Fezejet

 1 I  |        mind a négy részeiben lakók azt tarták, hogy ott a világ
 2 I  |      beszél Isten a földdel, midőn azt akarja, hogy az megrázkódjék
 3 I  |           el a népeket, vagy midőn azt akarja, hogy édes éltető
 4 I  |         sírását, s szoptatni kezdé azt. Ez időtől fogva kezdenek
 5 I  |          férfiak, s magokkal vivék azt, és átadva nejeiknek, azok
 6 I  |        nincs jogunk nekünk megölni azt, aki bennünket öl? S használni
 7 I  |          bennünket öl? S használni azt a vasat, melyet magunk élesíténk?
 8 I  |          hogy így beszélsz? Mutasd azt a kardot.~Bertezena odanyújtá
 9 I  |        vele a levegőben, kiejtette azt a kezéből, s dühösen támadt
10 I  |              Te veszett állat, hát azt hiszed, hogy lehet harcolni
11 I  |    harcolni ez idomtalan vassal?~– Azt majd mindjárt be is bizonyítom
12 I  |         mint egy pálcát megforgatá azt a feje fölött, s azzal úgy
13 I  |         egyik leányát megszeretve, azt nőül nem kérte.~E vakmerőség
14 I  |        viselt vele, soha sem bírta azt többé legyőzni.~E szittyafaj
15 II |   támaszkodom reá; sokszor emeltem azt a csatákon, most emeljen
16 II |          előtted sírba szálltak?~– Azt, hogy boldog azon apa, kinek
17 II | tanácskozás, még szíved van hátra: azt meg fogja próbálni a szerelem.~–
18 II |            amit fogadék, megtartom azt. Én amióta éltemet tudom,
19 II |      embernek megengedé, hogy írja azt maga. Viharnak, tengernek,
20 II |            Jóél.~– Én is hallottam azt – szólt Oldamúr –, s a túlvilágon
21 II |      fokáról, te koszorúnak fűzted azt a sírhalomra, s ott sírtunk
22 II |    oroszlán száját, hátrarántottam azt, s míg te késedet szívébe
23 II |      érzelemre! Ma hálának nevezed azt, holnap szerelem lesz, befogadod,
24 II |         magadhoz hasonlóvá tész, s azt kívánod tőlem, hogy ott
25 II |           szép, nagy és dicső – és azt – mi legszebb – legnagyobb –
26 III|            fejcsóválva monda: – Te azt nem tudhatod, nagy király.~–
27 III|      szövetség ellen.~– Ki kötötte azt? Én nem. Ősapám tevé; s
28 III|     közülök: én vérszopó vagyok.~– Azt megmutattad, nagy Disabul.
29 III|  másvilágon, e világ az enyim, itt azt kell akarniok, amit én akarok.~–
30 III|         Dalma ellen fordítsd.~– Te azt hiszed tán, hogy egyenkint
31 III|             meg nem menekül tőlem. Azt pedig ne gondold, hogy ott
32 III|            kardot adtatok kezembe. Azt hiszitek, hogy ebből rátok
33 III|        amíg élek, elbújjanak!~– Ez azt teszi, hogy készüljünk a
34 III|            gálya jutott a parthoz, azt is a sziklához vágta a hullám,
35 III|   mondjátok meg neki, hogy igya ki azt a tengert, melybe gályáim
36 III|          harcosaimmal. Különben ők azt állítják, hogy e fenevad
37 III|           ki vállalja el helyetted azt? E pokolbéli királynak édes
38 III|           üldözöttnek, ki szereted azt, akit senki sem szeret már!
39 III|          szólt Elemér. – Jól tudva azt, hogy te mennyire szoktad
40 III|  boldogságodat is.~– Az ég megadta azt – suttogá a leány –, de
41 III|          chorazani hadam. A férgek azt hiszik, hogy ők ejtették
42 III|      süvegéről.~– Netek! – kiálta, azt a nép közé vetve. – Kell
43 III|       végképp, s hogy én fel tudom azt újra hozni egedre.~– Valóban?
44 III|       Egyszer harcjátékon tréfából azt mondám neki: „Mily szép
45 III|           egy nappal később, midőn azt a főkötővel cserélték fel?
46 III|    megtalálnád-e imennek szemeiben azt a zavart, ijedős gondolatot,
47 III|         gyanúra, más azonban a mód azt napfényre hozni.~– Mondjad.~–
48 III|     gyűlöletem elvetett tárgyával, azt csak erényed tisztító tüzének
49 III|            a legnagyobb király, ha azt elnyerendi. Álmodjál szépeket.
