Fezejet
1 I | szokott innen kereskedni, ha szabad így neveznünk a háborút.~
2 I | öregségnek sem volt nevezhető, s ha nem volt is náluk vallás
3 I | élesíténk? Mit veszthetünk mi, ha vesztünk? Van nekünk valamink,
4 I | miként segítsünk rajta. Ha negyvenezer kardot készítünk,
5 I | kardjaikat felajánlva neki, ha számukra Európában hazát
6 II | halottas házakat jelöli. S ha másnak dicső volt meghalni
7 II | a kardot és kelevézt, s ha kell küzdeni hozzám illő
8 II | rárontsanak. A kötés vége az, hogy ha e két nemzet közül egyik
9 II | melyikünk éli túl a másikat? Ha én élem túl őt, népem szabad
10 II | őt, népem szabad marad, ha ő él túl engem, népem rabszolga
11 II | lett, s neveld őt annak. Ha majdan erős lesz a csatákon,
12 II | Semmi áldozat sem nagy, ha a hon élte van mérlegbe
13 II | mellette el ne vesszen: s ha megmentésére kell, hogy
14 II | nem jöend senki soha, s ha meghalok, átok alatt hagyom
15 II | félek tőle. Biztatnálak, ha nem akarnád, s ellenkezem
16 II | legmagasabb az emberek között, ha nem azért, hogy csupán nemzetét
17 II | szeresse? Miért állam legfelül, ha nem azért, hogy tudjon egyedül
18 II | megdöbbent. Jobb szeretném, ha szomorúan, ha csüggedt lemondással
19 II | szeretném, ha szomorúan, ha csüggedt lemondással tennéd
20 II | életet, s óhajtsam a halált: ha népem kívánja, hogy éljek,
21 II | haláltól, s szeressek élni: ha népem javáért kell, hogy
22 II | mint tűz gyűlöli a vizet, ha népem java kívánja, hogy
23 II | mint ég szereti a földet, ha népem java kívánja, hogy
24 II | reám onnan felül – segíts, ha ingadozom; sújts le, ha
25 II | ha ingadozom; sújts le, ha elbukom.~A rhabonbánok kimentek,
26 II | el legkedvesebben tőlem, ha boldog emlékeiteket hallom.
27 II | nem vagyok, te ott lehess. Ha én keleten, te nyugaton,
28 II | hadizenést, ifjakra a békekötést… Ha győztök, tudjatok félni,
29 II | győztök, tudjatok félni, ha vesztetek, tudjatok remélni;
30 III| édes”. Amazt adák neki, ha gyászünnep volt, imezt örömünnep
31 III| születhettem-e arszlánnak? Ha a kérődző állatok szövetséget
32 III| hírét, és mártírrá teszem, s ha nem mutogattak még prófétát
33 III| ahova én ütök, az beomlik, ha mindjárt kőszikla is. Egyszerre
34 III| sivatagon vág ellene keresztül. Ha a föld el nem nyeli, meg
35 III| Lekaszálom a földet, s ha kifogyok a földből, berontok
36 III| égen sincs több nap egynél. Ha meghaltam, akkor ám jöjjenek
37 III| s nekem ez a fej kell, ha nincs egyéb!~– Egyébre is
38 III| közé legyen felírva nevem, ha egy hiú esküvés miatt elnézném,
39 III| mint tudakozódik utánam, ha nem haltam-e még meg? Midőn
40 III| Akkor jó lett volna, ha magadat ott künn hagyod!
41 III| hagyod! Beszélj hát gyorsan, ha rossz, legyen rövid.~A hírnök
42 III| azért. Nincs semmi baj. Ha egyet elnyelt a víz, kettőt
43 III| széllel futottak versenyt, s ha nyilaikat kilőtték, elborították
44 III| elborították vele a napot, s ha őrtüzeiket meggyújták, mintha
