Fezejet

 1 I  |        nejeiknek, azok felnevelék őt ember módra, s Bertezena
 2 I  |    elvenni.~A varchoniták engedék őt hegyeik közé jönni, s mikor
 3 II | észrevehető hamv.~Oldamúr odainté őt magához.~– Jer közelebb,
 4 II |           másikat? Ha én élem túl őt, népem szabad marad, ha
 5 II |          hogy fiad lett, s neveld őt annak. Ha majdan erős lesz
 6 III|    elbujdosott istenségnek tartva őt, ki elűzetett ősi trónjárói,
 7 III|        megbünteti mindazokat, kik őt egykor szidalmazák, s fölemeli
 8 III|      trónusomba, mikor kedvem van őt letaszítani a magáéról?~–
 9 III|          hogy ott megálljak, ahol őt levertem, amíg világ van
10 III|          meg? Midőn elég erőm van őt még gyermekkorában összezúzni.~–
11 III|           válni belőle. Ki akarja őt nőül venni? Szóljon, lépjen
12 III|     leányra a főmágusz, félrántva őt térdeiről, s elborzadva
13 III|            A máguszok felkarolták őt, s rohantak vele a bálvány
14 III|          leány kezét, visszatartá őt közülük, s biztatva szóla
15 III|           jól tudták ők, hogy aki őt meg akarná menteni, magát
16 III|        ismét visszalép. Átkarolta őt kétségbeesése teljes erejével.~–
17 III|           mintha ijeszteni akarná őt tekintetével. De látszott,
18 III|        tanácskozásban. – Ha látod őt, szíved megáll a bámulat
19 III|           trónján. Senki sem meré őt háborítani.~Egyszer azonban
20 III|         kardcsapás nélkül ledönti őt trónjáról, s téged ültet
21 III|           társaságában láttam meg őt. Az ország legszebb hölgyei
22 III|         előtt, de a nő elárulná-e őt mi előttünk?~– Két kérdésedre
23 III|       adni.~– Bölcsen beszélsz.~– Őt nőül ajánlva neki, ezt nem
24 III|           szülött. Semmi ok sincs őt el nem fogadnia. De van
25 III|        Saját országnagyjai fogják őt erőszakolni e házasságra.~–
26 IV |           s erős határozata volt, őt sohasem hívni maga elé.
27 IV |          nép tódulása nem engedte őt előre haladni. Aki egyszer
28 IV |          adni róla, miért szereti őt oly nagyon? Végre levették
29 IV |        oly nagyon? Végre levették őt lováról, s palotája kapujától
30 IV |          hosszú léptekkel ácsorgá őt körül, megforgatva orra
31 IV |  imádkozám Istenhez, hogy engedje őt elfelednem. Már győztesnek
32 IV |          volt.~Dalma összerendült őt meglátva, kit oly messze
33 IV |       Pedig szívének oly jólesett őt újra látni.~Elemér elfogódottan
34 IV |          magában, s bár meg kelle őt nyugtatni a gondolatnak,
35 IV |         boldogítand.~– Tehát vidd őt magaddal – szólt, félrefordítva
36 IV |        ifjú jelenléte felháborítá őt, de nem haraggal, hanem
37 IV |           térdepelni. – Oh, hagyd őt ott – szólt Kubláj végtelen
38 IV |        tanult imádni. Én neveltem őt, kedvencem, szemem fénye
39 IV |       megkoszorúzva hozzák vissza őt férjének. Így lesz rajta
40 IV |           ki midőn azt hívé, hogy őt halálosan megsértette, nem
41 IV |      fogadom, hogy tieddé teendem őt, bárki legyen; elrejtelek
42 IV |         akit szeretsz. Nevezd meg őt.~Dalma szíve repesett azon
43 IV |     akarod megtudni e nevet, hogy őt ölethesd meg. Nem fogom
44 IV |           ölethesd meg. Nem fogom őt elárulni.~– Te nagyon szereted,
45 IV |      nagyon szereted, mert félted őt. Nem kényszeríthetlek, hogy
46 IV |           légy nő, és hódítsd meg őt. Ki ő?~Halila tétovázva
47 IV |         meg nem ismernie benne.~– Őt szereti – suttogá magában. –
48 IV |    magában. – Milyen boldog, hogy őt szeretheti, hogy ezt megvallhatja
49 IV |           meg, bizonyosan szereti őt.~Halila percről percre fenyegetőbb
50 IV |         neked. Én soha sem láttam őt, oh, hagyd őt élni.~– Mennyire
51 IV |          sem láttam őt, oh, hagyd őt élni.~– Mennyire szereti
52 IV |          élni.~– Mennyire szereti őt! – gondolá Dalma. – Kész
53 IV |        Elemér valóban nem szereti őt?” – E gondolat édes nyugalmat
54 IV |       erőszakolt magára, csakhogy őt ily szomorúnak ne lássa.~–
55 IV |         aki téged szeret. Ismerem őt.~– Egy szót se többet erről –
56 IV |  bezáródjék. Csupán álmok szokták őt háborítni, te tedd őt boldoggá,
57 IV |     szokták őt háborítni, te tedd őt boldoggá, hogy ne álmodhasson.
58 IV |      nekem, hogy boldoggá teended őt.~A leány zokogva hajolt
59 IV |       keservesen~– Soha nem látom őt többet!~A könnyek elolták
60 IV |  bosszúval tekinte az emberre, ki őt legszentebb fájdalmai közepett
61 IV |          az egy gyilok volt, mely őt szíven üté, s melytől örökre
62 IV |      másvilágra!~Kubláj nem merte őt megtámadni többé. A hős
63 IV |          erősebb lett, hogy Dalma őt szerette, és szeretteték
64 IV |              Kezeim között tartom őt – suttogá Halila.~– Kit?~–
65 V  |    megfogva Dalma kezét. Ne hagyd őt kezeid súlyát kikerülni.