Fezejet
1 I | kétszázezer kő vasat ásattak ki velünk, hogy két hó leforgása
2 I | nehéz pallost a tatárnak, ki amint egyet vágott vele
3 I | Európában hazát jelölend ki, s kiknek szövetségét a
4 II | Oldamúr. Még nem zöldült ki a tubafa ajtód előtt, mely
5 II | csillaggal ősz feje körül; ki előtt mind fölkeltek a királyi
6 II | fölötti dühében minden leányt, ki azon évben született, a
7 II | tündér szállott le hozzá, ki e szavakat mondá neki: „
8 II | eszes a tanácskozásban, ki fogja mondhatni, hogy ő
9 II | virágai kinyílnak.~– Én ki fogom tépni e virágokat,
10 II | akként omoljon vére annak, ki honához és fejedelméhez
11 II | tétovázva szólítá meg:~– Ki vagy te, hetedik vezér?~
12 II | szíved, hogy elfeledéd, ki gyermekkorodtól fogva leghűbb
13 II | apád kiáltása hallatszott, ki kétségbeesetten tört feléd
14 II | utat harcfejszéjével. – Ki küzdött akkor oldalad mellett?
15 II | küzdött akkor oldalad mellett? Ki volt az, ki pajzsával betakart,
16 II | oldalad mellett? Ki volt az, ki pajzsával betakart, ki felfogta
17 II | ki pajzsával betakart, ki felfogta rólad a halálcsapásokat,
18 II | rólad a halálcsapásokat, ki biztatott, hogy ne csüggedj,
19 II | gondolád, hogy az ifjú, ki négy év előtt mint jó barát,
20 II | testőreid között a legutolsó, ki ajtód küszöbénél virraszt.
21 II | ellensége van: saját maga… Ki ne húzzátok a kardot hüvelyéből
22 III| elbujdosott istenségnek tartva őt, ki elűzetett ősi trónjárói,
23 III| sötét fogságban, de egykor ki fog törni börtönéből, s
24 III| megérkeztére vártak még, ki, úgy látszék, nagyobb ura
25 III| várató kényúr közelgését, ki fáklyakíséret nélkül, gyalog
26 III| Oldamúr meghalt, s a király, ki utána trónra ült, még gyermek?~–
27 III| Vétenél a szövetség ellen.~– Ki kötötte azt? Én nem. Ősapám
28 III| hogy egyenkint hívogatom ki párbajra a nagy próféta
29 III| lázadó rabszolga ellen, ki Tatárországot hatalmába
30 III| elűzött pásztor királyfiú, ki egy homokpusztát kapott
31 III| hadizenetünket; vele semmi sem békít ki engem, sem ígéret, sem meghódolás.
32 III| átkozott tenger, hogy száradj ki, és láss tulajdon fenekedre!
33 III| gályáimat darabokban hányja ki a partra a hullám.~A király
34 III| chorazani sereg mindezt ki fogja pótolni!~Alig mondá
35 III| fogja pótolni!~Alig mondá ki szavait Disabul, midőn harmadik
36 III| arcát. – Pofád sápadt, mint ki sírból kelt föl… Légy átkozott,
37 III| ide, vagy a tenger okádott ki téged is, hogy engemet rémíts?~–
38 III| elhullt. Magam vagyok utolsó, ki megmenekült a harcból.~–
39 III| csörrenése felriasztá.~– Ki tette ezt? – Ordíta, felkapva
40 III| Ordíta, felkapva a kardot. – Ki harcol ellenem láthatatlan
41 III| hogy szarvaid sem látszanak ki belőle.~A máguszok elszörnyedve
42 III| mondjátok meg neki, hogy igya ki azt a tengert, melybe gályáim
43 III| egyetlen tizenhét éves szűzzel, ki az országban élt, s megálltak
44 III| szelíd körrajzait tüntetve ki.~Kubláj emír megrántá Disabul
45 III| irtózom e haláltól!~– De hát ki vállalja el helyetted azt?
46 III| az első tevehajcsárnak, ki kezedet megkéri. Most nem
47 III| asszony fog válni belőle. Ki akarja őt nőül venni? Szóljon,
48 III| kerestem, midőn szenvedék, ki mindenütt jelen vagy, s
49 III| védője vagy az üldözöttnek, ki szereted azt, akit senki
50 III| Imádd Astaroth nevét, ki keblébe fogad! – riadt a
51 III| felszólításod után, ha lesz-e férfi, ki kezét elfogadja? Nem volt.
52 III| uralkodhatol rajtam; rabnőd leszek, ki éjeket virraszt egy pillantásodért,
53 III| élete nem lesz kívüled, ki örömében hal meg, ha fölemeled,
54 III| szólt Elemér.~– Hát tégedet ki véd meg? – kiálta Disabul,
55 III| olajág, megvéd e kard!~– S ki vagy te? – ordíta Disabul –,
56 III| te? – ordíta Disabul –, ki oly fennen beszélsz, midőn
57 III| látszott, hogy nem az fél, ki a trón előtt áll, hanem
58 III| a trón előtt áll, hanem ki rajta ül.~– Beszélj hát,
59 III| khagánom üdvözletét hozom, ki atyja holta után trónra
