Fezejet
1 I | kutyáknak nevezgetett.~– Te ősz kutya – monda egy kiszemelt
2 I | vagytok? – No, tehát lépj elő, te első kutya! Hol a negyvenezer
3 I | tatár odavolt bámulatában.~– Te nagy kutya! Tréfálni akarsz
4 I | dühösen támadt az ifjúra.~– Te veszett állat, hát azt hiszed,
5 II | oh, király, és ez új alak te vagy.~Oldamúr megdicsőült
6 II | hanem azon félelemé, hogy te gyönge leendesz ott, hol
7 II | szólt az, most teneked. A te lépcsőid a trónhoz vezetnek
8 II | tétovázva szólítá meg:~– Ki vagy te, hetedik vezér?~Az ifjú
9 II | virágot a szirt fokáról, te koszorúnak fűzted azt a
10 II | ordítással felelt meg szavunknak. Te hevesen vágtattál felé,
11 II | azon pillanatban, midőn te kopjádat hajítád reá, felszökött,
12 II | megragadva, a földre ránta; te lábadat nem bírtad hirtelen
13 II | hátrarántottam azt, s míg te késedet szívébe döféd, én
14 II | Végre hangzott a riadó. A te arcod kigyulladt egyszerre,
15 II | csüggedj, s ahova gyönge volt a te csapásod, oda egy erősebbet
16 II | megérkezék? Emlékezel-e még?~– Te voltál az, óh, jól emlékezem.~–
17 II | óh, hallgass!~– Dalma! Te reszketsz – monda Oldamúr,
18 II | korán! – sóhajta Oldamúr. – Te küzdelemre hittad fel a
19 II | hogy ahol én nem vagyok, te ott lehess. Ha én keleten,
20 II | ott lehess. Ha én keleten, te nyugaton, így országunk
21 II | ott legyek mindig, ahol te nem vagy, mint az éj és
22 III| s fejcsóválva monda: – Te azt nem tudhatod, nagy király.~–
23 III| leánygyermeket a vízbe fojtatál. Ez a te dolgod, Disabul. Saját népeddel
24 III| Dalma ellen fordítsd.~– Te azt hiszed tán, hogy egyenkint
25 III| halálra.~– Ah, nagy Disabul, te rosszul látsz sorsod végire.
26 III| azok holt híredet, akiket te hirdetsz halottnak. Ez kemény
27 III| ellenem láthatatlan kezekkel? Te pokolbeli szörnyeteg Astaroth!
28 III| itt, hogy így bánj velem? Te pokollal viselős fenevad,
29 III| Uram király, ez Halila, a te leányod.~Disabul föltekinte,
30 III| adtam neked rá okot soha.~– Te nem. Anyád adott rá okot,
31 III| s jobb apám volna, mint te vagy. Ha nem palotádban,
32 III| hogy aki engemet kíván, a te gyűlöletedet kívánja magának.~–
33 III| megfordítva állana a sors, s te volnál férfi és Dalma nő,
34 III| atyja térdeit.~– Atyám! Te nem engedheted, hogy engemet
35 III| összekulcsolva kezeit, rebegé:~– Te láthatatlan Isten, kinek
36 III| megvéd e kard!~– S ki vagy te? – ordíta Disabul –, ki
37 III| mondá Disabulnak: – Uram, te elsápadál.~– Igazán? – szólt
38 III| Elemér. – Jól tudva azt, hogy te mennyire szoktad tisztelni
39 III| suttogá a leány –, de te ismét elvivéd magaddal! –
40 III| terjedt, most e darab részt te bírod, nem adnád vissza?~–
41 III| szólt Disabul. – Hát te másik? A paraszt sarkában
42 III| csak bátran, állj elő, te vércseszemű, látom pofádból,
43 III| az ember szívét meghűlni. Te nem hagytál el. Ezen nincs
44 III| ösztönnek engedsz. De hogy te is itt maradtál velem; te
45 III| te is itt maradtál velem; te skorpiószívű udvaronc, te
46 III| te skorpiószívű udvaronc, te aranyos légy, ki csak addig
47 III| hangokra erőszakolta.~– Te jó, te szelíd leány. Ne
48 III| hangokra erőszakolta.~– Te jó, te szelíd leány. Ne térdelj
49 III| tisztító tüzének tekintsed: te tisztán jöttél ki belőle;
50 III| borult atyja keblére.~– Te engemet szeretni fogsz?~–
51 IV | kiabáltak utána:~– Hová viszed, te dárda azt a fickót?~Az óriás
52 IV | ez –, de majd leszállsz te onnan.~– Hát szép porontyom,
53 IV | Mit izensz fejednek, te hosszú láb.~A gyulák és
54 IV | szokatlan büntetést igényel. Te rossz asszony vagy.~– Nevezz
55 IV | üdvöz légy harmadszor is. – Te napja az égnek, pálmafája
56 IV | ravasz alázatossággal –, hogy te dicsőséged magas érzetében
