1-borza | boseg-elveg | elven-fogad | fogak-hiu | hiv-keszu | ketan-leske | lesut-mulok | mult-rajtu | rakat-szult | szuze-valam | valan-zugol
Fezejet
502 I | terjedjen szét fűbe, fába, s bőség és öröm tenyésszen az egész
503 IV | fájdalmai közepett háborítá.~A bosszú kifejezése lassankint gúnyos
504 I | szemeit! Ezt nem lehete bosszulatlan hagyni. Rögtön fölülteté
505 II | halálát száz ellen vérével bosszultam meg, kiket hozzá felküldék
506 V | hatalom, mely megmentsen bosszúmtól. – Így! Így! – biztatá Halila,
507 III| Miről beszélsz hát? – kiálta bosszús türelmetlenséggel Disabul.~–
508 IV | Halila.~– Kit?~– Azt, akin bosszút akarok állani – szólt a
509 IV | menyasszonya felől. Dalma keserű bosszúval tekinte az emberre, ki őt
510 III| vesztené el. Eredj dolgodra, botor fiú, s örülj rajta, hogy
511 V | háttérben, s míg a mulatozók botránkozva tekintének az ünnepélyt
512 IV | Isten hatalmán kívül semmi bűbáj segítségökre nem leend,
513 III| oltalmazód, jó szomszéd mondá búcsúüdvözletét Elemér – ha netalán szükséged
514 IV | palota rejtekajtaján. Röviden búcsúzzatok. El, el!~– A viszontlátásig! –
515 IV | Oh, ha büntetni akarsz, büntess egyedül engemet. Esküszöm
516 IV | föl. Nem tudjátok, hogy a büntetés jobban fáj annak, aki adja,
517 IV | házát újra.~Ez volt a gyávák büntetése az oguroknál. A rhabonbán
518 IV | neki a rhabonbán – e nap büntetésre virradt.~– Mindig csak a
519 IV | törvényeket, melyek nem büntetésről, hanem jutalmazásról szólnak?~–
520 IV | szokatlan bűn szokatlan büntetést igényel. Te rossz asszony
521 IV | el Dalma kezét.~– Oh, ha büntetni akarsz, büntess egyedül
522 III| csikorgatta, míg elvevé. – Elemér büszkébb volt, mint hogy Disabul
523 IV | az óriás. Ha a vádlotté bukik, a bűnöst égessétek porrá,
524 II | mellett oroszlánnyomokra bukkantunk. Mint hagytunk fel egyszerre
525 IV | mentve; az égnek hála, a bűnnek nincs neve – szólt az ifjú
526 IV | egy férfi, kit „névtelen” bűnnel vádoltak. A harmadik egy
527 I | az megrázkódjék az emberi bűnök terhe alatt, s tövisekkel,
528 V | nincs miért rettegned; de ha bűnös vagy, itt vétettél, itt
529 IV | a fekete gyászt csak a bűnösök viselték.~A trón mennyezete
530 IV | virradt.~– Mindig csak a bűnösöket keresitek föl. Nem tudjátok,
531 IV | Ha a vádlotté bukik, a bűnöst égessétek porrá, s nevét
532 IV | mely szól a „névtelen” bűnről: – „Ha támad köztetek oly
533 III| ijedős gondolatot, mely a bűntudatos lelket elárulja?~– Tudományodért
534 IV | rhabonbánok egyszerre három bűnvádlottat találtak az országban, e
535 III| a nadályig erős hálókba burkolva az oltár párkányára voltak
536 IV | megválni. Az emberek meg voltak bűvölve tekintetétől, senki sem
537 III| hadsereg, mely mint egy érc búzavetés terült el egyik hegyoromtul
538 I | miket szinte nemigen nagy buzgalommal tiszteltek; az ogurok finomultak,
539 III| is született, s Mohamed buzgó hívei azon időben egy sötét,
540 III| csörgőkígyót a csúszókból – egy cápát, egy ölyvet, egy tigrist
541 IV | hogy egyenlők legyünk, fess célkarikát a gyomrodra, s amit azon
542 III| hörgé fogai közt. – Értem a célzást. Volna csak meg chorazani
543 Uto| azokról meg gondoskodva lett a cenzúra intézménye által.~A nyelvünket
544 III| százezer emberből áll. Egyik Chorazan felől keríti el, a másik
545 III| engemet rémíts?~– Uram, Chorazanból jövök – hebegé a hírnök.~–
546 IV | cédrusfa oszlopokra egy cikket írtak abba, mely szól a „
547 IV | E férfi az ellenséggel cimborált, honárulással vádoltatik~–
548 Uto| rendőrtanácsosnak a „Dalma” című drámámról:~„Dieses Spektakelstück
549 III| közé hányta azokat, mely civakodva osztozott meg rajtuk. Az
550 IV | megvetve lábát, mint egy cövek, s fölemelve gömbölyű fejét
551 IV | megdöbbenték Dalmát. Semmi sem oly csábító a nőnek, mint a férfifájdalom.
552 IV | jókedvet erőszakolt magára, csakhogy őt ily szomorúnak ne lássa.~–
553 III| ellenkezőre. A két fejedelmi család egyesítéséért ezt még a