60 III| jövő apródnak inte Elemér, ki szironyos szarvasbőr-vánkoson
61 III| van hozzád. E hajadont, ki ótalomért folyamodott hozzám,
62 III| tekinte a távozó ifjú után, ki nemsokára levente csapatja
63 III| Szidjatok, csúfoljatok ki; én hallgatok.~– Sőt dicsérünk
64 III| csuvasz nép követe vagyok.~– Ki az ördögöké? – kérdi bosszúsan
65 III| kell? Ne vigyorogj, gondolj ki valamit.~A megszólított
66 III| udvaronc, te aranyos légy, ki csak addig dongsz, míg a
67 III| dölyfös új khagán ellen, ki oly merészen küldözi hozzád
68 III| tovább. Itt rosszul ütött ki a kísérlet, más térre kellett
69 III| becsületes ember közül nem ki tudnád-e ismerni a gyilkost –
70 III| Nőt kell neki adni.~– S ki kényszeríthet arra valakit,
71 III| kényszeríthet arra valakit, ki kényszeríthet arra egy fejedelmet,
72 III| tekintsed: te tisztán jöttél ki belőle; midőn a halál torkába
73 IV | Az egyik egy harcos volt, ki a csatából megszökött. A
74 IV | Szeretem, hogy nevét sem mondod ki. Szólj, rhabonbán; ugye
75 IV | ember él, undorral mondja ki annak nevét.” A vád, íme,
76 IV | volt, egy híres nagyevő, ki ülőhelyében meg tudott enni
77 IV | döféseket intézett a törpe felé, ki azokat mindannyiszor félrecsapta,
78 IV | esni – csúfolódék a törpe, ki szüntelen hátrálva a sorompó
79 IV | nőhöz, s tétova hangon mondá ki az ítéletet:~– Asszony,
80 IV | hozzád, titokban; hallgass ki engem.~– Mit akarsz? Távozz
81 IV | leányt. Melletted üljön ő.~– Ki kérdezett? – kiálta Dalma
82 IV | rajtok. – Mit akartok itt? Ki hívott benneteket?~A legéltesebb
83 IV | hova menjek, uram? Hát én ki rabszolgája leszek? – kérdé
84 IV | ragadá meg a leány kezét, ki midőn azt hívé, hogy őt
85 IV | a halálra üldözöttet az, ki védelmére föllépett. Egész
86 IV | légy nő, és hódítsd meg őt. Ki ő?~Halila tétovázva tekinte
87 IV | kedves nevet:~– Elemér…~Mint ki véletlenül kígyóra tapodott,
88 IV | haraggal tekinte a leányra, ki megsemmisülve állt előtte,
89 IV | szívét, arcán mosolyban törve ki, midőn egyszerre jéghidegen
90 IV | hideg legyen, mint a tied, ki már odafenn élsz.~A fohász
91 IV | csüggedten lépett Dalma elé, mint ki erejét régóta gyűjté egy
92 IV | Kérlek, Dalma, ne nevess ki, s ne viseld magad úgy,
93 IV | ily nő az ég alatt? Nő, ki hozzád vonásról vonásra
94 IV | Egész valója remegett, mint ki Istennek jelenlétét érzé,
95 IV | nehezebb. Van egy hölgy, ki téged szeret.~– Nem óhajtom
96 IV | kezét: – Van, aki szívéből ki tudja tépni a szerelmet.~–
97 IV | szerelmet.~– De nem volt soha, ki azt idegen földbe tudta
98 IV | menthetsz meg ördögeitől, s ki téged Istenként imád.~–
99 IV | bosszúval tekinte az emberre, ki őt legszentebb fájdalmai
100 IV | halvány arc nézett lopva ki, s néha az ajtón egy fehér
101 IV | egy fehér női alak suhant ki, félve és futva.~A hold
102 IV | lehelletemtől. – Te áldott teremtés. Ki véd meg téged, ha én nem
103 IV | meg előttem? Miért lopod ki belőlem a lelket? Miért
104 IV | álmodozni, ott megmondod nekem, ki voltál itt e földön? Ott
105 IV | ellenszenves érintésre.~– Ki az? mit akarsz? – kérdé
106 IV | alaktól.~– Ha megmondom, hogy ki vagyok, megtudod, hogy mit
107 IV | hogy meglásd, mint múlok ki?~– Áldom a sorsot, hogy
108 IV | visszaszökni orgyilkosát, ki magáért kezde már aggódni,
109 IV | támadt. Én meg akarom tudni, ki volt e férfi rejtélyes kedvese?~–
110 IV | róla a leplet. És akkor az, ki neki szerelmese volt, nem
111 IV | megrázva Kubláj kezét, ki nem vette észre azt a fenyegető
112 V | Üdv neked, oh, Dalma, ki megtartád, amit apáid szereztek,
113 V | Üdv neked, oh, Dalma, ki népek urává tetted nemzetünket,
114 V | Dalma – szólt az első –, ki határainkat megvédted vad
115 V | keserűen tekinte a szónoknőre, ki oly szomorú gúnyt monda
116 V | Légy áldva, oh, Dalma, ki bennünket hazát szeretni
117 V | vakmerően Kubláj, s lásd meg, ki volt az, akit megöltem?~
118 Uto| szigorúsága miatt, azt fundáltam ki, hogy ugyanezt, mint színművet
|