Fezejet
1 I | terhes munka nekünk; de én tanácsot mondok, miként
2 II | engem? – szólt Dalma. – Én leányod vagyok.~A khagán
3 II | nő férfi alakját viselné. Én nem irigylem a többi hajadonoktól
4 II | tudni mégis: miért vagyok én tőlük különböző?~– E rejtély
5 II | melyikünk éli túl a másikat? Ha én élem túl őt, népem szabad
6 II | született, a vízbe hányatott: én nyugodt lélekkel fogadtam,
7 II | sugárzani.~– Az ég mondá, és én esküszöm, hogy úgy lesz –
8 II | mindenkinek. Hiába mondja a virág: én nem akarok virágzani; a
9 II | szív virágai kinyílnak.~– Én ki fogom tépni e virágokat,
10 II | fogadék, megtartom azt. Én amióta éltemet tudom, csak
11 II | égessék. Hívasd a gyulákat, én esküdni akarok.~– Aki jövendőkre
12 II | Istent hívja fel küzdeni. Én óhajtom, hogy esküdjél,
13 II | az alól nincs kivétel.~– Én fejedelem vagyok, az emberek
14 II | nekünk törvény a hon java. Én e törvényen kívül mást nem
15 II | ismerek. Hívasd a gyulákat, én esküdni akarok.~– Erős lelked
16 II | naptalan. Midőn leszállok én, fiam helyembe kél. Midőn
17 II | fiam helyembe kél. Midőn én a ravatalra fekszem, ő a
18 II | trónhoz vezetnek fel, az én lépcsőim a sírbarlangba
19 II | Isten, Ormuzd, Jóél.~– Én is hallottam azt – szólt
20 II | Dalmára. – Nem emlékezel reám? Én Elemér vagyok. Arcom változott-e,
21 II | kis szőke fürtű angyal, én már nagyobb, vad, ábrándos
22 II | eljártunk jó anyád sírjához, én letéptem a virágot a szirt
23 II | hevesen vágtattál felé, én meg akartalak előzni, az
24 II | lovad alól kiszabadítani, én hirtelen leszöktem paripámról,
25 II | te késedet szívébe döféd, én fejét torkig hasítottam.
26 II | másik után kialudt, csak én virraszték álmaidnál ébren,
27 II | légy úgy tisztelve, miként én magam. Ítéleted annyit érjen,
28 II | mennyit enyim, hogy ahol én nem vagyok, te ott lehess.
29 II | vagyok, te ott lehess. Ha én keleten, te nyugaton, így
30 II | szüntelen egymást kerülik. Én nem tudok nevet adni az
31 II | ajtód küszöbénél virraszt. Én nem ismerék soha sem anyát,
32 II | léptek.~– Egy pillanat még, s én más eget, más napot fogok
33 II | találkozni fogtok velem, s én számon kérendem tőletek,
34 III| ellen.~– Ki kötötte azt? Én nem. Ősapám tevé; s azért,
35 III| mert ősapám bivaly volt, én nem születhettem-e arszlánnak?
36 III| ezután csak füvet egyenek, én elütöttem közülök: én vérszopó
37 III| egyenek, én elütöttem közülök: én vérszopó vagyok.~– Azt megmutattad,
38 III| kiböjtöljön engem a világból, s én nagy kegyesen nézzem, mint
39 III| azt kell akarniok, amit én akarok.~– Ne feledd, hogy
40 III| bolondoknak. De fogadom, hogy én megnövelem prófétai hírét,
41 III| kitömve, majd mutogatok én egyet.~– Akkor aligha fogsz
42 III| próféta dárdahordozóit? Én nem szoktam vesszővel hadakozni,
43 III| vesszővel hadakozni, ahova én ütök, az beomlik, ha mindjárt
44 III| hadat. Tudtátok, hogy arra én legkészebb leszek, mert
45 III| legkészebb leszek, mert én nem őrzöm városaim árkát,
46 III| fenyegetésképp hangzanak.~– Én is úgy hiszem. A tatár népet
47 III| homokfellegekkel temette el. Én az utócsapatok közül egyedül
48 III| nem ad neki enni, miként én ez idomtalan alaknak itt.~
49 III| veszett el egyszerre.~– Oh, de én nem bántottalak soha, miért
50 III| mielőtt a halál megölne. Hisz én nem szeretem az életet,
51 III| rettenetes tűzbe ne vessetek, oh, én irtózom e haláltól!~– De
52 III| Érzem, hogy gyűlölsz, és én nem adtam neked rá okot
53 III| volnék.~– Miért nem vagy az? Én nem voltam rád büszke. Odaadtalak
54 III| Astarothnak, hogy ne bőgjön, mikor én beszélek. Áldozatát meg
55 III| s nézzétek meg jól: az én leányom ő. Szép, nyájas
56 III| Senkinek sincs kedve hozzá? Én rangra nem tekintek, nem
57 III| el lábaidtól; végy nődül, én szeretni foglak, álmaid
58 III| büszke erőtudattal mondá:~– Én az ogur nép követe vagyok.
59 III| Szidjatok, csúfoljatok ki; én hallgatok.~– Sőt dicsérünk
60 III| mondá:~– Magas király! Én a csuvasz nép követe vagyok.~–
61 III| Mehetsz, ahová akarsz.~– Én itt akarok maradni tenálad.~–