57 IV | embereket boldogítni szoktak. Te a nőarcot kerülöd, s szerelmet
58 IV | téged ismerhessen egyedül. Te vagy ábrándjainak képe,
59 IV | Susogva mondá Halilának:~– Te itt maradsz. – S ott hagyta
60 IV | kérdé:~– S valóban szeretsz te engem?~– Reszketek előtted,
61 IV | uram.~– Érzem kezeden. Te félsz tőlem.~– Ez az egy
62 IV | mondott, az mind hazugság. Te nem vagy boldog, te szenvedsz.~–
63 IV | hazugság. Te nem vagy boldog, te szenvedsz.~– Nekem a panasz
64 IV | örömet szerzett neki.~– Te engem nem szeretsz? Te iszonyodol
65 IV | Te engem nem szeretsz? Te iszonyodol tőlem, ugyebár?
66 IV | elhallgatom, szívem öl meg.~– Te nem szeretsz engem? – folytatá
67 IV | rneg, oh, Dalma. Inkább te, mint atyám.~– Ne félj –
68 IV | csodálkozva tekinte rá.~– Te nevetve gyilkolsz meg engem.~–
69 IV | miattad a fél világgal, hogy te boldog lehess azzal, akit
70 IV | tudok. Attól félek, hogy te csak azért akarod megtudni
71 IV | Nem fogom őt elárulni.~– Te nagyon szereted, mert félted
72 IV | lábaidhoz láncolnak engem. Te nem is gyanítod, hogy e
73 IV | gondolok, és reszketek.~– Te csak szerelmedre gondolj.
74 IV | elődbe hozom választottodat. Te légy nő, és hódítsd meg
75 IV | szívében a tiltó gondolat: „Te nem lehetsz nő. Te nem lehetsz
76 IV | gondolat: „Te nem lehetsz nő. Te nem lehetsz boldog.”~Körös-körül
77 IV | fenyegetőnek látod, attól ne félj. Te engem érteni ne akarj, csak
78 IV | Arca elsápadt.~– Uram, te ingadozol.~– Én nem, hamarább
79 IV | ifjúságodnak megbocsátom. Te kedvesedről akartál szólani,
80 IV | követelnek maguknak.~– S te azt nagy hamar megtaláltad.~–
81 IV | félelmes elfogultsággal.~– Te azt kérdenéd tőlem – folytatá
82 IV | beszédünknek? Úgy. Igaz. Te egy leányról beszéltél,
83 IV | szólt Dalma mosolyogva. – Te rajta légy, hogy felvidítsd.
84 IV | nyílt meg nő előtt soha, te azt tedd, hogy utánad bezáródjék.
85 IV | álmok szokták őt háborítni, te tedd őt boldoggá, hogy ne
86 IV | üldözött angyal, kit csak te menthetsz meg ördögeitől,
87 IV | átok mindkettőnket ért. Te is együtt hervadsz el velem.
88 IV | Elhervadna lehelletemtől. – Te áldott teremtés. Ki véd
89 IV | minden érzés azt súgja, hogy te újra felvirulsz. Én boldog
90 IV | Ketten maradtunk ismét: te és én. Mit akarsz? Hová
91 IV | fekszel, e kardot itt a te és az én szívemen egyszerre
92 IV | lélekké tégy, miként magad… Te is szeretsz nagyon: oh,
93 IV | értelek, ha én meghalok, te is meg tudsz halni, s akkor
94 IV | Úgy boldogság meghalni… Te is vágyódol oda? Ez örök
95 IV | hogy én elhagyom a földet, te is utánam jössz. Addig én
96 IV | mely még ereidben tévelyg! Te nem tudod, mit cselekedtél,
97 IV | fel ágyáról.~– Ah, tehát te vagy az?… Tehát te vagy
98 IV | tehát te vagy az?… Tehát te vagy az mégis! Világ derül
99 IV | körülem lebegett mindenütt, a te arcod volt az, mit előttem
100 IV | tekinte a nő szemébe.~– Te engem üdvözölni mersz. Megcsalhatni
101 IV | ahol nincs ellenállás. Te azonban nagy könnyen hozzászoktál
102 IV | gyűlölt, miért rabolt el?~– Te nem értesz mindent. A khagán
103 IV | ennyi lemondásra képes.~– És te miért nem iparkodtál innen
104 IV | Zomotor, a halálújítás. Te elhozod a khagán elé a halottat.
105 IV | leend, akit gyűlölök.~– Te is, a hulla is fátyollal
106 V | nő gyanúja alaptalan, s te ártatlannak érzed magadat,
107 V | Magad megvallád, hogy te ölted meg férjemet; jer,
108 V | Elárulál, de el fogsz veszni te is. Gondolj Astarothra.~–
109 V | visszaborzadó dühvel.~– Te vagy e férfi gyilkosa? –
110 V | harsogá Kubláj diadalmában. – Te nő vagy, és e férfi szerelmesed.
111 V | vihar, átkozzam meg én!~– Te nem parancsolsz e földön
112 V | néped az ő alattvalója, te magad az ő rabszolgája.
113 Uto| finnugor idiómát.~Amiket most Te, boldog idők szülte olvasóm,
|