Fezejet

 1 I  |            idegen ország termé, neki csak az elvevésre volt gondja;
 2 I  |     rabszolgafaj között, melynek még csak joga sem volt az élethez,
 3 I  |             a százéves kor náluk még csak öregségnek sem volt nevezhető,
 4 I  |           leend ötfontos. Készítsünk csak tízezeret, de legyen mindegyik
 5 I  | rabszolgákkal, kiket rövidség okáért csak kutyáknak nevezgetett.~–
 6 II |             festék hajfürteit, arcán csak a leáldozó nap fénye volt
 7 II |           táltos. Rövid időd van még csak élni. Ezt izeni Isten neked.~–
 8 II |           lássad. Még most e fogadás csak egy elvetett mag, de majdan
 9 II |             Én amióta éltemet tudom, csak egy szabályt tanultam ismerni: „
10 II |             halovány arcához, melyet csak a csatában lehetett látni
11 II |              nem néztél hátra, hanem csak előre. Keresztültörtél az
12 II |          őrtűz a másik után kialudt, csak én virraszték álmaidnál
13 II |              leányt; minden érzelmem csak körüled forog. Tetőled távol,
14 II |        kardot, s a kedvenc paripát – csak a hazát nem sehol. Ez az
15 II |           egyesültek; az avar fajnak csak egy félelmetes ellensége
16 II |       Észrevétlenül jött rá a halál. Csak arra várt, hogy utolsó szavait
17 III|         gyalog jött az áldozathoz, s csak akkor lőn észrevehető, midőn
18 III|            maguk között, hogy ezután csak füvet egyenek, én elütöttem
19 III|        Minden ellenségemet megettem, csak szövetségeseim vannak hátra,
20 III|          egyet elnyelt a víz, kettőt csak nem nyelt el a föld.~Ismét
21 III|              hadam. Ez a kettő úgyis csak szedett-vedett nép volt,
22 III|            nép volt, merő csőcselék, csak meghalni jó: gyalázatomra
23 III|              ellepték. Ez mind, mind csak álom? Tegnap volt, és ma
24 III|       háromszázezer asszonyt.~– Szűz csak egy kell, de tizenhét éves.~–
25 III|          akkor született, azon évből csak egyetlenegy él.~– Tehát
26 III|     hajítsatok le magas kőszikláról, csak e rettenetes tűzbe ne vessetek,
27 III|             szereti gyermekét, mégis csak legjobb lesz teneked meghalnod,
28 III|            törpe, kancsal és púpos – csak férfi lennél. Mit ér nekem,
29 III|               Értem a célzást. Volna csak meg chorazani hadam, majd
30 III|              torzvonásait nemes arca csak egy mozdulatával is megtorolja.~–
31 III|             volna – szólt Disabul –, csak élne még chorazani hadam.
32 III|      kétannyi! Jertek; kérjetek! No, csak bátran, állj elő, te vércseszemű,
33 III|          felkapta, elvette tőle tíz, csak a legapróbb foszlány és
34 III|            királlyal nem maradt más, csak Kubláj és Halila.~A leányka
35 III|        udvaronc, te aranyos légy, ki csak addig dongsz, míg a nap
36 III|       félisten, sem egész ember, még csak nem is férfi, hanem leány!~
37 III|         türelmetlenséggel Disabul.~– Csak hallgasd tovább. Itt rosszul
38 III|           nem lehet férfi szíve, így csak asszony nézhet asszonyok
39 III|            lehet bebizonyítani?~– Ez csak ok a gyanúra, más azonban
40 III|              Ha szenvedtél eddig, az csak próbatét volt, mellyel szíved
41 III|              elvetett tárgyával, azt csak erényed tisztító tüzének
42 IV |             ogurnak, a fekete gyászt csak a bűnösök viselték.~A trón
43 IV |         büntetésre virradt.~– Mindig csak a bűnösöket keresitek föl.
44 IV |         felemelkedék. A szerelem még csak akkor szerelem, ha félteni
45 IV |         dicső khagán! Neved fényéből csak egy sugár hiányzik még,
46 IV |         tanítottak születésem óta.~– Csak félni tanítottak, és szenvedni?
47 IV |              Mondám, khagán, hogy én csak félni tanultam életemben,
48 IV |          tudok. Attól félek, hogy te csak azért akarod megtudni e
49 IV |          Nincs több férfi a világon, csak ő.~– Jól van, nagyon jól.
50 IV |          hosszú fájdalom volt nekem. Csak akkor tudhatnád, mennyire
51 IV |         gondolok, és reszketek.~– Te csak szerelmedre gondolj. A gyűlölet
52 IV |               oly gyűlölettel, minőt csak egy szerelemféltő nő szemei
53 IV |            Te engem érteni ne akarj, csak bízni tudj.~– Miért vagy
54 IV |             e harc nem emberi, és én csak nő vagyok. Vakmerő voltam
55 IV |               Dalma nevetni kezdett, csak felületes értelmét tartva
56 IV |                 Ah! Azt hiszed, hogy csak neked van szíved?~– Ne lett
57 IV |              ez üldözött angyal, kit csak te menthetsz meg ördögeitől,
58 IV |          nappal mindig zárva voltak, csak midőn feljött a hold, s
59 IV |             s beszélgetett, vagy tán csak álmodott, s azt hivé, hogy
60 IV |              Nem látja más alakodat, csak én… Ülj mellém… A sírba
61 IV |          dobog. Vége közel volt már, csak néhány lélegzete lehetett
62 IV |           sejtené, hogy e fa lombjai csak a holtak számára zöldülnek,
63 IV |            mert azt is tudja, amit ő csak sejtett.~– Tehát a khagán
64 IV |              Ő is mást szeretett. Én csak foglya voltam.~– Mást? Nem
65 IV |           innen megszabadulni?~– Azt csak az ő holttestén keresztül
66 V  |          beültetve lobogó kopjákkal, csak az ő lelke volt sötét. Az
67 Uto|         szabad, a nemzeti irányban), csak még egynéhány exaltált poéta
68 Uto|             egész le a Schulrath-ig. Csak a cenzor kötelessége volt
69 Uto|             a mű, így regényalakban, csak jóval később, egy enyhébb