62 III| ment le végképp, s hogy én fel tudom azt újra hozni
63 III| gyanút.~– Nem sejted-e? Én hiszem, okom van hinni,
64 III| oldalbordám törött be, s én sajnosan kényszerültem megvallani,
65 III| keblemre, és ölelj meg. Én jó, szerető apád vagyok.
66 III| fogsz?~– Szeretni nemcsak én, hanem azok is, kik előtt
67 III| gondolatja lehet a léleknek, és én valósítani fogom ez álmodat.~–
68 III| fogom ez álmodat.~– Oh, én most is álmodom, álmodom
69 IV | szerencsétlennek, óh, khagán. Én szerettem nagyon.~– Tudtál
70 IV | el örökre. Ő elhagyott, s én mindennap imádkozám Istenhez,
71 IV | az ítéletet:~– Asszony, én értem a kísértő pillanat
72 IV | szólt, félrefordítva arcát. Én beleegyezem. Most távozz
73 IV | óta tégedet tanult imádni. Én neveltem őt, kedvencem,
74 IV | által. Takarodjatok előlem. Én nem hívattalak benneteket,
75 IV | vad, félénk szemeit.~– Hát én hova menjek, uram? Hát én
76 IV | én hova menjek, uram? Hát én ki rabszolgája leszek? –
77 IV | de szemeid elárulnak.~– Én semmit sem mondék.~– Szívedbe
78 IV | akkor azt látod abban, hogy én téged nem szeretlek.~Dalma
79 IV | keblére voná a leányt.– Én védeni foglak. Szeretlek
80 IV | meg szerelmed tárgyát, s én Istenre fogadom, hogy tieddé
81 IV | Mondám, khagán, hogy én csak félni tanultam életemben,
82 IV | másért epedsz, oh, mert én sem szeretlek téged, én
83 IV | én sem szeretlek téged, én is mást imádok. Értesz-e
84 IV | egymást. Akárki bántson, én oltalmazlak, akármit kívánj,
85 IV | oltalmazlak, akármit kívánj, én megadom. Mondd el bizalmasan,
86 IV | emberfölötti nyugalommal mondá: „Én megszabadítlak téged”. És
87 IV | gyönyörködtetnek engem.~– Oh, én remélni sem merem, amit
88 IV | gyűlölet dolgait majd elvégzem én.~– Ah, hisz azt sem tudom
89 IV | bátorrá? Tégy megbízottaddá, s én elődbe hozom választottodat.
90 IV | ő szívét választja; oh, én is azt választanám, ha lehetne!~
91 IV | könnyezik. – Mit tettem én?~Dalma gyűlölettel fordítá
92 IV | Felejtsd el, amit mondtam. Én megcsaltalak. Nem igazi
93 IV | igazi nevet mondtam neked. Én soha sem láttam őt, oh,
94 IV | Uram, te ingadozol.~– Én nem, hamarább a föld – szólt
95 IV | roskadoz: e harc nem emberi, és én csak nő vagyok. Vakmerő
96 IV | hazug, ha haragot mutat; én örömest beszélek veled.
97 IV | hallgatlak.~– Tudod, hogy én bohó, ábrándos, babonás
98 IV | Tégy velem, mit kívánsz. Én kész vagyok.~Dalma megragadá
99 IV | Elemért meglátta. – Oh, Dalma, én reszketek előtte – szólt,
100 IV | menyasszonyul hoztál, míg én nem tartám rajta szemeim,
101 IV | Miért sajnálsz engem? Én boldog vagyok, hogy ápolhatlak.~–
102 IV | teremtés. Ki véd meg téged, ha én nem leszek? Eredj – eredj.~–
103 IV | hogy te újra felvirulsz. Én boldog vagyok, ha arcod
104 IV | Ketten maradtunk ismét: te és én. Mit akarsz? Hová csalogatsz?
105 IV | látja más alakodat, csak én… Ülj mellém… A sírba is
106 IV | e kardot itt a te és az én szívemen egyszerre keresztülütném,
107 IV | szeretsz nagyon: oh, jól tudom én azt. De egyre nem gondoltál.
108 IV | neked itt kell maradnod, míg én tovaszállok? ugye, hogy
109 IV | megint? Ah, értelek, ha én meghalok, te is meg tudsz
110 IV | leszünk. Harmadnap este, hogy én elhagyom a földet, te is
111 IV | te is utánam jössz. Addig én elkészítem a vőlegényi sátort,
112 IV | leereszté hosszú köpenyét. – Az én nevem Kubláj emír.~Elemér
113 IV | utolérhetlen nagyságodban, oh, én bálványom. Most már százszor
114 IV | tekinte.~– Jöjj. Látod, hogy én nem mehetek – hívá Elemér,
115 IV | Ő is mást szeretett. Én csak foglya voltam.~– Mást?
116 IV | Egy gondolatom támadt. Én meg akarom tudni, ki volt
117 IV | a khagán elé a halottat. Én balfelől állandok trónja
118 V | asszony őrjöng! – hebegé. – Én nem tartozom törvényeitek
119 V | szigorú hangon. – Igen, én! – kiálta egyszerre vakmerően
120 V | meg a vihar, átkozzam meg én!~– Te nem parancsolsz e
121 V | többé! – kiálta Kubláj. Én ország-világ előtt vádollak,
122 Uto| színielőadások ellenőrzése.~Én tehát, aki már akkor is
123 Uto| stratagéma teljesen sikerült.~Az én derék, becsületes Csehallom
|