Fezejet
1 I | Így szól a pars mitológia.~De nem arany és nem smaragd
2 I | vallás és világi törvény, de volt erkölcstisztaság.~Egyszer
3 I | Bertezena nevet adtak neki.~De benne volt már a fiúban
4 I | Ez terhes munka nekünk; de én tanácsot mondok, miként
5 I | Készítsünk csak tízezeret, de legyen mindegyik húszfontos.
6 I | mind kardnak kovácsoltuk; de hogy mesterségünket megjavítsuk,
7 I | az nehéz az ő kezeiknek, de nehéz volt a tatárok fejének;
8 II | sem gyöngébb, mint karom; de nem szokás ez: nem látom
9 II | öltözetüket, sem guzsalyaikat, de szeretném tudni mégis: miért
10 II | növelték bár fejedelmeik hírét, de fogyaszták népeit. Egyszer
11 II | tudom, mi az.~– Még nem. De eljön az hívatlanul. Egynek
12 II | fogadás csak egy elvetett mag, de majdan óriási pálmatörzzsé
13 II | szólt az agg meglassult, de meg nem törött hangon –,
14 II | ég a megdicsőült lelkeké, de a hamvaknak is van joguk
15 III| szenved sötét fogságban, de egykor ki fog törni börtönéből,
16 III| tudhatod, nagy király.~– De megtehetem.~– Vétenél a
17 III| senkinek sincsen kifogása.~– De már meguntam ezt. Nekem
18 III| prófétája a bolondoknak. De fogadom, hogy én megnövelem
19 III| osztozzanak meg az égen, de amíg élek, elbújjanak!~–
20 III| Inkább volna egyik kezem… – De mit – szólt újra visszatérő
21 III| asszonyt.~– Szűz csak egy kell, de tizenhét éves.~– Mit említed
22 III| tudá, mi történik vele, de midőn a főmágusz intésére
23 III| veszett el egyszerre.~– Oh, de én nem bántottalak soha,
24 III| én irtózom e haláltól!~– De hát ki vállalja el helyetted
25 III| vagy? Lennél inkább ördög, de férfi…~A bálvány megunta
26 III| akarná őt tekintetével. De látszott, hogy nem az fél,
27 III| azt – suttogá a leány –, de te ismét elvivéd magaddal! –
28 III| Uram! Egy szélmalmom van, de igen rossz helyen.~– Rossz
29 III| vagy, s ösztönnek engedsz. De hogy te is itt maradtál
30 III| elárulná magát a nő előtt, de a nő elárulná-e őt mi előttünk?~–
31 III| sincs őt el nem fogadnia. De van az ellenkezőre. A két
32 IV | halványabbra festé azt, de az öröm, mely lépteit fogadta,
33 IV | vallomásod megmenti éltedet, de bűnöd megtorlásra vár. Bontsátok
34 IV | gyermekek megrontójának magadat, de ne adj példát e bűnre, mely
35 IV | törpe volt, kurta keze, de hosszú dárdája; az emberek
36 IV | beszélni – válaszolt ez –, de majd leszállsz te onnan.~–
37 IV | mindannyiszor félrecsapta, de midőn ez ismét vissza akart
38 IV | okom tőled távol lenni.~„De van nekem”, gondolá Dalma,
39 IV | jelenléte felháborítá őt, de nem haraggal, hanem szerelemmel.
40 IV | szerelmet nem érezél soha. De lásd: e szűz alázatosan
41 IV | hogy van ok szeretni.~– De a nősülésre elég ok az,
42 IV | Tiltva van ajkaidnak, de szemeid elárulnak.~– Én
43 IV | félni tanultam életemben, de azt megtanultam jól, megbocsáss,
44 IV | hogy higgy szavaimnak, de okot adhatok rá. Látod arcomon,
45 IV | tekinte Dalmára, szólni akart, de arca egyszerre kigyulladt,
46 IV | segélyemre?~– Tevém azt, de nem vetted észre.~– Beszéltem
47 IV | tudja tépni a szerelmet.~– De nem volt soha, ki azt idegen
48 IV | tenyerét nyújtá az ajándék elé, de az egy gyilok volt, mely
49 IV | leszünk boldogok – szólt a nő, de ajkai rebegése tanúsítá,
50 IV | nagyon: oh, jól tudom én azt. De egyre nem gondoltál. Hátha
51 IV | elejt, akkor jöjj nekem. De míg egy ízem mozdulni tud,
52 IV | közé… – suttogá Halila, de meg is állt, hogy magában
53 IV | halt volna meg vele együtt; de most apja vére lángolt fel
54 V | nincs miért rettegned; de ha bűnös vagy, itt vétettél,
55 V | vétettél, itt lakolsz meg.~– De e nő engem félreismer.~–
56 V | súgá Halilának:~– Elárulál, de el fogsz veszni te is. Gondolj
57 Uto| mind bombaszt mai napság. De hát ennek az elbeszélésnek
58 Uto| királyoknak és királyleányoknak; de megértve, átgondolva egy
|