Fezejet

1 IV|      közel lesz, mert szemeim, tudod, hogy nem látnak meg minden
2 IV|   hevesen, végre kitört.~– Nem tudod, mit beszélsz, rhabonbán!~
3 IV|      tőlem, ugyebár? Magad sem tudod miért: valami titkos ösztön
4 IV|          Örömmel hallgatlak.~– Tudod, hogy én bohó, ábrándos,
5 IV| csodálkozva rázta fejét:~– Nem tudod? Ez zavart felelet. Tán
6 IV|       mennem.~– Miért éjjel?~– Tudod, hogy nappal félve hagyhatom
7 IV|       velem fogsz-e jőni?… Hm, tudod, mit gondolok most? Ha e
8 IV|       ereidben tévelyg! Te nem tudod, mit cselekedtél, midőn