Fezejet

 1 I  |   részeiben lakók azt tarták, hogy ott a világ vége.~E hegyek fehér
 2 I  |        kártékony vadat, a csecsemő ott maradt a bokrok között.~
 3 I  |   diadalmak meséit regélték nekik.~Ott körülfogták Bertenezát,
 4 I  |        hegyeik közé jönni, s mikor ott saját sokaságától nem bírt
 5 II |          szép lett volna meghalnom ott! Ott! A kardok csattogása
 6 II |          lett volna meghalnom ott! Ott! A kardok csattogása között,
 7 II |       hazákból? – kérdé Oldamúr.~– Ott járt, hova őseid felszálltanak,
 8 II |        kiket a csatákban megöltek. Ott ültek őseid a szivárványok
 9 II |            hogy te gyönge leendesz ott, hol a harc bizonyos, és
10 II |         fűzted azt a sírhalomra, s ott sírtunk mind a ketten, és
11 II |    csatánkba vittek mindkettőnket: ott álltunk egymás mellett,
12 II |        hogy ahol én nem vagyok, te ott lehess. Ha én keleten, te
13 II |            azt kívánod tőlem, hogy ott legyek mindig, ahol te nem
14 II |       megindulj.~Elemér még mindig ott állt a sátor közepén, rajongó
15 II |      rokonimat, kiket nem ismerek, ott fenn üdvözöld.~– Ifjú vezér,
16 II |         egy vezér eltávozik.~Dalma ott térdelt atyja előtt. Arca
17 II |       sírhalmait rejti e föld, kik ott pihennek a négyszögű kövek
18 II |          mégis visszafojtja.~Dalma ott állt merően, összefont karokkal,
19 III|    egyszerre harcolni.~Kíséretében ott lehete látni Jagárt, a fehér
20 III|         Azt pedig ne gondold, hogy ott megálljak, ahol őt levertem,
21 III|          jó lett volna, ha magadat ott künn hagyod! Beszélj hát
22 III|          vagyok.~Halila még mindig ott térdelt Elemér lábainál.
23 III|            éj, s most feketén állt ott a fényes napvilágban.~Disabul
24 III|       Állítsd fel palotám udvarán, ott jó helyen lesz. Elő, ti
25 III|       harcsíkra szólított, s amint ott paripáinkkal egymásnak rohantunk,
26 IV |         térdepelni. – Oh, hagyd őt ott – szólt Kubláj végtelen
27 IV |   Halilának:~– Te itt maradsz. – S ott hagyta a leányt.~A férfiak
28 IV | felmutatott az égre.~– Mit mutatsz ott nekem? – szólt búsan Elemér.~–
29 IV |          attól, aki szeret. Atyám! Ott a magas égben. Elégült vagy-e
30 IV |        tartózkodás tilta mindenkit ott kikötni. A hagyomány szerint
31 IV |       kikötni. A hagyomány szerint ott voltak eltemetve Bertezena
32 IV |      eltemetve Bertezena hamvai, s ott szoktak a fejedelmek összejönni
33 IV |         mint az enyim?~– A vén jós ott a sziget alatt azt mondá
34 IV |            gondolá, hogy ne legyen ott, midőn meg fog halni.~–
35 IV |    Nemsokára megszolgáltuk a sírt. Ott is jó lesz feküdni. – Tehát
36 IV |       ábrándozva, álmodozva maradt ott magában, s beszélgetett,
37 IV |       Miért mosolyogsz rám? Itt és ott, és amott és mindenütt,
38 IV |         oda? Ez örök álomországba, ott leszünk. Harmadnap este,
39 IV |   éjszakfényből, fellegborulásból… Ott fogunk lakni örökké… Ott
40 IV |           Ott fogunk lakni örökké… Ott fogunk örökké álmodozni,
41 IV |           fogunk örökké álmodozni, ott megmondod nekem, ki voltál
42 IV |            ki voltál itt e földön? Ott el nem válunk egymástól
43 IV |            el engem.~– Könnyű volt ott a győzelem, ahol nincs ellenállás.
44 IV |             viszonza –, hogy az is ott leend, akit gyűlölök.~–
45 V  |     hetedik, a legifjabb, nem volt ott. Senki sem tudta, hová lett.~