Fezejet
1 I | az elvevésre volt gondja; még fegyvereit is más kovácsolta;
2 I | rabszolgafaj között, melynek még csak joga sem volt az élethez,
3 I | náluk, bornak és kenyérnek még nevét sem hallák; ölhette
4 I | s a százéves kor náluk még csak öregségnek sem volt
5 I | világrészeken túl, hol Rómának még nevét sem hallák, egy vad,
6 I | biztatták őket, s a vének még emlékeztek boldog, rég elmúlt
7 I | szomszédokkal érintkezés még nyelvüket is úgy elkülöníté
8 II | leáldozó nap fénye volt még az élet, a lélek útra készen
9 II | Ne zúgolódjál, Oldamúr. Még nem zöldült ki a tubafa
10 II | Oldamúr, s e gondolatnál még halványabb lett, mint azelőtt.~
11 II | a táltos. Rövid időd van még csak élni. Ezt izeni Isten
12 II | végeiknél fogva felaggatva, s még úgy is vállain alul értek.
13 II | közelebb, fiam.~– Meddig fogsz még fiadnak nevezni engem? –
14 II | Isten adott, s íme, amidőn még senki sem tudott létedről,
15 II | kezembe.~– A legnehezebb próba még hátravan. Karodnak erejét
16 II | hatalmát a tanácskozás, még szíved van hátra: azt meg
17 II | szerelem.~– Nem tudom, mi az.~– Még nem. De eljön az hívatlanul.
18 II | fogom tépni e virágokat, még bimbókorukban. – Nem ismered
19 II | mindig szemeid előtt lássad. Még most e fogadás csak egy
20 II | Kivéve azokat, melyek még a felhőkön is túl emelik
21 II | oly jólesett… Emlékezel-e még? Dalma suttogva felelt:~–
22 II | hasítottam. Emlékezel-e még? Dalma sápadtan rebegé:~–
23 II | megérkezék? Emlékezel-e még?~– Te voltál az, óh, jól
24 II | hűségesen, emlékezel-e még?~Dalma atyja keblére rejté
25 II | koronámnak tartozol ezentúl. Még ma eltávozol. Első utad
26 II | előtt megindulj.~Elemér még mindig ott állt a sátor
27 II | kérne tőle.~– Mire vársz még?~– Egy baráti kézszorítást,
28 II | tiéden lesz. Légy áldva még a túlvilágon is, mert amiről
29 II | itt lemondasz, azon üdvöd még a mennyországban sem leled
30 II | közelebb léptek.~– Egy pillanat még, s én más eget, más napot
31 III| őrtüzei.~A nagy próféta, még ekkor nem is született,
32 III| áldoztak:~E sötét hitnek még most is vannak követői Perzsia
33 III| király megérkeztére vártak még, ki, úgy látszék, nagyobb
34 III| sűrű fekete szakálla tevé még zordonabbakká, levont szemöldei
35 III| király, ki utána trónra ült, még gyermek?~– Még fiatal, és
36 III| trónra ült, még gyermek?~– Még fiatal, és sokáig élhet –
37 III| teszem, s ha nem mutogattak még prófétát kitömve, majd mutogatok
38 III| a hindut holnapután, s még a fehér hun, és a kínai
39 III| a kínai számára is lesz még nap az esztendőben. Elég
40 III| utánam, ha nem haltam-e még meg? Midőn elég erőm van
41 III| Midőn elég erőm van őt még gyermekkorában összezúzni.~–
42 III| visszatérő daccal. Maradt még két seregem. Semmit sem
43 III| tesz. Elég erős maradtam még azért. Nincs semmi baj.
44 III| kölcsön… Azért sem sírok. Még van egy hadam. Ez a kettő
45 III| ne haragítsd Astarothot még jobban.~– Megharagított
46 III| küldhetsz utánuk, ha akarsz, még háromszázezer asszonyt.~–
47 III| egy leterített tevebőrön.~Még tartott az éj, midőn a máguszok
48 III| s mintha sejtené, amit még bizonyosan nem tud, sikolt
49 III| fiú, s örülj rajta, hogy még fiatal vagy.~Halila megrettent,
50 III| arc félelmet parancsolna még a puszták vadjainak is.
51 III| Esküszöm rá! Megesküdjem-e még arra is, hogy korábban meghalok,
52 III| szólt keserűen. – Esküdtess még meg valamire. Ha már benne
53 III| kedvemben vagyok.~Halila még mindig ott térdelt Elemér
54 III| esdő pillanatát.~– Valóban, még egy kérelmem van hozzád.