45 III| Ellenségeim csúfja lettem. Ha az ogurnak láthatlan Istene
46 III| neki? – kiálta ez dühvel. – Ha éhes, tömjétek meg kaviccsal.~
47 III| halt meg; küldhetsz utánuk, ha akarsz, még háromszázezer
48 III| Bárki legyen is e szűz?~– Ha apjának szeme fénye is és
49 III| királynak édes áldozat kell, s ha volna is kívüled valakinek
50 III| egyetlen örömnapja sem volt. Ha csecsemő koromban kivetettél
51 III| apám volna, mint te vagy. Ha nem palotádban, hanem egy
52 III| ne gyűlöljön ez ország? Ha megfordítva állana a sors,
53 III| oly irtózatos halállal. Ha emberi szív van benned,
54 III| menekvésre nyújtok utat neked. Ha a nép közül, mely itt köröttünk
55 III| múló Isten! Légy velem! S ha van szemed meglátni szenvedéseim,
56 III| Vártam felszólításod után, ha lesz-e férfi, ki kezét elfogadja?
57 III| kívüled, ki örömében hal meg, ha fölemeled, s lábaid porát
58 III| s lábaid porát csókolja, ha elgázolod.~– Ne félj, megvédelek –
59 III| elrettenteni – szólt a leány –, ha látnád félisteni alakodat,
60 III| hangon az ogur levente. – S ha gyönge volna az olajág,
61 III| kemény hangon kiálta: – Ha mennybéli követ vagy is,
62 III| ember a tanácskozásban. – Ha látod őt, szíved megáll
63 III| megáll a bámulat miatt – ha nem látod, utána megy a
64 III| megy a szeretet miatt. – Ha ellensége vagy, legyőz karja
65 III| vagy, legyőz karja által – ha jó barátja, legyőz lelkével.~
66 III| Esküdtess még meg valamire. Ha már benne vagyunk. Kérj
67 III| búcsúüdvözletét Elemér – ha netalán szükséged lenne
68 III| elvette a gyöngébbtől, s ha egy felkapta, elvette tőle
69 III| kik mosolyogni szoktak, ha bántalmakat mondanak nekik.~–
70 III| izeneteit, oly gyanúm van, mely ha napfényre hozható, egy kardcsapás
71 III| láttam e fiatal gyermeket, s ha többi kortársaival összehasonlítám,
72 III| helyéről. „Szeretnéd megtudni, ha férfi vagyok-e? – kiálta
73 III| áll egész fölfedezésed? Ha titkodnak nincs egyéb bizonyítéka
74 III| bölcs; mit ér az nekem, ha nem lehet bebizonyítani?~–
75 III| hogy megházasodjék? S még ha tehetnők is ezt, meglehet,
76 III| jó, szerető apád vagyok. Ha szenvedtél eddig, az csak
77 III| szíved érzelmeit kísértém; ha úgy bántam veled, mint gyűlöletem
78 III| örüljön a legmagasabb úr is, ha lábaid porát csókolhatja.~
79 III| előtt népek hajlongnak. Ha egy óra előtt a legutolsó
80 III| most a legnagyobb király, ha azt elnyerendi. Álmodjál
81 IV | jutalma önmagának, uram, vagy ha nem az, akkor nem erény.
82 IV | bűnét helyre nem hozza. Ha a legközelebbi harcban bátor
83 IV | a „névtelen” bűnről: – „Ha támad köztetek oly vétek,
84 IV | bajnoka, a vádlóé az óriás. Ha a vádlotté bukik, a bűnöst
85 IV | venném lelkemre. Sikolts, ha csizmám orra közel lesz,
86 IV | hátaddal is nézhetnél az égre, ha el fogsz esni – csúfolódék
87 IV | Mit akarsz? Távozz előlem. Ha országos ügyeim végezém,
