Fezejet
1 I | volt gondja; még fegyvereit is más kovácsolta; valami kóbor
2 I | nevezhető, s ha nem volt is náluk vallás és világi törvény,
3 I | ifjaknak tetszett a szó, a nők is biztatták őket, s a vének
4 I | húszfontos kardok.~A geoug sereg is megérkezék, azokat átvenni.
5 I | Azt majd mindjárt be is bizonyítom előtted – monda
6 I | Imausnak ura lenni. Békét is hagyott a varchonitáknak,
7 I | érintkezés még nyelvüket is úgy elkülöníté egymástól,
8 I | melynek sajátságos rúnáit maig is mindenütt feltalálni, amerre
9 II | dicsőbb volt érte élned. Nem is leendesz őseid sorában utolsó.
10 II | lépett, oly vén volt már ő is, mint maga a khagán, sok
11 II | fogva felaggatva, s még úgy is vállain alul értek. Kezei,
12 II | itt, melyre gondolni magam is szédülök; oly helyzetben,
13 II | azokat, melyek még a felhőkön is túl emelik fejöket. Engedd,
14 II | Isten, Ormuzd, Jóél.~– Én is hallottam azt – szólt Oldamúr –,
15 II | annak jelképeül, hogy ők is így egyesülendenek egy vérré,
16 II | lehetett látni pirosnak.~Most is éppen a perzsa határokról
17 II | Odalépett a serleghez ő is, s amint fehér karját megszúrta,
18 II | Légy áldva még a túlvilágon is, mert amiről itt lemondasz,
19 II | lelkeké, de a hamvaknak is van joguk azon földhöz,
20 II | végre az utolsó férfi lépte is elhangzott, midőn egyedül
21 III| nagy próféta, még ekkor nem is született, s Mohamed buzgó
22 III| E sötét hitnek még most is vannak követői Perzsia legészakibb
23 III| beomlik, ha mindjárt kőszikla is. Egyszerre három hadsereget
24 III| fenyegetésképp hangzanak.~– Én is úgy hiszem. A tatár népet
25 III| hun, és a kínai számára is lesz még nap az esztendőben.
26 III| ha nincs egyéb!~– Egyébre is fogsz találni, Disabul –
27 III| gálya jutott a parthoz, azt is a sziklához vágta a hullám,
28 III| mindenki. Maga a király is némán, mereven bámult a
29 III| tenger okádott ki téged is, hogy engemet rémíts?~–
30 III| Astarothé.~– Bárki legyen is e szűz?~– Ha apjának szeme
31 III| Ha apjának szeme fénye is és a világ szépsége, esküszöm,
32 III| akarnak!~– Bántottak engem is – szólt Disabul –, három
33 III| áldozat kell, s ha volna is kívüled valakinek egykorú
34 III| még a puszták vadjainak is. Oh, meg ne rettenj, légy
35 III| Ha mennybéli követ vagy is, remegj, midőn előttem állsz.~
36 III| fölöslegesnek az olajág mellé kardot is kötni s legjobb vitézeim
37 III| arca csak egy mozdulatával is megtorolja.~– Khagánom örülni
38 III| Megesküdjem-e még arra is, hogy korábban meghalok,
39 III| ég adja meg boldogságodat is.~– Az ég megadta azt – suttogá
40 III| Akár még a Bajkál-tavat is hozzá! – mondá csúfos nagylelkűséggel
41 III| ösztönnek engedsz. De hogy te is itt maradtál velem; te skorpiószívű
42 III| egész ember, még csak nem is férfi, hanem leány!~Disabul
43 III| hogy láttokra maga a vénség is lángokra gerjed, hogy képesek
44 III| megházasodjék? S még ha tehetnők is ezt, meglehet, hogy ő elárulná
45 III| egyesítéséért ezt még a közjó is kívánni fogja. A varchoniták,
46 III| torkába taszítálak, még akkor is szerettél; midőn mindenki
47 III| mindenki elhagyott, még akkor is ragaszkodtál hozzám; midőn
48 III| hová akarsz, még akkor is visszajöttél hozzám, hogy
49 III| eddig még a leghitványabb is, ezentúl örüljön a legmagasabb
50 III| örüljön a legmagasabb úr is, ha lábaid porát csókolhatja.~
51 III| Szeretni nemcsak én, hanem azok is, kik előtt népek hajlongnak.
52 III| ez álmodat.~– Oh, én most is álmodom, álmodom és boldog
53 IV | mely a körüllevő országokat is táplálta, nem volt szegény
54 IV | s mintha még a lelkeken is áldás volna, még a bűn is
