Fezejet
1 I | első emberünk, Bertezena – szólt az agg, az ifjúra mutatva.~–
2 II | készen halálodra, Oldamúr– szólt fejét meghajtva a táltos.
3 II | mondjak ősz apádnak odafenn? – szólt Oldamúr az elsőhez.~– Mondd
4 II | fiadnak nevezni engem? – szólt Dalma. – Én leányod vagyok.~
5 II | fájdalom.~– Dalma, ne sírj – szólt intve a khagán. – A halál
6 II | Vezérek, gyulák, rhabonbánok – szólt az agg meglassult, de meg
7 II | előtt hallám e kiáltást – szólt Oldamúr Dalmához fordítva
8 II | fordítva arcát. – Akkor nekem szólt az, most teneked. A te lépcsőid
9 II | Én is hallottam azt – szólt Oldamúr –, s a túlvilágon
10 II | addig vissza ne jöjj – szólt ez, erőt vevén szívén. –
11 II | Vezérek, Isten hozzátok – szólt Elemér könnyes szemekkel
12 II | Nyugodtan halok meg – szólt az agg, s jobb kezét gyermeke
13 II | terhe alatt.~– Vezérek! – szólt Oldamúr a körülállókhoz,
14 II | sátorba, s reszketeg hangon szólt hozzá:~– Oldamúr, az idő
15 III| Uram, hatalmas Disabul – szólt a hírnök fogvacogva –, rossz
16 III| egyik kezem… – De mit – szólt újra visszatérő daccal.
17 III| Halld, Astaroth beszél – szólt a főmágusz Disabulnak. –
18 III| Bántottak engem is – szólt Disabul –, három hadseregem
19 III| adom, aki szól. Senki sem szólt. Halila szégyen és halálfélelem
20 III| sem akar nejévé fogadni – szólt Disabul. A főmágusz odalépett
21 III| Ne félj, megvédelek – szólt Elemér.~– Hát tégedet ki
22 III| hagyd magadat elrettenteni – szólt a leány –, ha látnád félisteni
23 III| olajág megoltalmaz téged – szólt biztató hangon az ogur levente. –
24 III| te elsápadál.~– Igazán? – szólt ez tántorogva. – Észrevehetni
25 III| Hagyd a haragot Disabul – szólt Elemér. – Jól tudva azt,
26 III| trónodra, mert reszketsz – szólt suttogva Kubláj a királyhoz. –
27 III| Beszélj hát, mit hoztál? – szólt a követhez. – Vagy mit akarsz
28 III| gúnnyal.~– Kívánom egyúttal – szólt Elemér – hogy a régi szövetséget
29 III| vissza trónjára.~– Kérlek – szólt keserűen. – Esküdtess még
30 III| Esküszöm rá, szabad leend – szólt Disabul.~– Örömestebb lennék
31 III| vigyáznak reá.~– Szép hajadon – szólt Elemér, fölemelve a lábainál
32 III| visszatérni. – Magas király – szólt a hindu – még egyszer visszajöttünk,
33 III| férfiút találtok bennem – szólt Disabul megvető nyugalommal. –
34 III| dicsérünk határozatodért – szólt a hindu, nagyot tartva szavainak
35 III| vissza. – Majd vettem volna – szólt Disabul –, csak élne még
36 III| felét.~– Igen szívesen! – szólt Disabul. – Hát te másik?
37 III| várjatok.~– Még van országod – szólt az emír.~– Még van szíved –
38 III| visszaült.~– Tudd meg tehát – szólt Kubláj –, hogy e hatalmas,
39 III| kevés tanúság.~– Oh, uram, – szólt Kubláj ravasz értelmességgel –,
40 III| Új vért öntöttél belém – szólt büszkén föllélekzve Disabul. –
41 IV | E bűnt elhinni is bűn! – szólt Dalma elirtózva. Eközben
42 IV | hála, a bűnnek nincs neve – szólt az ifjú khagán könnyebbült
43 IV | Tudtál volna lemondani – szólt Dalma szigorún.~– Az ég
