Fezejet

1 II| érzelemnek, amely tehozzád vonz. Örömest lennék árnyad, hogy soha
2 II|        hogy soha el ne hagyhass, örömest lennék testőreid között
3 IV|      hazug, ha haragot mutat; én örömest beszélek veled. Amit hibáztál,
4 IV|          Akár elvessz miattam.~– Örömest szolgálnék még, mert jól
5 IV|      szöktetett el vele? Hanem ő örömest ráállt erre, mert szerelmes
6 IV|          visszaborzadt. Oh, mely örömest halt volna meg vele együtt;