55 III| király – szólt a hindu – még egyszer visszajöttünk, megtudni
56 III| tanácsot ad, mint az éj; mi még egyszer felszólítunk békére.~–
57 III| Arábiába keringelő barátnak. Még szóval sem akarok harcolni
58 III| szólt Disabul –, csak élne még chorazani hadam. A férgek
59 III| nem adnád vissza?~– Akár még a Bajkál-tavat is hozzá! –
60 III| nagylelkűséggel Disabul. – Van-e még, akinek valami kell? – kiálta
61 III| eloszlott. – Hát ez kinek kell még? Ah! Amott látok két hullakeselyűt
62 III| Térj magadhoz, király, még nincs veszve minden. Disabul
63 III| semmim, amire várjatok.~– Még van országod – szólt az
64 III| országod – szólt az emír.~– Még van szíved – suttogá Halila.
65 III| Ez arra mutat, hogy napod még nem ment le végképp, s hogy
66 III| félisten, sem egész ember, még csak nem is férfi, hanem
67 III| csillagokból. Nem figyeltél-e még menyasszony szemeire, midőn
68 III| különbség a szemek között? Amaz még leányé volt, ez már asszonyé.
69 III| fejedelmet, hogy megházasodjék? S még ha tehetnők is ezt, meglehet,
70 III| család egyesítéséért ezt még a közjó is kívánni fogja.
71 III| bennünket kijátszanak.~– Még álmomban se hallja tőlem
72 III| halál torkába taszítálak, még akkor is szerettél; midőn
73 III| midőn mindenki elhagyott, még akkor is ragaszkodtál hozzám;
74 III| hogy mehess, hová akarsz, még akkor is visszajöttél hozzám,
75 III| hogy amint került eddig még a leghitványabb is, ezentúl
76 IV | egész hazában, s mintha még a lelkeken is áldás volna,
77 IV | lelkeken is áldás volna, még a bűn is elenyészett határairól,
78 IV | dobogásával üdvözölte, arca még szigorúbb vonásokat ölte.~–
79 IV | felemelkedék. A szerelem még csak akkor szerelem, ha
80 IV | ifjú fejedelem. Üdvöz légy még egyszer; üdvöz légy harmadszor
81 IV | csak egy sugár hiányzik még, s ím, e sugárt királyom
82 IV | országát ismét összeköthetni. Még név szerint sem ismer férfit
83 IV | Ah, hisz azt sem tudom még, hogy szerelmem talál-e
84 IV | rögtön találkozzék vele.~– Ne még, ne még – inte apródainak –,
85 IV | találkozzék vele.~– Ne még, ne még – inte apródainak –, várjatok
86 IV | kérdé szárazon Dalma.~– Még mindig ily haraggal nézesz
87 IV | Ismerem talán? Hol lakik?~– Még eddig csupán szívemben.~
88 IV | szemeim, vezéremmel, kit még apja udvaránál megszeretett,
89 IV | lefelé; az evezőn kívül még egy férfi ül benne.~A szigetparton
90 IV | miattam.~– Örömest szolgálnék még, mert jól fizetsz.~– Első
91 IV | meg. Ha megfizetsz érte, még az ő sírját is megmutatom.~–
92 IV | érdemelnél.~– Ne csüggedj. Még leszünk boldogok – szólt
93 IV | fogok gyógyulni nemsokára?~– Még az éjjel ígérte, hogy fájdalmaidtól
94 IV | fájdalmaidtól megszabadulsz. – Még az éjjel – sóhajta Elemér
95 IV | gyógyfüveket fog küldeni?~– Még az éjjel kell értök mennem.~–
96 IV | hervadó kedvesét.~– Megállj még, úgy fázom, úgy reszketek.
97 IV | Isten veled – susogá, még egyszer megszorítva kezét.
98 IV | csepp véred kell nekem, mely még ereidben tévelyg! Te nem
99 IV | egyenesedett föl. Visszatérő lelke még egyszer arcába és szívébe
100 IV | meg hát, hogy az oroszlán még haldokolva is oroszlán,
101 IV | néhány lélegzete lehetett még hátra. Elemér ezt visszafojtá.
102 IV | Dalma, szeretlek! – sóhajtá még egyszer, s azzal összerogyott.~
103 IV | a kis hajlékba vissza, s még a küszöbben susogá:~– Elemér!
104 V | ez ünnep szentelve, mikor még a varchoniták szegény rabszolganép
105 V | halált, egyetlen jóltevőjét még e földön. Nem is sokáig
106 Uto| nemzeti irányban), csak még egynéhány exaltált poéta
|