554 II | nemzet közül egyik fejedelmi családjának férfiága előbb kihal, annak
555 II | hogy túlélje ellensége családját és nemzete megszabadítójának
556 V | mindnyájan vagyunk. Láss örülő családot magad körül, délceg fiakat,
557 II | Mindketten utolsó férfiai vagyunk családunknak. Sokáig nem született gyermekünk,
558 IV | mindennek.~A halál sejtelme csalhatatlan.~Elemér szomorúan tekinte
559 IV | és én. Mit akarsz? Hová csalogatsz? Ha nem vagy élő lény, miért
560 III| hirdetsz halottnak. Ez kemény csapás. Húszezer tevét, százezer
561 IV | minden országait Isten sűrű csapásai látogatták, az övét kikerülte
562 II | s ahova gyönge volt a te csapásod, oda egy erősebbet sújtott,
563 IV | végre Elemér egy utolsó csapást mért ellenfelére, mely ha
564 I | utolsó emberig.~A tatárfaj e csapástól fel nem bírt üdülni egész
565 III| után, ki nemsokára levente csapatja élén távozni látszott a
566 III| harcnak, e hős vezérek, csapatjaik élén, gyémánttal rakott
567 III| netalán szükséged lenne ránk, csapatjaink nem messze lesznek tőled.~
568 II | új fejedelemválasztást. A csapatok üdvkiáltása felhallatszott
569 I | szövetségét a hetvenöt éves császár jó szóval és jó arannyal
570 I | bölcsek nem győzik magasztalni császáraik jóvoltát, kik vassal nem
571 II | halovány arcához, melyet csak a csatában lehetett látni pirosnak.~
572 IV | egyik egy harcos volt, ki a csatából megszökött. A másik egy
573 II | mellett, alig várhatva a csatakürt rivallását; keblünkben zajlott
574 II | emeljen engem az utolsó csatámban.~S azzal elmélázott újra,
575 II | vadászaton, vagy ellenséggel a csatamezőn, szívem sem gyöngébb, mint
576 II | tovább.~– Mikor legelső csatánkba vittek mindkettőnket: ott
577 I | hullott.~Erre általános csataordítástól zendült meg az erdő; a varchonita
578 V | dalitáncot”. Az ifjak kezeikkel a csatát utánozva táncoltak, közbe
579 II | harcot, örök győzedelmet, csatatéri halált. Legyen néped boldogsága
580 V | dicsőséges viadalban a sereg élén csatázva elhullott. Holtteste úgy
581 IV | a két kard előbb halkan csattant össze, a viadal mindig hevesebb
582 II | meghalnom ott! Ott! A kardok csattogása között, a harci kürt rivallása
583 IV | akkor volt! – kiálta Dalma csattogó szóval, egészen elfeledkezve
584 III| Hófehér ruháját termete körül csavargatá a szél, annak szelíd körrajzait
585 I | üldöztetve, ölében vitt csecsemőjét elrejté a bokrok közé, s
586 Uto| közönséggel inhaláltatni Csehall úr kegyes elnézése mellett.~
587 Uto| ennek a nevét megtartottam, Csehallnak hítták. Erre volt bízva
588 Uto| Az én derék, becsületes Csehallom a következő referádát nyújtá
589 II | feláldozni magát az életet, mind csekélység ahhoz képest, ami a szerelem
590 IV | tévelyg! Te nem tudod, mit cselekedtél, midőn a király leányát
591 IV | árnyékozva állt azon kis csendlak, melybe Elemér Halilát vivé.~
592 IV | lelni, hogy~– Az az utolsó csepp véred kell nekem, mely még
593 III| hozod a rossz hírt? Égből cseppentél ide, vagy a tenger okádott
594 IV | fitymálva. – Láttál-e már cserebogarat tűre szúrva?~– Könnyű neked
595 III| később, midőn azt a főkötővel cserélték fel? Minő különbség a szemek
596 I | vastagok voltak, mint egy cserfaág, fölemelé nagy, büszke homlokát,
597 IV | összerogyott.~Kubláj fogait csikorgatá, hogy vér nem jött döfés
598 III| monda Disabul, s fogait csikorgatta, míg elvevé. – Elemér büszkébb
599 II | alak támadt elő, legtöbb csillaggal ősz feje körül; ki előtt
600 II | akarat. Isten megírta útját a csillagoknak; embernek megengedé, hogy
601 IV | elfeledni: nappal napom, éjjel csillagom e kép. Bárhova megyek, előttem
602 IV | virágok helyett csillagról csillagra szeretne szállani.~– Ez
603 IV | méhe, mely virágok helyett csillagról csillagra szeretne szállani.~–
604 II | között legutolsó.~A rhabonbán csillapítva hajlott a haldokló ágya
605 I | rómaiak nevezik Imausnak, a csinek Altájnak, a perzsák Kafhegynek.~
