Fezejet

1 II |     Első a haza”! – Semmi sem elég nagy, hogy e névvel mérkőzhessék,
2 III|       még nap az esztendőben. Elég egy úr a földön, lám az
3 III|       haltam-e még meg? Midőn elég erőm van őt még gyermekkorában
4 III|     seregem. Semmit sem tesz. Elég erős maradtam még azért.
5 IV | méltóbbat.~– A szerelemre nem elég az, hogy van ok szeretni.~–
6 IV |    szeretni.~– De a nősülésre elég ok az, hogy a hon java úgy
7 IV |    titkolni szerelmét, lesz-e elég ereje eltitkolhatni fájdalmát?~–