55 IV | is áldás volna, még a bűn is elenyészett határairól,
56 IV | viselték.~A trón mennyezete is tiszta fehér volt, körülfűzve
57 IV | keresitek fel egyszer az erényt is, s írnátok törvényeket,
58 IV | állnak.~– E bűnt elhinni is bűn! – szólt Dalma elirtózva.
59 IV | megtanulsz könyv nélkül is, jó léckirály. Köszöntetem
60 IV | nincsenek szemeid, hogy hátaddal is nézhetnél az égre, ha el
61 IV | teremtve, tán a csillagok is lekívánkoznának onnan –
62 IV | egyszer; üdvöz légy harmadszor is. – Te napja az égnek, pálmafája
63 IV | elül ő annak zsámolyán is, s boldognak tartandja magát,
64 IV | megzavarva álltak körül, nem is tudva gyanítni a khagán
65 IV | benneteket, férjeiteket is most küldtem el. Mi dolga
66 IV | szenvedsz.~– Nekem a panasz is tiltva van.~– Tiltva van
67 IV | halálosan megsértette, nem is sejtheté, mily örömet szerzett
68 IV | sem szeretlek téged, én is mást imádok. Értesz-e már
69 IV | láncolnak engem. Te nem is gyanítod, hogy e rövid élet
70 IV | szívét választja; oh, én is azt választanám, ha lehetne!~
71 IV | kifejezni.~– És bizonyosan ő is szereti e leányt – gondolá
72 IV | utána gondolá: „Talán annak is szívet adtak, s megtilták
73 IV | mindig.~– Jól tudom, most is az vagy.~– Szívem mindenha
74 IV | tündértüneménynek testi képmását is? Elemér kétkedve felelt
75 IV | el. – Sebet vágnak a fán is, midőn új ágat oltanak bele.
76 IV | megfizetsz érte, még az ő sírját is megmutatom.~– Nincs rád
77 IV | átok mindkettőnket ért. Te is együtt hervadsz el velem.
78 IV | megszolgáltuk a sírt. Ott is jó lesz feküdni. – Tehát
79 IV | suttogá, midőn az nem is hallhatá már.~A hold méla
80 IV | én… Ülj mellém… A sírba is velem fogsz-e jőni?… Hm,
81 IV | lélekké tégy, miként magad… Te is szeretsz nagyon: oh, jól
82 IV | értelek, ha én meghalok, te is meg tudsz halni, s akkor
83 IV | Úgy boldogság meghalni… Te is vágyódol oda? Ez örök álomországba,
84 IV | én elhagyom a földet, te is utánam jössz. Addig én elkészítem
85 IV | oroszlán még haldokolva is oroszlán, s szemedbe néz,
86 IV | mely ha azt megéri, ránézve is utolsó leende.~Kubláj ijedten
87 IV | útfélen saját maga számára is szedett gyógyfüvet – haláladó
88 IV | tőlem menekülni, mert ő is mást szeretett.~Kubláj meg
89 IV | igazat beszél, mert azt is tudja, amit ő csak sejtett.~–
90 IV | beléd; nem volt-e az?~– Ő is mást szeretett. Én csak
91 IV | láthatod, hogy nálad nélkül is meghalt volna.~– Mit beszélsz?~–
92 IV | suttogá Halila, de meg is állt, hogy magában bocsánatot
93 IV | fejét.~– Ím, lássad, most is bürköt hoztam a parti ingoványból,
94 IV | aludt, és e tubafa-gally is számára van letörve. Kubláj
95 IV | örülök – viszonza –, hogy az is ott leend, akit gyűlölök.~–
96 IV | leend, akit gyűlölök.~– Te is, a hulla is fátyollal lesztek
97 IV | gyűlölök.~– Te is, a hulla is fátyollal lesztek letakarva;
98 V | idejében; így állt Dalma is közöttük, vállain fényes
99 V | örömkönnyeket sír: az volt akkor is eszében, hogy e szókat Elemér
100 V | tevé: – Ha megnövünk, mink is veled megyünk a harcba!~
101 V | vagy maga a khagán volna is, akit e nő hívni fog, az
102 V | kikiáltó szavát, maga Dalma is leszállt trónjából, inte
103 V | Elárulál, de el fogsz veszni te is. Gondolj Astarothra.~– Mért
104 V | jóltevőjét még e földön. Nem is sokáig váratott az magára,
105 Uto| hát ennek az elbeszélésnek is ecetágya van. Nem regénynek
106 Uto| Én tehát, aki már akkor is ravasz, furfangos politikus
107 Uto| nem maradt el. Talán egyéb is közreműködött, mint az exotische
108 Uto| a kuriose Costüme.~Fenn is tartotta magát egész addig,
|