Fezejet
1 II | Nem emlékezel reám? Én Elemér vagyok. Arcom változott-e,
2 II | Emlékezem, emlékezem.~Elemér gyöngéden közelíte hozzá.~–
3 II | Beszélj a múltakról, Elemér. Utolsó időm pillanatjai
4 II | haljak meg bennetek élve.~Elemér rajongó tekintettel fordult
5 II | Értelek, jól értelek.~Elemér elcsüggedt fővel fogadta
6 II | Napnyugat előtt megindulj.~Elemér még mindig ott állt a sátor
7 II | dobogott, ajkai úgy remegtek. Elemér szívéhez és ajkaihoz szorítá
8 II | vevén szívén. – Isten veled.~Elemér meghajtá térdét Oldamúr
9 II | Isten hozzátok – szólt Elemér könnyes szemekkel széjjeltekintve,
10 III| akihez kiáltál.~E dalia volt Elemér.~Halila égből szállt magas
11 III| könny és elfogódás miatt.~Elemér bátran körültekinte. Mindenki
12 III| félj, megvédelek – szólt Elemér.~– Hát tégedet ki véd meg? –
13 III| mögötted Astaroth áll?~Elemér büszke erőtudattal mondá:~–
14 III| haragot Disabul – szólt Elemér. – Jól tudva azt, hogy te
15 III| utána jövő apródnak inte Elemér, ki szironyos szarvasbőr-vánkoson
16 III| tudnám, melyiket válasszam?~Elemér elvevé az apródtól a vánkost,
17 III| csikorgatta, míg elvevé. – Elemér büszkébb volt, mint hogy
18 III| gondol e percben Dalmáról.~Elemér arca kigyulladt, midőn e
19 III| Kívánom egyúttal – szólt Elemér – hogy a régi szövetséget
20 III| Halila még mindig ott térdelt Elemér lábainál. Az ifjú észrevette
21 III| alig hallhatóan a leány, Elemér kezét ajkához szorítva.~–
22 III| szomszéd mondá búcsúüdvözletét Elemér – ha netalán szükséged lenne
23 III| Szép hajadon – szólt Elemér, fölemelve a lábainál ülő
24 IV | melyet mint nő viselt. Elemér távolléte által biztosítva
25 IV | khagán trónja felé. Ez ifjú Elemér volt.~Dalma összerendült
26 IV | haragos tekintettel fordult Elemér felé, s indulattól csengő
27 IV | jólesett őt újra látni.~Elemér elfogódottan járult a khagán
28 IV | karod.~– Szidj, uram – szólt Elemér, felemelve szégyenpiros
29 IV | megválnod rosszul esik. Elemér nagy, búskomoly szemeit
30 IV | kínosan vonaglott e szóra. „Elemér valakit szeret!” – gondolá
31 IV | beleegyezem. Most távozz előlem.~Elemér tétovázva, elszorult kebellel
32 IV | hangon volt mondva, hogy Elemér felrezzenve állt föl féltérdeltéből,
33 IV | hogy hozzák elé paripáját.~Elemér szótlanul vonult vissza.~
34 IV | kebellel a kedves nevet:~– Elemér…~Mint ki véletlenül kígyóra
35 IV | kezde keresztültörni. „Hátha Elemér valóban nem szereti őt?” –
36 IV | lángja ellen.~– Most jöhet.~Elemér csüggedten lépett Dalma
37 IV | tündértüneménynek testi képmását is? Elemér kétkedve felelt a kérdésre:~–
38 IV | bámulattá nőtt. – Kihez?~Elemér odahajolt hozzá, megfogá
39 IV | visszarántá. – Mi bajod? – kérdé Elemér.~– Semmi… Gyűrűd megszúrta
40 IV | Gyűrűd megszúrta kezemet.~Elemér folytatá szavait, nem gondolva,
41 IV | nem lehet enyém örökre.~– Elemér! Mit akarsz? – kiálta Dalma
42 IV | arccal.~– Mit akarok? – szólt Elemér vadul lángoló szemeivel
43 IV | pillanat iszonyú világot önte Elemér lelkébe, világot, mely elvakítá,
44 IV | kezde, s halkan rebegé:~– Elemér.~– Uram.~A leány felemelkedék,
45 IV | suttogá: – Miről beszéltünk?~Elemér nem bírt felelni.~– Arról
46 IV | arról beszéltünk – szólt Elemér félelmes elfogultsággal.~–
47 IV | mind beszéltünk – szólt Elemér mindinkább összeroskadva
48 IV | se többet erről – szólt Elemér nyugtalanul. Felejtsd el
49 IV | szavaimat.~Dalma megfogá Elemér kezét, s szilárd hangon
50 IV | Értelek! – kiálta fel Elemér.~– Akkor megöltél, hogyha
51 IV | szét szívemben! – sóhajta Elemér fájdalmasan.~– Ah! Azt hiszed,
52 IV | lenned, mert erősebb vagy. Elemér fájdalomteljes lemondással
53 IV | ott nekem? – szólt búsan Elemér.~– Jutalmadat… – susogá
54 IV | legbájolóbb színe az arcnak. Elemér! Vedd e gyöngéd kezet.~Az
55 IV | hajolt Dalma kezére, míg Elemér az őrültséghez volt közel.~–
56 IV | aggódtasson benneteket. Elemér, jusson eszedbe, hogy akit
57 IV | viszontlátásig! – rebegé Elemér bánatosan. – Soha! – sóhajta
58 IV | azon kis csendlak, melybe Elemér Halilát vivé.~A sziget mellett
59 IV | Még az éjjel – sóhajta Elemér és gondolá, hogy akkor azután
60 IV | halál sejtelme csalhatatlan.~Elemér szomorúan tekinte Halilára,
61 IV | Élve temettek el” – gondolá Elemér búsan. – No, jól van. –
62 IV | Halila odanyújtá a kardot. Elemér lázas örömmel szorítá ezt
63 IV | azzal együtt temették el. Elemér előre gondoskodott magáról.
64 IV | jön föl énreám – sóhajta Elemér. – Légy boldog örökre! –
65 IV | lombok közül a padozatra. Elemér ábrándozva, álmodozva maradt
66 IV | nem válunk egymástól soha.~Elemér teljes gyönyörrel emelé
67 IV | halkan odavivé jéghideg kezét Elemér arcához, s végigsimítá rajta.~
68 IV | Az én nevem Kubláj emír.~Elemér meg sem indult e szóra,
69 IV | Új nap gyulladt egyszerre Elemér szívében. Örvendetesbet
70 IV | kardját. – Hajtsd meg fejedet.~Elemér egyszerre büszkén egyenesedett
71 IV | hogy én nem mehetek – hívá Elemér, félkezével széke karjára
72 IV | hánytak a holdsugárban, végre Elemér egy utolsó csapást mért
73 IV | Pihenj meg – szólt gúnyosan Elemér. – Várd el, míg a halál
74 IV | lélegzete lehetett még hátra. Elemér ezt visszafojtá. Úgy akart
75 IV | még a küszöbben susogá:~– Elemér! Jó férjem… Alszol-e? –
76 V | is eszében, hogy e szókat Elemér szájából kellett volna hallania.~
77 V | a szemfedőt, mely alatt Elemér holtteste feküdt, hidegen,
78 V | szívszaggató hangon kiáltva:~– Elemér! Kedvesem.~– Hah! Fájdalmad
|