányról beszéltél, aki
146 IV | téged szeret. Ismerem őt.~– Egy szót se többet erről – szólt
147 IV | könnyű, élni nehezebb. Van egy hölgy, ki téged szeret.~–
148 IV | hogy engedelmeskedel.~– Egy egész világrendszert bontasz
149 IV | lombok között megnyílni egy ablakot, melyen halvány
150 IV | lopva ki, s néha az ajtón egy fehér női alak suhant ki,
151 IV | el-elbújva, s átragyogva; a vízen egy keskeny csónak úszik lefelé;
152 IV | lefelé; az evezőn kívül még egy férfi ül benne.~A szigetparton
153 IV | nyújtá az ajándék elé, de az egy gyilok volt, mely őt szíven
154 IV | eléhajló lombok levelein. Benn egy halvány, megtört férfi alak
155 IV | megtört férfi alak járt, egy gyönge nő karjára támaszkodva,
156 IV | halni, s akkor mindketten egy helyre megyünk… Tehát a
157 IV | holdsugárban, végre Elemér egy utolsó csapást mért ellenfelére,
158 IV | akkor jöjj nekem. De míg egy ízem mozdulni tud, addig
159 IV | haldoklón ejte, s arcán egy torzvonása sem volt a fájdalomnak
160 IV | felkereste a jóst, az gyógyszerül egy tubafa-ágat adott neki férje
161 IV | ördög, mint maga Astaroth! Egy gondolatom támadt. Én meg
162 V | a fejedelmi kacagányt, s egy magas fatörzsre, mint trónra,
163 V | gyászhangra, Dalma mellett egy baljóslatú hang szólalt
164 V | sokáig váratott az magára, egy dicsőséges viadalban a sereg
165 Uto| fogadsz, abban az időben egy refractárius magyar írónak
166 Uto| de megértve, átgondolva egy élni akaró tetszhalott nemzettől.~
167 Uto| regényalakban, csak jóval később, egy enyhébb korszakban láthatott
168 Uto| drámának született. S ide kell egy pár korrajzoló kontúrvonás.~
169 Uto| hírlap jelent meg Pesten.) Ez egy maliciózus, rosszindulatú,
170 Uto| szoktam felejteni.~A másik egy becsületes, jóakaratú, élni
|