88 IV | még csak akkor szerelem, ha félteni kezd.~Az ég nem
89 IV | lekívánkoznának onnan – ha szívük volna. Dalma feldúlt
90 IV | boldognak tartandja magát, ha egy mosolyodban részesülend.
91 IV | végtelen alázatossággal. – Ha tudnád, mennyire boldog
92 IV | szenvedni? Látom arcodon.~– Ha látod, légy irántam irgalommal.~–
93 IV | mondék.~– Szívedbe látok.~– Ha szívembe látsz, akkor öless
94 IV | Kivallottam; megölhetsz. Ha elhallgatom, szívem öl meg.~–
95 IV | megtanultam jól, megbocsáss, ha szavaidban bízni nem tudok.
96 IV | szavakra.~– Nem volnék nő, ha nem értenélek. Megmentesz
97 IV | szégyentől ég.~– Büszke légy reá, ha szereted.~A lány szíve szorult,
98 IV | minden csupa női volt rajta. Ha most vigyázott volna rá
99 IV | én is azt választanám, ha lehetne!~Halila rettegve
100 IV | bocsátá el Dalma kezét.~– Oh, ha büntetni akarsz, büntess
101 IV | hangon szólt:~– Légy nyugodt. Ha arcomat fenyegetőnek látod,
102 IV | ne lássa.~– Arcom hazug, ha haragot mutat; én örömest
103 IV | fölötted.~– Nekem fájni fog, ha nevetsz.~– S megjelent előtted
104 IV | Bárhova megyek, előttem áll; ha elalszom, mosolygást ölt
105 IV | holdkóros álmodozással –, hogy ha egy nőnek egyik kezével
106 IV | indulatosan kiálta fel:~– Ha értesz, és mégsem értesz,
107 IV | téged Istenként imád.~– Ha védeni kell, védeni fogom –
108 IV | s aranyat csodált meg. Ha megfizetsz érte, még az
109 IV | hamar. El ne feledkezzél, ha a szent fákhoz jutsz, értem
110 IV | teremtés. Ki véd meg téged, ha én nem leszek? Eredj – eredj.~–
111 IV | eredj.~– Könnyezni látlak, ha visszatérek, mosolyogni
112 IV | minden boldogságod. Könnyem, ha távozol, mosolygásom, ha
113 IV | ha távozol, mosolygásom, ha jössz. Áldjon meg az ég.
114 IV | kérdd: minek? Jól esik, ha megtapinthatom vasát.~Halila
115 IV | felvirulsz. Én boldog vagyok, ha arcod láthatom, s álmaid
116 IV | akarsz? Hová csalogatsz? Ha nem vagy élő lény, miért
117 IV | tudod, mit gondolok most? Ha e percben, ahogy így keblemen
118 IV | érzés öl meg engem! Látod, ha élő lény volnál, milyen
119 IV | nevetsz megint? Ah, értelek, ha én meghalok, te is meg tudsz
120 IV | az előtte álló alaktól.~– Ha megmondom, hogy ki vagyok,
121 IV | Dalmának kelle nőül venni, s ha ez úgy történik, akkor tudva
122 IV | csapást mért ellenfelére, mely ha azt megéri, ránézve is utolsó
123 IV | Értetlenül beszélsz. Ha gyűlölt, miért rabolt el?~–
124 IV | varchonitáknál ősi szokás, hogy ha valakit meggyilkolnak, s
125 IV | halálában nem vétkesek. Ha a seb vérzik, az azt jelenti,
126 IV | rögtön odarohanni hozzá, s ha el tudta titkolni szerelmét,
127 V | S magától utána tevé: – Ha megnövünk, mink is veled
128 V | tartoztok haladéktalanul, és ha az első vezér, vagy maga
129 V | különbséget – szólt Dalma. – Ha e nő gyanúja alaptalan,
130 V | nincs miért rettegned; de ha bűnös vagy, itt vétettél,
131 Uto| mondani a századvégi olvasó, ha a kuriozitása rávitte, hogy
|