Fezejet
1 I | drága az élet? Próbáljuk meg, jól metszenek-e a magunk
2 I | csataordítástól zendült meg az erdő; a varchonita ifjak
3 I | szóval és jó arannyal vásárlá meg, megtelepítve őket Pannónia
4 II | Fellengúr érzékenyen fogák meg a khagán kezeit.~– Mit mondjak
5 II | Oldamúr az elsőhez.~– Mondd meg neki, hogy halálát száz
6 II | ellen vérével bosszultam meg, kiket hozzá felküldék raboknak.~–
7 II | még szíved van hátra: azt meg fogja próbálni a szerelem.~–
8 II | megmentésére kell, hogy meg ne tudja senki női létemet,
9 II | meghalok, átok alatt hagyom meg, hogy alakomat, úgy, ahogy
10 II | szólt az agg meglassult, de meg nem törött hangon –, az
11 II | leáldozó hold hadd lássa meg, mint kél utána a hajnalodó
12 II | napvilág, légy jelen, és halld meg a nevedre tett esküt.~Dalma
13 II | ajkakkal, tétovázva szólítá meg:~– Ki vagy te, hetedik vezér?~
14 II | emlékeidet, hadd haljak meg bennetek élve.~Elemér rajongó
15 II | dörgő ordítással felelt meg szavunknak. Te hevesen vágtattál
16 II | hevesen vágtattál felé, én meg akartalak előzni, az oroszlán
17 II | után e kegy nem illet-e meg engem?~Dalma habozva, remegve
18 II | tőle.~– Nyugodtan halok meg – szólt az agg, s jobb kezét
19 II | napja örömnap, s úgy halni meg, miként ő itt előttünk –
20 III| megesketve Disabult, hogy a békét meg nem zavarja, sem velök harcot
21 III| sem az ogurokkali kötését meg nem szegi, s örök ígéretek
22 III| ugye, hogy azok egyenek meg engem?~– Emlékezzél reá,
23 III| szemekkel néznek.~– Vakulj meg velök együtt, hogy ne nézhessetek
24 III| Ha a föld el nem nyeli, meg nem menekül tőlem. Azt pedig
25 III| a ti vesztetekre növelte meg hírét. Midőn határaitokat
26 III| csillagok, s osztozzanak meg az égen, de amíg élek, elbújjanak!~–
27 III| Disabul – erős karokra. Áldjon meg az ég – monda Jagár, s a
28 III| utánam, ha nem haltam-e még meg? Midőn elég erőm van őt
29 III| lerongyolt öltönyű férfi állt meg a királyt körülálló testőrök
30 III| tenger közepén vihar támadta meg. Elsüllyedt mind – a nép
31 III| hullám, magam menekültem meg úszva, az ottveszett seregből.~–
32 III| a világ végeig, és soha meg ne pihenj! Oh, átkozott
33 III| Vigyétek, és tanítsátok meg sírni! Ezer árbocos hajóhadam!
34 III| hebegé a hírnök.~– Némulj meg örökre… Mért nem tudtad
35 III| utolsó, mert nem menekültél meg! – ordíta Disabul, s kardját
36 III| viselős fenevad, most fiaddz meg, s szülj nekem oly hadsereget,
37 III| főmágusz eléje állt.~– Szűnj meg szavaiddal, Disabul; ne
38 III| dühvel. – Ha éhes, tömjétek meg kaviccsal.~A bálvány egyre
39 III| Három hadseregemet ette meg, jóllakhatott vele; hamarább
40 III| hamarább ihatnék rá: mondjátok meg neki, hogy igya ki azt a
41 III| Háromszázezer hősöm halt meg; küldhetsz utánuk, ha akarsz,
42 III| mennyországba jutsz.~– Oh, ne ölj meg rémítő szavaiddal, mielőtt
43 III| seregeim. Volna másik. Így meg kell hajtanom fejem, mely
44 III| mikor én beszélek. Áldozatát meg fogja kapni.~Halila kétségbeesetten
45 III| szív van benned, egy férget meg kell sajnálnod, melyet így
46 III| lássátok e leányt, s nézzétek meg jól: az én leányom ő. Szép,
47 III| jól tudták ők, hogy aki őt meg akarná menteni, magát vesztené