606 I | házakat építettek, s azokat csínnal ékíték fel, hosszú hajaikat
607 IV | venném lelkemre. Sikolts, ha csizmám orra közel lesz, mert szemeim,
608 III| szedett-vedett nép volt, merő csőcselék, csak meghalni jó: gyalázatomra
609 III| hagytál el. Ezen nincs mit csodálnom. Gyermekem vagy, s ösztönnek
610 IV | volt az anyám, s aranyat csodált meg. Ha megfizetsz érte,
611 IV | számára van letörve. Kubláj csodától elfogva kiálta fel:~– Astarothra!
612 III| a bogarakéból skorpiót – csörgőkígyót a csúszókból – egy cápát,
613 III| kardjára talált lépni, s annak csörrenése felriasztá.~– Ki tette ezt? –
614 III| itt.~A máguszokföld alatti csöveken át tompa bőgést hallatának
615 III| legmagasabb úr is, ha lábaid porát csókolhatja.~Szegény leány, úgy örült
616 III| fölemeled, s lábaid porát csókolja, ha elgázolod.~– Ne félj,
617 IV | napot hoz.~A nő eltávozott, csókot és könnyes pillantást vetve
618 IV | gyilkolsz meg engem.~– E csókra esküszöm, boldoggá teendlek –
619 IV | átragyogva; a vízen egy keskeny csónak úszik lefelé; az evezőn
620 IV | oly sovány volt, hogy a csontjait meg lehetett számlálni a
621 II | megszúrva karjaikat, a kehelybe csorgaták a kifolyó vért, ünnepélyes
622 II | szeretném, ha szomorúan, ha csüggedt lemondással tennéd e fogadást.
623 III| szoktak gördíteni. Disabul csüggeteg léptekkel, elfojtott dühében
624 III| engem eléggé. Ellenségeim csúfja lettem. Ha az ogurnak láthatlan
625 III| harcolni ellenetek. Szidjatok, csúfoljatok ki; én hallgatok.~– Sőt
626 IV | égre, ha el fogsz esni – csúfolódék a törpe, ki szüntelen hátrálva
627 III| Bajkál-tavat is hozzá! – mondá csúfos nagylelkűséggel Disabul. –
628 III| maguk közül, az megrángatta csuháját, s Disabul elé lépve, rövid
629 III| skorpiót – csörgőkígyót a csúszókból – egy cápát, egy ölyvet,
630 III| mondá:~– Magas király! Én a csuvasz nép követe vagyok.~– Ki
631 III| kérdi bosszúsan Disabul.~– A csuvaszoké, uram.~– Sohasem hallottam
632 III| szólt újra visszatérő daccal. Maradt még két seregem.
633 III| soha, akihez kiáltál.~E dalia volt Elemér.~Halila égből
634 V | fiatalság, s eljárta a „dalitáncot”. Az ifjak kezeikkel a csatát
635 IV | nagy, búskomoly szemeit Dalmán felejtve, felsóhajtott:~–
636 IV | mosolygó pofával kérdezősködve Dalmától menyasszonya felől. Dalma
637 V | húros hangszereiken nemzeti dalokat verve; megszólalt a koboz
638 V | leányok hőskölteményeket daloltak, körbeállt a fiatalság,
639 II | mellett lovaglánk a futó dámvadat űzve. Egyszerre egy forrás
640 III| volna feltartani… e lovas dandárok, mik a széllel futottak
641 III| Bajkál-tóig terjedt, most e darab részt te bírod, nem adnád
642 III| tengerfenekén fekszenek, gályáimat darabokban hányja ki a partra a hullám.~
643 IV | utána:~– Hová viszed, te dárda azt a fickót?~Az óriás hét
644 III| párbajra a nagy próféta dárdahordozóit? Én nem szoktam vesszővel
645 III| pajzsaikon a nap tündökölt, dárdáik hegyével a leszakadó eget
646 IV | harcos folyvást ellenkezett dárdáival, az óriás roppant döféseket
647 IV | volt, kurta keze, de hosszú dárdája; az emberek kötekedve kiabáltak
648 IV | megforgatva orra előtt a dárdáját.~– Kis öcsém! – kiálta le
649 III| rohantunk, úgy megöklelt dárdájával, hogy három ölnyire estem
650 IV | szemeit, két ökölre fogott dárdával várt ellenfelére, míg ez
651 Uto| geeignet ist, durch exotische Decorationen und kuriose Costüme ein
652 Uto| közreműködött, mint az exotische Dekorationen és a kuriose Costüme.~Fenn
653 I | hölgyeik szépek voltak, délcegek, erőteljesek, férfiaik mindegyike
654 II | Íme, azonban a férfikor delén túl valánk már, midőn egyszerre
655 III| láthatárra, akkor kezdődött a démon áldozata.~Egy nagy fekete
656 IV | te vagy az mégis! Világ derül agyamban!… Most látlak utolérhetlen
657 IV | ábrándjainak.~– Böjtöt tartottál a „Dev”-ek napján, hogy éjszaka
658 IV | kezdtem büszke lenni erényem diadalára, midőn egy reggelen elfeledék
