Fezejet

 1 I  |    szárazsággal, viharokkal árassza el a népeket, vagy midőn azt
 2 I  |                    Miért hagyták ők el őshazájokat, az Imaust,
 3 I  |             országát? miért hagyták el a hont, melynek vasláncait
 4 II |        felől?~– Éppen most beszélte el álmát. Hét nap, hét éjjel
 5 II |         megdicsőült arccal beszélte el.~(Ez egy sajátságos jóslat
 6 II |            erővel, s ily helyzetben el hagyák magukat temetni,
 7 II |          kinek fiai a hazáért estek el, s nem hull annak könyje
 8 II |             lelke által. Híreszteld el, hogy fiad lett, s neveld
 9 II |             gondolat, mely mellette el ne vesszen: s ha megmentésére
10 II |         időm pillanatjai így múlnak el legkedvesebben tőlem, ha
11 II |         állat berkét. Ez nem futott el, miként a dámvad: az első
12 II |        barát, mint ikertestvér vált el tőled, négy év múltával
13 II |            lennék árnyad, hogy soha el ne hagyhass, örömest lennék
14 II |            s midőn látlak, öröm fog el, minőt másutt nem érezek.~
15 II |        tündéri átlátszóság foglalta el a színtelen vonásokat, mikben
16 II |        földhöz, melyben nyugszanak. El ne feledjétek, hogy apáitok
17 II |            kimondja. Úgy szenderült el, mint egy alvó gyermek anyja
18 II |            országnagyok. Takarjátok el a könnyeket. Férfinak sírni,
19 III|         Egyik Chorazan felől keríti el, a másik a tengeren kerül
20 III|         ellene keresztül. Ha a föld el nem nyeli, meg nem menekül
21 III|          víz, kettőt csak nem nyelt el a föld.~Ismét kürtszó hallaték,
22 III|            homokfellegekkel temette el. Én az utócsapatok közül
23 III|  utócsapatok közül egyedül futottam el tevémen.~Disabul mint a
24 III|           százezer harcost veszíték el ingyen, anélkül, hogy az
25 III|            egy érc búzavetés terült el egyik hegyoromtul a másikig,
26 III|            három hadseregem veszett el egyszerre.~– Oh, de én nem
27 III|      haláltól!~– De hát ki vállalja el helyetted azt? E pokolbéli
28 III|       magának.~– Egy ország veszett el miattad, hát ne gyűlöljön
29 III|            kit térdeidtől hurcolnak el.~– Jól van – monda Disabul. –
30 III|          szeret már! Egyetlen, soha el nem múló Isten! Légy velem!
31 III|             vetve magát. – Ne hagyj el engem!~A máguszok felkarolták
32 III|          hozzá:~– Ne félj. Nem hagy el soha, akihez kiáltál.~E
33 III|             menteni, magát vesztené el. Eredj dolgodra, botor fiú,
34 III|          elveszni engem! Ne taszíts el lábaidtól; végy nődül, én
35 III|            hiszik, hogy ők ejtették el az oroszlánt, aki meg hagyja
36 III|          sok rajtunk az adó, engedd el felét.~– Igen szívesen! –
37 III|            meghűlni. Te nem hagytál el. Ezen nincs mit csodálnom.
38 III|            semmi melegség. Ez árulá el előttem! Ez nem lehet férfi
39 III|          szülött. Semmi ok sincs őt el nem fogadnia. De van az
40 IV |            is nézhetnél az égre, ha el fogsz esni – csúfolódék
41 IV |           Fátyola szégyenét takarja el; bűne házasságtörés.~– E
42 IV |         megesküdtetém, hogy hagyjon el örökre. Ő elhagyott, s én
43 IV |  könyörögjünk előtte, hogy fogadjon el téged rabszolgálói legutolsójának.~
44 IV |         magas égből! Majd erőm hagy el, majd eszem!~Az országnagyok
45 IV |         vezérek fejcsóválva hagyták el a termet.~– Mi lelhette
46 IV |         férjeiteket is most küldtem el. Mi dolga asszonynak ily
47 IV |            A nők megütődve távoztak el:~– Mi lelte a khagánt? Sohasem
48 IV |           kívánj, én megadom. Mondd el bizalmasan, mint szerettél
49 IV |             szemérmesen takarta azt el fátyolába. – Arcom szégyentől
50 IV |             kezével dühösen taszítá el magától a leányt, másikkal
51 IV |          higgy szavaimnak. Felejtsd el, amit mondtam. Én megcsaltalak.
52 IV |       megmentse.~Halila nem bocsátá el Dalma kezét.~– Oh, ha büntetni
53 IV |            melynek megesküvém, hogy el nem árulom magam, hogy ne
54 IV |         gyötrelemmel halmozzák azok el Dalma szívét.~– Azóta ez
55 IV |        Elemér nyugtalanul. Felejtsd el szavaimat.~Dalma megfogá
56 IV |          így belső seb által vérzem el. – Sebet vágnak a fán is,
57 IV |            szeret.~– Azért temessem el?~Dalma indulatosan kiálta
58 IV | rejtekajtaján. Röviden búcsúzzatok. El, el!~– A viszontlátásig! –
59 IV |            Röviden búcsúzzatok. El, el!~– A viszontlátásig! – rebegé
60 IV |      Halilát vivé.~A sziget mellett el lehetett hajókázni anélkül,
61 IV |        férfi az erdő sűrűjében tűnt el.~      ~A hold fénye besütött
62 IV |          ért. Te is együtt hervadsz el velem. Jobb sorsot érdemelnél.~–
63 IV |         hogy nappal félve hagyhatom el rejtekünket. – Úgy, igaz:
64 IV |        vettem észre.~„Élve temettek el” – gondolá Elemér búsan. –
65 IV |              s aztán megjöjj hamar. El ne feledkezzél, ha a szent
66 IV |             s azzal együtt temették el. Elemér előre gondoskodott
67 IV |           keresztülütném, hogy soha el ne válhatnánk egymástól!
68 IV |            voltál itt e földön? Ott el nem válunk egymástól soha.~
69 IV |             gúnyosan Elemér. – Várd el, míg a halál önkényt elejt,
70 IV |          ördögi vérörömmel foglalta el a holt ifjú helyét, s annak
71 IV |              Ez ember erővel rabolt el engem.~– Könnyű volt ott
72 IV |            Ha gyűlölt, miért rabolt el?~– Te nem értesz mindent.
73 IV |            a khagán maga szöktetett el vele? Hanem ő örömest ráállt
74 IV |       rögtön odarohanni hozzá, s ha el tudta titkolni szerelmét,
75 IV |  eltitkolhatni fájdalmát?~– Valóban el fogja árulni magát – szólt
76 V  |         utána legifjabb vezér monda el:~– Üdv neked, oh, Dalma,
77 V  |           Halilának:~– Elárulál, de el fogsz veszni te is. Gondolj
78 V  |           Ölje meg a bakó, temessék el a hollók, sirassa meg a
79 Uto|    emlékezem. Akit meggyűlölök, azt el szoktam felejteni.~A másik
80 Uto|         engedve. A hatás nem maradt el. Talán egyéb is közreműködött,