48 III| kívüled, ki örömében hal meg, ha fölemeled, s lábaid
49 III| Elemér.~– Hát tégedet ki véd meg? – kiálta Disabul, megzördítve
50 III| puszták vadjainak is. Oh, meg ne rettenj, légy erős!~–
51 III| hátratekintett, reszketve pillanta meg egy hosszú sor fénylő kopját
52 III| Értem a célzást. Volna csak meg chorazani hadam, majd tudnám,
53 III| magasztalástól.~– Az ég tartsa meg soká – hörgé keserves gúnnyal.~–
54 III| khagánod?~– Az ég tartson meg tetszése szerint. Disabul
55 III| keserűen. – Esküdtess még meg valamire. Ha már benne vagyunk.
56 III| szabadságodat, az ég adja meg boldogságodat is.~– Az ég
57 III| ejtették el az oroszlánt, aki meg hagyja magát enni általuk.~
58 III| van, vegyétek! Osztozzatok meg rajta!~S azzal egyenkint
59 III| mely civakodva osztozott meg rajtuk. Az erősebb elvette
60 III| foszlány és töredék maradt meg a nekik szórt tárgyakból.~
61 III| lépcsőjéről, s reszketve fogta meg atyja balkezét, míg Kubláj
62 III| lépcsőjére visszaült.~– Tudd meg tehát – szólt Kubláj –,
63 III| tekintettel. – Jer, mérkőzzél meg velem.” S azzal a harcsíkra
64 III| nők társaságában láttam meg őt. Az ország legszebb hölgyei
65 III| büszkén föllélekzve Disabul. – Meg nem menekülend kezeim közül.~–
66 III| Jer keblemre, és ölelj meg. Én jó, szerető apád vagyok.
67 IV | boldogtalanságod!”~Ezzel áldá meg a haldokló Oldamúr utodát.
68 IV | tőle megválni. Az emberek meg voltak bűvölve tekintetétől,
69 IV | trónjába ült.~– Uram, erősítsd meg szíved – monda neki a rhabonbán –
70 IV | az töredelmesen. – Öless meg. Úgy érdemeltem.~– Őszinte
71 IV | nagyevő, ki ülőhelyében meg tudott enni egy borjút,
72 IV | sovány volt, hogy a csontjait meg lehetett számlálni a ruháin
73 IV | tudod, hogy nem látnak meg minden apró férget.~– Kár,
74 IV | jövél vissza?~– Kérdezd meg a fecskét, miért tér vissza
75 IV | gondolá magában, s bár meg kelle őt nyugtatni a gondolatnak,
76 IV | s oly suttogva, hogy más meg ne hallja, rebegé:~– Oh,
77 IV | összefont karokkal állt meg Halila előtt. A leány reszketve
78 IV | szívembe látsz, akkor öless meg.~– Mit beszélsz?~Halila
79 IV | elrejteni nem tudó arccal ragadá meg a leány kezét, ki midőn
80 IV | Ha elhallgatom, szívem öl meg.~– Te nem szeretsz engem? –
81 IV | Te nevetve gyilkolsz meg engem.~– E csókra esküszöm,
82 IV | homlokát megcsókolva. – Nevezd meg szerelmed tárgyát, s én
83 IV | azzal, akit szeretsz. Nevezd meg őt.~Dalma szíve repesett
84 IV | nevet, hogy őt ölethesd meg. Nem fogom őt elárulni.~–
85 IV | e szóra egy férfi jelent meg előttem, kinek arcában Isten
86 IV | Te légy nő, és hódítsd meg őt. Ki ő?~Halila tétovázva
87 IV | azután könnyekkel teltek meg szemei, s karjai erőtlenül
88 IV | asszonyt lehetetlen lett volna meg nem ismernie benne.~– Őt
89 IV | veszélyével szabadította meg, bizonyosan szereti őt.~
90 IV | felületes értelmét tartva meg a szónak.~– Úgy bizony kicsiny
91 IV | Találtad.~– Kérlek: engedd meg, hogy nevessek fölötted.~–
92 IV | Azon éjjel háromszor jelent meg álmomban; lelkem túláradott
93 IV | keresztülnézve Dalma szemein. – Meg akarom tudni, hogy létezik-e
94 IV | felvidítsd. Szíve nem nyílt meg nő előtt soha, te azt tedd,