659 V | elárult! – harsogá Kubláj diadalmában. – Te nő vagy, és e férfi
660 I | elmúlt időkre, mikről apáik diadalmak meséit regélték nekik.~Ott
661 III| hadsereg kezéből kiragadni a diadalmi zászlót. Dalma véletlenül
662 I | viselt, s melyet később diadalok emlékei, gyöngyök és drágakövek
663 IV | szégyenpadon, mint tőled távol a diadalszekeren.~– Miért jövél vissza?~–
664 II | eltemesse halottait, s a diadalútról hazatérő Fejedelmek egyike
665 III| ki; én hallgatok.~– Sőt dicsérünk határozatodért – szólt a
666 II | meghalni honáért, neked dicsőbb volt érte élned. Nem is
667 V | ég legyen boltozatja. Élj dicsően és sokáig.~A nép azt hívé,
668 II | nélkül, és vissza ne dugjátok dicsőség nélkül… Vénekre bízzátok
669 IV | alázatossággal –, hogy te dicsőséged magas érzetében elfeledéd
670 IV | feléd; nem kívánja ő, hogy dicsőségedet megoszd vele, nem kívánja,
671 V | váratott az magára, egy dicsőséges viadalban a sereg élén csatázva
672 IV | meg.~– Balga ember. Tehát dicsőséget akarsz abban lelni, hogy~–
673 IV | pálmafája nemzetednek, hajnala a dicsőségnek. Légy általam köszöntve
674 Uto| Dalma” című drámámról:~„Dieses Spektakelstück ist ein Machwerk,
675 IV | volt épülve, kívül barna diófával kirakva, magas ereszeit
676 III| minden évben megesketve Disabult, hogy a békét meg nem zavarja,
677 IV | egy hírnök, jelentve, hogy Disabultól követ érkezett, s a khagán
678 III| mint a bálvány őneki.~Három disztonáló kürtszó nemsokára hírül
679 IV | gyáva, midőn keble utolsót dobban, hogy ajka csukva legyen,
680 III| az ottveszett seregből.~– Dobjátok vissza, hogy legyen a többinél –
681 IV | hogy szíve mind lassabban dobog. Vége közel volt már, csak
682 II | rivallása mellett, a paripák dobogásainál. Hiába; megtagadta az élő
683 IV | s a kedves ifjút heves dobogásával üdvözölte, arca még szigorúbb
684 IV | bürköt. Így jött aggodalomtól dobogó szívvel a kis hajlékba vissza,
685 II | Isten veled. – Szíve úgy dobogott, ajkai úgy remegtek. Elemér
686 II | s míg te késedet szívébe döféd, én fejét torkig hasítottam.
687 IV | csikorgatá, hogy vér nem jött döfés után a sebből, melyet a
688 IV | dárdáival, az óriás roppant döféseket intézett a törpe felé, ki
689 IV | akart szúrni, már az óriás döfésen kívül esett.~A törpe végre
690 IV | az övét kikerülte mind. A dögvész az egész emberiség számát
691 III| Kubláj –, hogy e hatalmas, dölyfös új khagán ellen, ki oly
692 II | megrázta aranyos sörényét, s dörgő ordítással felelt meg szavunknak.
693 IV | Valóban sápadt fiú – dörmögé az idegen. – A szerelem
694 IV | óhajtott, sürgeté őket, hogy dolgaikat siessenek előadni.~Ekkor
695 IV | szerelmedre gondolj. A gyűlölet dolgait majd elvégzem én.~– Ah,
696 III| vízbe fojtatál. Ez a te dolgod, Disabul. Saját népeddel
697 III| magát vesztené el. Eredj dolgodra, botor fiú, s örülj rajta,
698 II | beszéltek a sírban álmodott dolgokról. E jóslat nemét hítták „
699 I | s elkezdé magyarázni a dolgot.~– Dicső vezér, a kardok
700 III| munkás nép vagytok, az enyim dologtól elszokott, nekem munkás
701 III| szerint. Disabul lankadtan dőlt vissza trónjára.~– Kérlek –
702 III| aminőt megettél, vagy oly dombot hányatok reád, hogy szarvaid
703 III| aranyos légy, ki csak addig dongsz, míg a nap süt, ezt bámulom.~
704 I | nekünk valamink, amiért drága az élet? Próbáljuk meg,
705 I | diadalok emlékei, gyöngyök és drágakövek ékesítének, s hogy az ország
706 Uto| rendőrtanácsosnak a „Dalma” című drámámról:~„Dieses Spektakelstück
707 V | újra inte Kubláj felé.~Ez düh- és félelemtől reszketve
708 II | ok nélkül, és vissza ne dugjátok dicsőség nélkül… Vénekre
709 IV | fejét annak térdei közé dugva, s vaskos karjaival megkapva
710 Uto| Machwerk, welches geeignet ist, durch exotische Decorationen und
711 I | imádatát; amazok maradtak durvább jelképeiknél, miket szinte
712 IV | khagánt? Sohasem bánt ily durván asszonyokkal.~Dalma összefont
