Fezejet

1 III|   szereted azt, akit senki sem szeret már! Egyetlen, soha el nem
2 IV |       e szóra. „Elemér valakit szeret!” – gondolá magában, s bár
3 IV |        hiszen maga mondá, hogy szeret valakit. A leány szép, őérte
4 IV |     Esküszöm neked, hogy ő nem szeret engem, egy szóval, egy tekintettel
5 IV |  leányról beszéltél, aki téged szeret. Ismerem őt.~– Egy szót
6 IV |        Van egy hölgy, ki téged szeret.~– Nem óhajtom azt tudni.~–
7 IV | oltanak bele. Ez a leány téged szeret.~– Azért temessem el?~Dalma
8 IV |      megszabadultam attól, aki szeret. Atyám! Ott a magas égben.