44 IV | mint karod.~– Szidj, uram – szólt Elemér, felemelve szégyenpiros
45 IV | Tehát vidd őt magaddal – szólt, félrefordítva arcát. Én
46 IV | Jer, fejedelmi leány – szólt Kubláj –, boruljunk e magas
47 IV | térdepelni. – Oh, hagyd őt ott – szólt Kubláj végtelen alázatossággal. –
48 IV | magaviseletének okait.~– Távozzatok! – szólt hevesen Dalma. – Vége a
49 IV | helyen?~– Uram, khagán – szólt a tisztes agg nő –: az ogur
50 IV | mint atyám.~– Ne félj – szólt Dalma ragyogó arccal, s
51 IV | esküszöm, boldoggá teendlek – szólt Dalma a leány homlokát megcsókolva. –
52 IV | szót.~– Jer, súgd fülembe – szólt Dalma, édes gyöngédséggel
53 IV | szenvedélyhagyta hangon szólt:~– Légy nyugodt. Ha arcomat
54 IV | Miért háborog a tenger?– szólt Dalma, s utána gondolá: „
55 IV | Én nem, hamarább a föld – szólt Dalma, megerősítve magát. –
56 IV | Elemért, s vezessétek elém – szólt nyugodtan.~– Itt várakozik
57 IV | arccal.~– Mit akarok? – szólt Elemér vadul lángoló szemeivel
58 IV | Arról beszéltünk ugyebár – szólt Dalma folyvást félig csukott
59 IV | Valóban: arról beszéltünk – szólt Elemér félelmes elfogultsággal.~–
60 IV | erről mind beszéltünk – szólt Elemér mindinkább összeroskadva
61 IV | Egy szót se többet erről – szólt Elemér nyugtalanul. Felejtsd
62 IV | megöltél, hogyha értesz – szólt Dalma, elfordítva égő arcát. –
63 IV | Mit mutatsz ott nekem? – szólt búsan Elemér.~– Jutalmadat… –
64 IV | Dalma, én reszketek előtte – szólt, arcát annak keblére rejtve.~–
65 IV | Vőlegényed kissé szomorú fiú – szólt Dalma mosolyogva. – Te rajta
66 IV | védeni kell, védeni fogom – szólt ez keserű nyugalommal.~–
67 IV | Légy boldog örökre – szólt a leány, megcsókolva kezét.
68 IV | emír, s tipord a sárba – szólt neki gúnyolódva. – A leány,
69 IV | Még leszünk boldogok – szólt a nő, de ajkai rebegése
70 IV | téged kell meggyógyítnia – szólt Halila, érzékenyen karolva
71 IV | Az ígéret nem e világra szólt… Lesz hát szebb világ.~–
72 IV | Azt meglátod azonnal! – szólt Kubláj, kihúzva kardját. –
73 IV | látszott.~– Pihenj meg – szólt gúnyosan Elemér. – Várd
74 IV | nyújtva Kubláj elé, nyugodtan szólt:~– Hozott az ég!~Kubláj
75 IV | el fogja árulni magát – szólt elgondolkozva tervén a nő.~–
76 IV | tervén a nő.~– Kezet reá – szólt Kubláj örömmel.~– Kezeim
77 IV | bosszút akarok állani – szólt a nő, megrázva Kubláj kezét,
78 V | végigsimítva ősz haját, szólt:~– Üdv neked, oh, Dalma,
79 V | Üdv neked, oh, Dalma – szólt az első –, ki határainkat
80 V | feltekinteni, midőn rebegő hangon szólt:~– Légy áldva, oh, Dalma,
81 V | kikiáltó kürtjébe fújt, és szólt:~– Dicső khagán és egybegyűlt
82 V | nem ismernek különbséget – szólt Dalma. – Ha e nő gyanúja
83 V | félreismer.~– Ismerlek jól – szólt közbe Halila. – Magad megvallád,
84 V | valamennyit.~– Legyen tehát – szólt Kubláj, s kezét vakmerően
85 V | vagy e férfi gyilkosa? – szólt Dalma szigorú hangon. –
86 V | enyim.~– Tiéd a vérpad! – szólt Dalma fölegyenesedve fájdalmas
87 V | Fejedelmi pálcám e kard! – szólt Dalma, fölemelve azon kardot,
|