713 Uto| ilyen hazafiúi frázisoktól duzzadó regényfélét a nyomdafesték
714 I | fel nem bírt üdülni egész Dzsingiszkánig. Leszorult saját határai
715 III| megmutattad, nagy Disabul. Ebéd végén mindig abban gyönyörködöl,
716 III| körüled lakó nép fejedelmei éber szemekkel néznek.~– Vakulj
717 IV | álmodik. Ijedtségre fog ébredni.~Ezzel halkan odavivé jéghideg
718 II | én virraszték álmaidnál ébren, hűségesen, emlékezel-e
719 Uto| ennek az elbeszélésnek is ecetágya van. Nem regénynek készült
720 IV | Míg visszatérek, álmodjál édesen. Bennem minden érzés azt
721 III| kifogyok a földből, berontok az égbe. Nem akarok urat ismerni
722 II | órám egészen övé. A hon ege sohase maradjon naptalan.
723 III| fel tudom azt újra hozni egedre.~– Valóban? Tudsz hadsereget
724 III| Fenyegették-e valaha az egerek a párducokat?~– Oh, nagy
725 II | egyszerre, mint az éjszakai égés, nem néztél hátra, hanem
726 II | úgy, ahogy meghűlt, porrá égessék. Hívasd a gyulákat, én esküdni
727 IV | vádlotté bukik, a bűnöst égessétek porrá, s nevét adjátok egy
728 II | eddig nem ismert öröm tüze égett. Végre hangzott a riadó.
729 II | mögül, a kék Túla partjain égtek az oltár-tüzek, a táltosok
730 V | szólt:~– Dicső khagán és egybegyűlt férfiak! Ez előttetek álló
731 III| kell, ha nincs egyéb!~– Egyébre is fogsz találni, Disabul –
732 IV | álmainak neve, szívének egyedüli gondolatja. Engedd, hadd
733 II | egymáson keresztül-kasul vágott egyenes vonásokból álltak.~– E jelszó
734 IV | Elemér egyszerre büszkén egyenesedett föl. Visszatérő lelke még
735 V | alól; s amint a férfiak egyenként végig lépdeltek előtte,
736 IV | népnél az asszony mindig egyenlő jogú volt a férfival.~–
737 IV | házát, tegyétek a földdel egyenlővé, ne lakjék fedél alatt,
738 III| A két fejedelmi család egyesítéséért ezt még a közjó is kívánni
739 II | jelképeül, hogy ők is így egyesülendenek egy vérré, egy akarattá
740 II | egy Bertezenaivadék alatt egyesüljenek. E kötés óta harmadik ivadék
741 IV | óhajtod-e, hogy a tieddel egyesüljön?~Halila e pillanatban azon
742 III| elválasztott, a szeretet által újra egyesülnek. Saját országnagyjai fogják
743 II | melybe fejedelemválasztáskor egyesülni szokott a hét vezér vére,
744 II | szobor, s a fellegekkel egyesült, minek képleteiben mindenütt
745 II | kardjaik mellett. Legyetek egyesültek; az avar fajnak csak egy
746 III| született, azon évből csak egyetlenegy él.~– Tehát legyen azon
747 II | nekem szól többé.~A vezérek egyhangúan kiálták: – „Éljen a khagán!”
748 IV | többekhez hasonlít?~– Csupán egyhez. Vonásról vonásra: szemei,
749 I | magatoknak neveket adni, hogy egyiket a másiktól megkülönböztessétek,
750 I | mik firól fira maradtak: egyiknek hadi zászlója egy gyermeket
751 IV | mint király, hanem úgy mint egykori jó barátom. Gondold, mintha
752 III| volna is kívüled valakinek egykorú leánya, melyik apa fogja
753 IV | arcában Isten arcára ismerék. Egymaga egy őrült világ ellenében
754 II | saját egyszerű betűivel, mik egymáson keresztül-kasul vágott egyenes
755 IV | barátok között, mint mi, kik egymásra nem féltékenyek. Beszéljünk
756 IV | harcosoknak szabad volt egymással tréfálózni.~A törpe megállt
757 Uto| nemzeti irányban), csak még egynéhány exaltált poéta keblében.~
758 II | De eljön az hívatlanul. Egynek észt, másnak kart adott
759 III| lám az égen sincs több nap egynél. Ha meghaltam, akkor ám
760 V | szeretve, s legjobban szeretve egytől.~Dalma kezeibe rejté arcát.~
761 III| legelébb meglát… A mi hercegünk ehelyett közönyösen lépett a hölgykoszorú
762 III| kiálta ez dühvel. – Ha éhes, tömjétek meg kaviccsal.~
763 III| Astaroth édes áldozatát kéri.~– Ehetnék? Három hadseregemet ette
764 IV | izgatott népvándorlások éhhalált támasztának a földön, az
765 III| izzóvá lett lassankint, az éjben egyedül e rémséges vörös
766 III| rajtam; rabnőd leszek, ki éjeket virraszt egy pillantásodért,