50 III|          Álmodjál szépeket. Álmodd azt, a mi legmagasabb, legmerészebb
51 IV |          mindig halványabbra festé azt, de az öröm, mely lépteit
52 IV |              Hová viszed, te dárda azt a fickót?~Az óriás hét láb
53 IV |        kívül találok beléd szúrni, azt vedd úgy, mintha nem történt
54 IV |       vigyázz, hogy rád ne hágjak. Azt nem venném lelkemre. Sikolts,
55 IV |    hajlongani, s háromszor ismétlé azt, míg a trónig ért.~– Üdvöz
56 IV |        mondá:~– Országunk szokásai azt parancsolják, uram, hogy
57 IV |           bátorságát.~– Mert akkor azt látod abban, hogy én téged
58 IV |            a leány kezét, ki midőn azt hívé, hogy őt halálosan
59 IV |        miért: valami titkos ösztön azt súgja lelkednek, légy hideg
60 IV |       félni tanultam életemben, de azt megtanultam jól, megbocsáss,
61 IV |            szenvedés volt, s midőn azt egy borzasztó halállal kellett
62 IV |            elvégzem én.~– Ah, hisz azt sem tudom még, hogy szerelmem
63 IV |  kigyulladt, s szemérmesen takarta azt el fátyolába. – Arcom szégyentől
64 IV |        szívét választja; oh, én is azt választanám, ha lehetne!~
65 IV |      Boldoggá teendlek, megígértem azt. Hiába nézed arcomat. Titkosírás
66 IV |        elbukom. Hozd elém arcodat, azt a haldokló arcot, melynek
67 IV |          hogy ne lássak mást, mint azt, s szívem hideg legyen,
68 IV |     beszélek veled. Amit hibáztál, azt ifjúságodnak megbocsátom.
69 IV |   amelyikünk előbb meghal, a másik azt követni fogja.~– Örömmel
70 IV |        követelnek maguknak.~– S te azt nagy hamar megtaláltad.~–
71 IV |      félelmes elfogultsággal.~– Te azt kérdenéd tőlem – folytatá
72 IV |         jöttél segélyemre?~– Tevém azt, de nem vetted észre.~–
73 IV |        téged szeret.~– Nem óhajtom azt tudni.~– E hölgyet szeretned
74 IV |               De nem volt soha, ki azt idegen földbe tudta volna
75 IV |          Elemér fájdalmasan.~– Ah! Azt hiszed, hogy csak neked
76 IV |       jobbját, s némán megszorítva azt, felmutatott az égre.~–
77 IV |        nyílt meg nő előtt soha, te azt tedd, hogy utánad bezáródjék.
78 IV |         vén jós ott a sziget alatt azt mondá rólad, hogy tested
79 IV |          Hanem lelkem beteg, ugye? Azt elhallgatá. Tehát meg fogok
80 IV |      megsajnálta a szegény nőt, és azt gondolá, hogy ne legyen
81 IV |             Jó nő. Tehát a vén jós azt ígérte, hogy számomra gyógyfüveket
82 IV |        édesen. Bennem minden érzés azt súgja, hogy te újra felvirulsz.
83 IV |          vagy tán csak álmodott, s azt hivé, hogy beszél.~– Ketten
84 IV |       egymástól! Mit szólsz hozzá? Azt, nemde, hogy kezemet nem
85 IV |       magamat ez álom ellen védni. Azt hiszem, hogy látok, mozgok
86 IV |           nagyon: oh, jól tudom én azt. De egyre nem gondoltál.
87 IV |            Lesz hát szebb világ.~– Azt meglátod azonnal! – szólt
88 IV |       rejtett kardját, megvillantá azt a holdsugárban, kényszerítve
89 IV |          mért ellenfelére, mely ha azt megéri, ránézve is utolsó
90 IV |           e nő igazat beszél, mert azt is tudja, amit ő csak sejtett.~–
91 IV |  iparkodtál innen megszabadulni?~– Azt csak az ő holttestén keresztül
92 IV |      vétkesek. Ha a seb vérzik, az azt jelenti, hogy a gyilkos
93 IV |           suttogá Halila.~– Kit?~– Azt, akin bosszút akarok állani –
94 IV |          kezét, ki nem vette észre azt a fenyegető villámot, mely
95 V  |       mikből négy ér fel eggyel, s azt fölemelve, fogadást tőn,
96 V  |   könnyeztek, midőn beszélt, a nép azt hívé: örömkönnyek.~Ekkor
97 V  |           dicsően és sokáig.~A nép azt hívé, Dalma örömkönnyeket
98 Uto|       emlékezem. Akit meggyűlölök, azt el szoktam felejteni.~A
99 Uto|          cenzor szigorúsága miatt, azt fundáltam ki, hogy ugyanezt,