Fezejet

1 III|  hebegé a hírnök.~– Némulj meg örökre… Mért nem tudtad vérrel
2 IV | megesküdtetém, hogy hagyjon el örökre. Ő elhagyott, s én mindennap
3 IV |       égben, s nem lehet enyém örökre.~– Elemér! Mit akarsz? –
4 IV |   sóhajta Dalma.~– Légy boldog örökre – szólt a leány, megcsókolva
5 IV |       őt szíven üté, s melytől örökre megtanult hallgatni. – A
6 IV |       oltalmazzon. Légy boldog örökre.~– Miért mondod „örökre”? –
7 IV |        örökre.~– Miért mondod „örökre”? – kérdé a nő keserű előérzettel.~
8 IV |  sóhajta Elemér. – Légy boldog örökre! – suttogá, midőn az nem