767 III| sem tudott kiirtani.~Az éjfél órájában, mikor a kaszás
768 III| szarvval homlokán.~Midőn az éjféli csillag feljött, egyszerre
769 IV | a „Dev”-ek napján, hogy éjszaka megálmodd, akit szeretni
770 III| arcra vetette magát, a sötét éjszakában háromszoros ordítással kiáltva:~–
771 II | kigyulladt egyszerre, mint az éjszakai égés, nem néztél hátra,
772 II | országában egy ép házat, melyben éjszakára megszálljon. Itt lelkébe
773 IV | napsugárból, szivárványból, éjszakfényből, fellegborulásból… Ott fogunk
774 IV | sebből, melyet a haldoklón ejte, s arcán egy torzvonása
775 III| férgek azt hiszik, hogy ők ejtették el az oroszlánt, aki meg
776 IV | szókat, ájtatos kenettel ejtve beszédét~– Ámde lehet nap
777 IV | Böjtöt tartottál a „Dev”-ek napján, hogy éjszaka megálmodd,
778 III| letépve magáról fejedelmi ékeit, a nép közé hányta azokat,
779 I | gyöngyök és drágakövek ékesítének, s hogy az ország fejedelmei
780 I | építettek, s azokat csínnal ékíték fel, hosszú hajaikat szalagok
781 I | húszfontosat tízezeret, ekként tízezer karddal annyi munkát
782 IV | csendesen a felhők fölött, el-elbújva, s átragyogva; a vízen egy
783 IV | a kedves gyermeket, kit elaléltában karjaival fogott fel, borzadva
784 IV | megyek, előttem áll; ha elalszom, mosolygást ölt arcára,
785 V | fogcsikorgatva súgá Halilának:~– Elárulál, de el fogsz veszni te is.
786 III| mely a bűntudatos lelket elárulja?~– Tudományodért sokat adhatna
787 III| is ezt, meglehet, hogy ő elárulná magát a nő előtt, de a nő
788 III| magát a nő előtt, de a nő elárulná-e őt mi előttünk?~– Két kérdésedre
789 IV | van ajkaidnak, de szemeid elárulnak.~– Én semmit sem mondék.~–
790 IV | ölethesd meg. Nem fogom őt elárulni.~– Te nagyon szereted, mert
791 V | Kedvesem.~– Hah! Fájdalmad elárult! – harsogá Kubláj diadalmában. –
792 I | obeliszkokra vésve, a sírokba elásott kardokon, arannyal kiverve,
793 Uto| napság. De hát ennek az elbeszélésnek is ecetágya van. Nem regénynek
794 Uto| kuriozitása rávitte, hogy ezt az elbeszélést átlapozza.~És igaza lesz.
795 II | tudjatok remélni; a szerencse elbízottá, a balsors elcsüggedtté
796 V | felszökellni a sebből, s elborítá a szemfedőt.~– Gyilkos! –
797 III| s ha nyilaikat kilőtték, elborították vele a napot, s ha őrtüzeiket
798 III| fejét tenyerébe hajtva, elborult arccal maradt ülve trónján.
799 III| félrántva őt térdeiről, s elborzadva rajta, hogy az áldozat idegen
800 III| vallásos érzelmeit; egy elbujdosott istenségnek tartva őt, ki
801 III| meg az égen, de amíg élek, elbújjanak!~– Ez azt teszi, hogy készüljünk
802 IV | hogy félelmes menyasszonyát elcsábíthatja – más számára. Halila félénken
803 II | Értelek, jól értelek.~Elemér elcsüggedt fővel fogadta Dalma kitüntetését.
804 II | szerencse elbízottá, a balsors elcsüggedtté ne tegyen benneteket… Ne
805 II | szerelem feláldozása. Egy eldobott virág az mind, a túlvilági
806 III| vissza az eget. E hétszáz elefánt hátán emelt tornyok, mik
807 III| Megharagított ő engem eléggé. Ellenségeim csúfja lettem.
808 IV | rejtekház ablakán, átlopózva az eléhajló lombok levelein. Benn egy
809 IV | el, míg a halál önkényt elejt, akkor jöjj nekem. De míg
810 III| osztozzanak meg az égen, de amíg élek, elbújjanak!~– Ez azt teszi,
811 II | éli túl a másikat? Ha én élem túl őt, népem szabad marad,
812 I | pars vallást vevék fel, az elemek, nap és csillagok imádatát;
813 Uto| értette senki az államalkotó elemekből: elkezdve a helytartón,
814 II | szilárd tekintettel fordult Elemérhez.~– Vezér! Azok után, miket
815 III| és sötét arccal tekinte Elemérre, mintha ijeszteni akarná
816 IV | reszketett azon gondolatnál, hogy Elemérrel négy szem között titkos
817 IV | összeveté azokat, amiket Elemértől hallott, s gyanúja mindig
818 IV | áldás volna, még a bűn is elenyészett határairól, úgy, hogy midőn
819 IV | Álmaiban sokszor beszélt elérhetetlen tündérképekről. Kubláj összeveté
