Fezejet

 1 I  |            Egyszer egy varchonita nő geoug vadászoktól üldöztetve,
 2 I  |    mindnyájan egyenlők vagytok? – No, tehát lépj elő, te első
 3 II |         ez: nem látom sehol, hogy nő férfi alakját viselné. Én
 4 II |          szívedbe, s szenvedéllyé nő fel.~– Már azzá nőtt – rebegé
 5 III|      esküvés miatt elnézném, mint nő mellettem óriássá egy poronty,
 6 III|         és a szeplőtlen szüzet.~– No, hát adjatok neki.~– Astarothnak
 7 III|          te volnál férfi és Dalma nő, most nem siratnám elveszett
 8 III|         azé. Astarothnak nem kell nő, akit már férjhez adtak.~
 9 III|       kétannyi! Jertek; kérjetek! No, csak bátran, állj elő,
10 III|           hogy ő elárulná magát a nő előtt, de a nő elárulná-e
11 III|   elárulná magát a nő előtt, de a nő elárulná-e őt mi előttünk?~–
12 IV |          a fájdalmat, melyet mint nő viselt. Elemér távolléte
13 IV |       lefátyolozva.~– Miért van e nő lefátyolozva? – kérdé Dalma.~–
14 IV |      khagán – szólt a tisztes agg nő –: az ogur népnél az asszony
15 IV |         férj királya nejének, s a nő férjének rabszolgája! Takarodjatok!~
16 IV |          e szavakra.~– Nem volnék nő, ha nem értenélek. Megmentesz
17 IV |           választottodat. Te légy nő, és hódítsd meg őt. Ki ő?~
18 IV |      minőt csak egy szerelemféltő nő szemei képesek kifejezni.~–
19 IV |         gondolat: „Te nem lehetsz nő. Te nem lehetsz boldog.”~
20 IV |       harc nem emberi, és én csak nő vagyok. Vakmerő voltam a
21 IV |         tudni, hogy létezik-e ily nő az ég alatt? Nő, ki hozzád
22 IV |     létezik-e ily nő az ég alatt? Nő, ki hozzád vonásról vonásra
23 IV |       asszonyi alakban? Van-e ily nő, van-e ily nő, Dalma?~A
24 IV |           Van-e ily nő, van-e ily nő, Dalma?~A leány keble majd
25 IV |     erejével halkan rebegé:~– Ily nő – nem létezik sehol. S azzal
26 IV |  átültetni.~– Neked tudni kell: e nő ama királyleány, kit nekem
27 IV |     rejtve.~– Ilyenkor legszebb a nő. A szemérempír legbájolóbb
28 IV |   felvidítsd. Szíve nem nyílt meg nő előtt soha, te azt tedd,
29 IV |       férfi alak járt, egy gyönge nő karjára támaszkodva, sápadtan,
30 IV |        forró, mint a tűz. Szegény nő!~– Miért sajnálsz engem?
31 IV |        leszünk boldogok – szólt a nő, de ajkai rebegése tanúsítá,
32 IV |         midőn meg fog halni.~– Jó nő. Tehát a vén jós azt ígérte,
33 IV |           gondolá Elemér búsan. – No, jól van. – Nemsokára megszolgáltuk
34 IV |          menj a vén jóshoz, derék nő, s aztán megjöjj hamar.
35 IV |        mondod „örökre”? – kérdé a nő keserű előérzettel.~Utolsó
36 IV |      egyszer megszorítva kezét. A nő megcsókolá hideg homlokát.~–
37 IV |          a hajnal új napot hoz.~A nő eltávozott, csókot és könnyes
38 IV |           Halila visszaérkezik.~A nő gyorsan járt, imádkozott
39 IV |       Kubláj megütközve tekinte a nő szemébe.~– Te engem üdvözölni
40 IV |         magában elismerni, hogy e nő igazat beszél, mert azt
41 IV |       kiálta fel:~– Astarothra! E nő nagyobb ördög, mint maga
42 IV |      szólt elgondolkozva tervén a nő.~– Kezet reá – szólt Kubláj
43 IV |           akarok állani – szólt a nő, megrázva Kubláj kezét,
44 IV |           Apja vére lángolt fel a nő szívében.~
45 V  |        vezérek után jött hét ogur nő, tisztes, komoly arcú hölgyek.~–
46 V  |     mellette földig lefátyolozott nő haladt.~A kikiáltó kürtjébe
47 V  |           tudtotokra adom, hogy e nő „tetemre hív” benneteket
48 V  |           khagán volna is, akit e nő hívni fog, az tartozik kezét
49 V  | különbséget – szólt Dalma. – Ha e nő gyanúja alaptalan, s te
50 V  |           itt lakolsz meg.~– De e nő engem félreismer.~– Ismerlek
51 V  |          Kubláj diadalmában. – Te nő vagy, és e férfi szerelmesed.
52 Uto|          exaltált poéta keblében.~No, azokról meg gondoskodva