Fezejet
1 I | háborút.~Valami tatár faj volt ez, fényűzésre, kényelemre
2 I | s szoptatni kezdé azt. Ez időtől fogva kezdenek a
3 I | kardot kovácsoljunk belőle. Ez terhes munka nekünk; de
4 I | legyen mindegyik húszfontos. Ez egyre megy, minden kard
5 I | hadd beszéljek veled!~– Ez itt vezérünk, első emberünk,
6 I | hiszed, hogy lehet harcolni ez idomtalan vassal?~– Azt
7 II | megdicsőült arccal beszélte el.~(Ez egy sajátságos jóslat neme
8 II | nemes tettek, oh, király, és ez új alak te vagy.~Oldamúr
9 II | mint karom; de nem szokás ez: nem látom sehol, hogy nő
10 II | az idő végihez közelg: ez élet be lesz fejezve, hogy
11 II | khagán!”, midőn tudom, hogy ez nem nekem szól többé.~A
12 II | aranybetűkkel. Apád jelszava ez volt: „Többet ésszel, mint
13 II | fejedelmi állat berkét. Ez nem futott el, miként a
14 II | lesz játszótársnak. Vigyázz ez érzelemre! Ma hálának nevezed
15 II | addig vissza ne jöjj – szólt ez, erőt vevén szívén. – Isten
16 II | csak a hazát nem sehol. Ez az élőknek marad. Az ég
17 II | ellepve suttogák maguk közt:~– Ez valóban keményszívű férfi
18 III| leánygyermeket a vízbe fojtatál. Ez a te dolgod, Disabul. Saját
19 III| népeddel magad parancsolsz, s ez ellen senkinek sincsen kifogása.~–
20 III| meguntam ezt. Nekem munka kell. Ez a sok apró nép, aki körös-körül
21 III| békéteket megháboríthassam. Ez az Omér, ez az elűzött pásztor
22 III| megháboríthassam. Ez az Omér, ez az elűzött pásztor királyfiú,
23 III| amíg élek, elbújjanak!~– Ez azt teszi, hogy készüljünk
24 III| nektek van fejetek, s nekem ez a fej kell, ha nincs egyéb!~–
25 III| együtt elhagyá a királyt.~Ez kidühöngött kedéllyel fordult
26 III| akiket te hirdetsz halottnak. Ez kemény csapás. Húszezer
27 III| sírok. Még van egy hadam. Ez a kettő úgyis csak szedett-vedett
28 III| elveszett… mindenem, mindenem. Ez a szép hadsereg; a válogatott
29 III| mik a halmokat ellepték. Ez mind, mind csak álom? Tegnap
30 III| ad neki enni, miként én ez idomtalan alaknak itt.~A
31 III| Mi kell neki? – kiálta ez dühvel. – Ha éhes, tömjétek
32 III| s mondá:~– Uram király, ez Halila, a te leányod.~Disabul
33 III| miattad, hát ne gyűlöljön ez ország? Ha megfordítva állana
34 III| tekintethez nem férhet gyávaság, ez arc félelmet parancsolna
35 III| rettenj, légy erős!~– Ne félj. Ez olajág megoltalmaz téged –
36 III| elsápadál.~– Igazán? – szólt ez tántorogva. – Észrevehetni
37 III| királyhoz. – Ne vegye észre ez idegen megaláztatásodat.~
38 III| nem messze lesznek tőled.~Ez egyúttal figyelmeztetés
39 III| miután a nép eloszlott. – Hát ez kinek kell még? Ah! Amott
40 III| bántalmakat mondanak nekik.~– Ez arra mutat, hogy napod még
41 III| fiatal khagán, e félisten, ez angyal, ez egész ember –
42 III| e félisten, ez angyal, ez egész ember – sem félisten,
43 III| sóvárgás, arcán semmi melegség. Ez árulá el előttem! Ez nem