820 IV | kevésnek érzi, midőn a pillanat elérkezett.~– Szólni akartál velem? –
821 IV | össze palástját.~Az emír éles szemei minden vonására figyeltek.~–
822 IV | megfogá a leány kezét, s élesen tekintve annak arcába, kérdé:~–
823 I | azt a vasat, melyet magunk élesíténk? Mit veszthetünk mi, ha
824 II | midőn hosszú táborutakon elesteledve sátorod árnyában pihentél,
825 II | vadászhassunk, mely szembe áll és élet-halálra küzd méltó tusát: király,
826 V | Astarothra.~– Mért nincs tíz életed, hogy férjemért áldozhatnám
827 IV | hogy én csak félni tanultam életemben, de azt megtanultam jól,
828 III| hallottam egy édes szavadat. Életemnek egyetlen örömnapja sem volt.
829 II | melyet rád bízok, két nemzet életének a titka. Az avar és török
830 I | még csak joga sem volt az élethez, nem hogy örömei lettek
831 I | esett, ogurnak.~Helyzet, életmód és vallás lassankint különbözőkké
832 I | és gyermekeik izmosaknak, életrevalóknak születtek, és hölgyeik szépek
833 IV | a mellékterembe sietve, elévezeté a várakozó leányt.~Halila
834 III| szólj! – Hörgé Disabul, elfedve arcát. – Pofád sápadt, mint
835 IV | diadalára, midőn egy reggelen elfeledék Istenhez imádkozni segélyeért,
836 IV | csattogó szóval, egészen elfeledkezve magáról. – Most másképpen
837 IV | Istenhez, hogy engedje őt elfelednem. Már győztesnek hittem magamat
838 IV | Azóta ez alakot nem bírom elfeledni: nappal napom, éjjel csillagom
839 IV | volt, nem fog-e magáról elfelejtkezve rögtön odarohanni hozzá,
840 IV | visszafojtá keblében indulatait, s elfogadá a leány remegő kezét.~–
841 IV | visszautasítni nem lehet. Elfogadása örök béke, elutasítása örök
842 III| rabszolgának sem volt kedve kezedet elfogadni, örüljön most a legnagyobb
843 II | hogy e napon az avar trónt elfoglalám. Figyelmeztetni fogod a
844 III| szólni nem bírt könny és elfogódás miatt.~Elemér bátran körültekinte.
845 IV | jólesett őt újra látni.~Elemér elfogódottan járult a khagán elé. Dalma
846 II | s reszketéstelen hangon, elfogulatlan kebellel esküdött. – Esküszöm
847 II | azzá nőtt – rebegé Dalma elfogult kebellel.~– Úgy jaj neked,
848 IV | szólt Elemér félelmes elfogultsággal.~– Te azt kérdenéd tőlem –
849 IV | letörve. Kubláj csodától elfogva kiálta fel:~– Astarothra!
850 II | atyja nyugágyára. A szót elfojtá ajkain a fájdalom.~– Dalma,
851 II | sóhajta a gyermek, s könnyeit elfojtva fölemelkedék apja nyugágyáról,
852 IV | hogyha értesz – szólt Dalma, elfordítva égő arcát. – Mondd, hogy
853 IV | mennyei üdv. Mielőtt a göncöl elfordulna, visszatérek, s a hajnal
854 II | Dalma arcáról minden vér elfutott, valami tündéri átlátszóság
855 IV | reszkettek a kéjtől, mely lelkét elfutotta.~E percben halkan felnyílt
856 III| lábaid porát csókolja, ha elgázolod.~– Ne félj, megvédelek –
857 IV | fogja árulni magát – szólt elgondolkozva tervén a nő.~– Kezet reá –
858 II | csillag, országomat, melyet elhagyok, megoltalmazd.~– Vezérek,
859 IV | Harmadnap este, hogy én elhagyom a földet, te is utánam jössz.
860 V | jobb hazát keresni. Inkább elhagyták ősi országukat, mintsem
861 IV | lelkem beteg, ugye? Azt elhallgatá. Tehát meg fogok gyógyulni
862 IV | Kivallottam; megölhetsz. Ha elhallgatom, szívem öl meg.~– Te nem
863 III| Hírnök érkezett.~Elsápadt, elhallgatott mindenki. Maga a király
864 IV | Halila hátratántorodék, a szó elhalt ajkán. Kubláj fenyegetőn
865 II | az utolsó férfi lépte is elhangzott, midőn egyedül maradt, reszketve
866 IV | erejét régóta gyűjté egy elhatározó pillanatra, s mindazt kevésnek
867 IV | megcsókolnom kezedet. Arcodat ne! Elhervadna lehelletemtől. – Te áldott
868 IV | hanyatlik ülőhelyére, szép arca elhervadt, szemeiből kiégett a tűz,
869 IV | Menyasszonyéjed óta szüntelen. Elhervadtam, mint a letört gally. Valaki
870 III| Még fiatal, és sokáig élhet – viszonza Kubláj.~– Astaróthra
871 II | kéz, melyet kezében tarta, elhidegült. – Ő halva van… – suttogá
