Fezejet

 1 II |       fejedelmi széken, a törökén Disabul, az avarén magam. Mindketten
 2 II |             mindkettőnknek leány. Disabul e fölötti dühében minden
 3 II |        eltávozol. Első utad leend Disabul királyhoz, kinek mint ennen
 4 III|       torkába taszítandók, csupán Disabul, a király megérkeztére vártak
 5 III|           harcvágyó szörnyeteget.~Disabul inte a máguszoknak, s azoknak
 6 III|       emberkiáltást adott vissza.~Disabul elégült arccal fordult emírjéhez,
 7 III|             Azt megmutattad, nagy Disabul. Ebéd végén mindig abban
 8 III|         fojtatál. Ez a te dolgod, Disabul. Saját népeddel magad parancsolsz,
 9 III|          a párducokat?~– Oh, nagy Disabul, nem jó az ellenségről megvetőleg
10 III| Készüljetek a halálra.~– Ah, nagy Disabul, te rosszul látsz sorsod
11 III|         Egyébre is fogsz találni, Disabul – erős karokra. Áldjon meg
12 III|       karéjában. – Uram, hatalmas Disabul – szólt a hírnök fogvacogva –,
13 III|        legyen a többinél – ordíta Disabul.~A katonák elragadták a
14 III|      egyedül futottam el tevémen.~Disabul mint a villámütötte fa állt
15 III|    pótolni!~Alig mondá ki szavait Disabul, midőn harmadik kürtszó
16 III|      ajakkal.~– Ne szólj! – Hörgé Disabul, elfedve arcát. – Pofád
17 III|          menekültél meg! – ordíta Disabul, s kardját kirántva, kettéhasítá
18 III|        Tegnap volt, és ma nincs?!~Disabul őrült álmodozással tekinte
19 III|             Szűnj meg szavaiddal, Disabul; ne haragítsd Astarothot
20 III|     tizenhetes szám előtte szent.~Disabul leverten hallgatá a máguszt.~–
21 III|      földön arcra borulva feküdt. Disabul ült egy leterített tevebőrön.~
22 III|          ki.~Kubláj emír megrántá Disabul köntösét, s mondá:~– Uram
23 III|          ez Halila, a te leányod.~Disabul föltekinte, s ismét lesüté
24 III|        Bántottak engem is – szólt Disabul –, három hadseregem veszett
25 III|       beszédet, és bőgni kezdett. Disabul mérgesen fordult vissza.~–
26 III|   hurcolnak el.~– Jól van – monda Disabul. – Ne vádolj azzal, hogy
27 III|      Mindenféle emberek! – kiáltá Disabul. – Jöjjetek ide, lássátok
28 III|       akar nejévé fogadni – szólt Disabul. A főmágusz odalépett Halilához,
29 III|           Mit akarsz? – ordíta rá Disabul.~– E hölgyet megszabadítani.~–
30 III|      tégedet ki véd meg? – kiálta Disabul, megzördítve kardját.~–
31 III|            S ki vagy te? – ordíta Disabul –, ki oly fennen beszélsz,
32 III|           beszélsz, midőn előtted Disabul, mögötted Astaroth áll?~
33 III|    előttem állsz.~Hagyd a haragot Disabul – szólt Elemér. – Jól tudva
34 III|       éppen akkor kezde pirkadni; Disabul amint hátratekintett, reszketve
35 III|           után szoktak gördíteni. Disabul csüggeteg léptekkel, elfojtott
36 III|          botot vitt a király elé.~Disabul ajkába harapott, s szemei
37 III|    közülök.~– E kenyeret… – monda Disabul, s fogait csikorgatta, míg
38 III|          büszkébb volt, mint hogy Disabul gyűlöletkifejező torzvonásait
39 III|           férfi khagánod? – kérdé Disabul keresztültörő gúnnyal, s
40 III|         barátja, legyőz lelkével.~Disabul arca sötétvörös lett e magasztalástól.~–
41 III|         Oh, kész örömmel – felelt Disabul, fújva dühében.~– Hogy országunkat
42 III|           más kezére nem játszod.~Disabul felugrott trónjáról, melle
43 III|     tartson meg tetszése szerint. Disabul lankadtan dőlt vissza trónjára.~–
44 III|          rá, szabad leend – szólt Disabul.~– Örömestebb lennék rabszolgálód –
45 III|         ott a fényes napvilágban.~Disabul fejét tenyerébe hajtva,
46 III|           találtok bennem – szólt Disabul megvető nyugalommal. – Letettem
47 III|         Majd vettem volna – szólt Disabul –, csak élne még chorazani
48 III|       ördögöké? – kérdi bosszúsan Disabul.~– A csuvaszoké, uram.~–
49 III|      mondá csúfos nagylelkűséggel Disabul. – Van-e még, akinek valami
50 III|           megrángatta csuháját, s Disabul elé lépve, rövid bölcsességgel
51 III|            Igen szívesen! – szólt Disabul. – Hát te másik? A paraszt
52 III|           monda gúnyos részvéttel Disabul.~– Állítsd fel palotám udvarán,
53 III|           puszta testem! – kiálta Disabul, ruháit felszakítva, miután
54 III|          még nincs veszve minden. Disabul vadul tekinte szét, szilaj
55 III|          szíved – suttogá Halila. Disabul szomorúan tekinte leányára.~–
56 III|        nem is férfi, hanem leány!~Disabul új lelket látszott kapni
57 III|         bosszús türelmetlenséggel Disabul.~– Csak hallgasd tovább.
58 III|     nézhet asszonyok szemei közé. Disabul kedvetlenül mordult reá~–
59 III|         szólt büszkén föllélekzve Disabul. – Meg nem menekülend kezeim
60 III|   szemeiben van minden fegyvered.~Disabul megfogta leánya kezét, s
61 IV |         boldogságtok első havait. Disabul ne aggódtasson benneteket.
62 IV |       király leányát elszöktetéd. Disabul országát vesztette emiatt.
63 V  |     kiálta Dalma megdöbbenve. – Ő Disabul követe.~– Tudom – felelt
64 V  |          leány, s országod emiatt Disabul országa lett, néped az ő
65 V  |          Nehány hó múlva megkezdé Disabul tatár szövetségesével a