95 IV | hogy ne álmodhasson. Ígérd meg nekem, hogy boldoggá teended
96 IV | angyal, kit csak te menthetsz meg ördögeitől, s ki téged Istenként
97 IV | Azután megnyugodva kelt föl.~„Meg vagyok mentve” – suttogá
98 IV | hívatlan látogató zavará meg a khagánt. Kubláj tolakodék
99 IV | anyám, s aranyat csodált meg. Ha megfizetsz érte, még
100 IV | beszéljek, most már fizess meg, hogy hallgassak.~– Valóban.
101 IV | ugye? Azt elhallgatá. Tehát meg fogok gyógyulni nemsokára?~–
102 IV | hogy ne legyen ott, midőn meg fog halni.~– Jó nő. Tehát
103 IV | áldott teremtés. Ki véd meg téged, ha én nem leszek?
104 IV | mosolygásom, ha jössz. Áldjon meg az ég. Áldjon meg úgy, ahogy
105 IV | Áldjon meg az ég. Áldjon meg úgy, ahogy meg voltál átkozva
106 IV | ég. Áldjon meg úgy, ahogy meg voltál átkozva eddig.~–
107 IV | élő lény, miért jelensz meg előttem? Miért lopod ki
108 IV | fölébredni! oh, ez érzés öl meg engem! Látod, ha élő lény
109 IV | lehetnénk együtt, míg most meg kell ölnöd, hogy olyan lélekké
110 IV | értelek, ha én meghalok, te is meg tudsz halni, s akkor mindketten
111 IV | nevem Kubláj emír.~Elemér meg sem indult e szóra, keserű
112 IV | Mert akkor nem ölhetnélek meg.~– Balga ember. Tehát dicsőséget
113 IV | kihúzva kardját. – Hajtsd meg fejedet.~Elemér egyszerre
114 IV | vérét.~– Mikor hajtotta meg nyakát nemzetembeli férfi
115 IV | Orozva jöttél ölni? Tanuld meg hát, hogy az oroszlán még
116 IV | tétovázni látszott.~– Pihenj meg – szólt gúnyosan Elemér. –
117 IV | ajka csukva legyen, szíve meg ne mozduljon, midőn kebelébe
118 IV | értesz mindent. A khagán meg akart tőlem menekülni, mert
119 IV | is mást szeretett.~Kubláj meg volt lepetve. Kénytelen
120 IV | voltam.~– Mást? Nem tudtad meg, hogy kit?~– Álmaiban sokszor
121 IV | közé… – suttogá Halila, de meg is állt, hogy magában bocsánatot
122 IV | mely örömest halt volna meg vele együtt; de most apja
123 IV | Egy gondolatom támadt. Én meg akarom tudni, ki volt e
124 IV | holt sebére téve esküdjenek meg, hogy halálában nem vétkesek.
125 V | bőrébe öltözve jelentek meg a férfiak, saját kezük szőtte
126 V | boldog, aki alattad hal meg. Élj sokáig.~A hét vén rhabonbán
127 V | szomorú kürthang rivallt meg a háttérben, s míg a mulatozók
128 V | baljóslatú hang szólalt meg:~– Ez a zomotor hangja.~
129 V | itt vétettél, itt lakolsz meg.~– De e nő engem félreismer.~–
130 V | megvallád, hogy te ölted meg férjemet; jer, tedd sebére
131 V | vakmerően Kubláj, s lásd meg, ki volt az, akit megöltem?~
132 V | mint kit a villám ütött meg, rogyott össze a holttetemre,
133 V | Törd össze, semmisítsd meg. Ölje meg a bakó, temessék
134 V | össze, semmisítsd meg. Ölje meg a bakó, temessék el a hollók,
135 V | temessék el a hollók, sirassa meg a vihar, átkozzam meg én!~–
136 V | sirassa meg a vihar, átkozzam meg én!~– Te nem parancsolsz
137 V | És most – kardom mutassa meg: férfi voltam-e, vagy asszony!~ ~
138 Uto| poéta keblében.~No, azokról meg gondoskodva lett a cenzúra
139 Uto| mindössze négy hírlap jelent meg Pesten.) Ez egy maliciózus,
140 Uto| anzulocken.”~Az Isten áldja meg ezért a jó rekomendációért.~
141 Uto| előadása a nemzeti színházban meg lett engedve. A hatás nem
|