44 III| melegség. Ez árulá el előttem! Ez nem lehet férfi szíve, így
45 III| között? Amaz még leányé volt, ez már asszonyé. Amaz félig
46 III| csukott, rejtett világú, ez már nyílt és felragyogó.
47 III| nem lehet bebizonyítani?~– Ez csak ok a gyanúra, más azonban
48 III| Szegény leány, úgy örült ez édes szavaknak! Örömének
49 III| és én valósítani fogom ez álmodat.~– Oh, én most is
50 IV | vették útjokat, s midőn ez idő szerint a kerek világ
51 IV | építsétek fel házát újra.~Ez volt a gyávák büntetése
52 IV | dárdával várt ellenfelére, míg ez hosszú léptekkel ácsorgá
53 IV | lóhátról beszélni – válaszolt ez –, de majd leszállsz te
54 IV | mindannyiszor félrecsapta, de midőn ez ismét vissza akart szúrni,
55 IV | lóháton a khagán trónja felé. Ez ifjú Elemér volt.~Dalma
56 IV | mentül messzebbre halassza ez időt, s félve attól, amit
57 IV | leány fejéről a fátyolt. „Ez árulás!” – gondolá Dalma,
58 IV | Az ajánlat becsületes.~– Ez ajánlat kárhozatos – suttogá
59 IV | kezeden. Te félsz tőlem.~– Ez az egy az, mire tanítottak
60 IV | kedvesedről akartál szólani, és ez kellemes tárgy, kivált barátok
61 IV | csillagra szeretne szállani.~– Ez gyermekkori betegséged volt,~–
62 IV | túláradott a gyönyör miatt. Ez álom boldoggá tett, és boldogtalanná.~–
63 IV | rázta fejét:~– Nem tudod? Ez zavart felelet. Tán ismerőseid
64 IV | el Dalma szívét.~– Azóta ez alakot nem bírom elfeledni:
65 IV | hogy meghaljak – viszonza ez lovagi ábránddal –, s bebizonyítom,
66 IV | midőn új ágat oltanak bele. Ez a leány téged szeret.~–
67 IV | hogy akit kezedbe adok, ez üldözött angyal, kit csak
68 IV | kell, védeni fogom – szólt ez keserű nyugalommal.~– Most
69 IV | lássalak.~– Szegény asszony. Ez minden boldogságod. Könnyem,
70 IV | álmodom, és nem tudom magamat ez álom ellen védni. Azt hiszem,
71 IV | mozdulatlan. Jól tudom, hogy ez álom, és nem tudok belőle
72 IV | tudok belőle fölébredni! oh, ez érzés öl meg engem! Látod,
73 IV | meghalni… Te is vágyódol oda? Ez örök álomországba, ott leszünk.
74 IV | Dalmának kelle nőül venni, s ha ez úgy történik, akkor tudva
75 IV | Üdvözöllek, mint megszabadítómat. Ez ember erővel rabolt el engem.~–
76 V | Azon napok emlékére volt ez ünnep szentelve, mikor még
77 V | baljóslatú hang szólalt meg:~– Ez a zomotor hangja.~A khagán
78 V | khagán és egybegyűlt férfiak! Ez előttetek álló gyásznő nevében
79 V | s újra inte Kubláj felé.~Ez düh- és félelemtől reszketve
80 V | reszketve húzódék hátra.~– Ez asszony őrjöng! – hebegé. –
81 Uto| átlapozza.~És igaza lesz. Biz ez már mind bombaszt mai napság.
82 Uto| van. Nem regénynek készült ez, hanem drámának.~1853-at
83 Uto| akaró tetszhalott nemzettől.~Ez a mű, így regényalakban,
84 Uto| láthatott napvilágot: eredetiben ez drámának született. S ide
85 Uto| kontúrvonás.~Két cenzor volt ez években a magyar irodalom
86 Uto| hírlap jelent meg Pesten.) Ez egy maliciózus, rosszindulatú,
|