872 IV | sorompóban állnak.~– E bűnt elhinni is bűn! – szólt Dalma elirtózva.
873 III| az áldozatra szánt szüzet elhozandók, a többiek azalatt meztelen
874 IV | Zomotor, a halálújítás. Te elhozod a khagán elé a halottat.
875 V | viadalban a sereg élén csatázva elhullott. Holtteste úgy elveszett,
876 II | volt a kérdés, melyikünk éli túl a másikat? Ha én élem
877 IV | menyasszonyt mindenáron elidegenítse magától, s bosszúsan válaszolt
878 IV | elhinni is bűn! – szólt Dalma elirtózva. Eközben a két bajnok a
879 IV | lepetve. Kénytelen magában elismerni, hogy e nő igazat beszél,
880 IV | országban, e hallatlan eset elítélésére az országnagyok gyűlése
881 V | körbeállt a fiatalság, s eljárta a „dalitáncot”. Az ifjak
882 II | vad, ábrándos fiú: együtt eljártunk jó anyád sírjához, én letéptem
883 II | ha népem kívánja, hogy éljek, élni fogok. Irtózzam a
884 IV | Megtudtad, hogy haldoklom, s eljöttél, hogy meglásd, mint múlok
885 III| megszabadítani.~– Szinte elkéstél vele.~– Vártam felszólításod
886 IV | is utánam jössz. Addig én elkészítem a vőlegényi sátort, napsugárból,
887 I | s mire a két hó lefolyt, elkészültek a húszfontos kardok.~A geoug
888 I | a tatár vezér lóháton, s elkezdé magyarázni a dolgot.~– Dicső
889 IV | haraggal tekint a leányra, elkezdtek zúgolódni, végre oda lépett
890 Uto| az államalkotó elemekből: elkezdve a helytartón, folytatva
891 IV | tovaszállok? ugye, hogy elkomorodtál?… Sírsz?… Nos, miért nevetsz
892 I | érintkezés még nyelvüket is úgy elkülöníté egymástól, hogy utóbb alig
893 I | által érző idegekkel vannak ellátva; itt beszél Isten a földdel,
894 IV | ott a győzelem, ahol nincs ellenállás. Te azonban nagy könnyen
895 I | aranylándzsákkal űzték vissza elleneiket. Érts alatta adófizetést.~
896 III| felkapva a kardot. – Ki harcol ellenem láthatatlan kezekkel? Te
897 III| szóval sem akarok harcolni ellenetek. Szidjatok, csúfoljatok
898 II | Biztatnálak, ha nem akarnád, s ellenkezem veled, midőn kész vagy reá.
899 IV | Eközben a két harcos folyvást ellenkezett dárdáival, az óriás roppant
900 I | elrejté a bokrok közé, s maga ellenkező irányban kezde futni, hogy
901 III| Amazoknak nyugodt tekintetével ellenkezőleg nem megtalálnád-e imennek
902 III| nem fogadnia. De van az ellenkezőre. A két fejedelmi család
903 Uto| színművek és színielőadások ellenőrzése.~Én tehát, aki már akkor
904 III| ingyen, anélkül, hogy az ellenségből egy élet esett volna érte
905 II | Tegyen az ég urává minden ellenségeidnek, tegyen urává tenmagadnak.
906 II | futócsillagot, s uralkodnak mindazon ellenségeiken, kiket a csatákban megöltek.
907 III| Megharagított ő engem eléggé. Ellenségeim csúfja lettem. Ha az ogurnak
908 I | elsőt mi viseljük, a másikat ellenségeink? Hát nincs jogunk nekünk
909 III| elszaladt a világ végire. Minden ellenségemet megettem, csak szövetségeseim
910 III| rá!~– Hogy semmi velünk ellenséges néppel szövetséget nem kötsz.~–
911 III| a jó barátság, másik az ellenségeskedés jelképe. Válassz közülök.~–
912 III| földből?~– Le tudom győzni az ellenséget hadsereg nélkül.~– Beszélj,
913 II | kemény szív, acél kar vár az ellenségre.~– Bízd reám, hogy lefessem
914 III| nagy Disabul, nem jó az ellenségről megvetőleg szólni. Jusson
915 II | fogadást. Az erős lelkeknek ellenségük a sors: a villám mindig
916 IV | rajta.~Az ifjú felriadt az ellenszenves érintésre.~– Ki az? mit
917 III| súgja az emír –, hogy ellenünk ne szegüljön. Hadsereged
918 III| sátorok, mik a halmokat ellepték. Ez mind, mind csak álom?
919 II | férfiak távoztukban bámulattól ellepve suttogák maguk közt:~– Ez
920 II | elmélázott újra, s mintha lelke elmaradt volna az utolsó gondolaton,
921 III| a háborúról. Pap leszek. Elmegyek boldog Arábiába keringelő
922 II | utolsó csatámban.~S azzal elmélázott újra, s mintha lelke elmaradt
923 V | felkerekedtek egész nemzetestül, s elmentek jobb hazát keresni. Inkább
924 V | bátran állt a khagán elé, s elmondá rövid üdvözletét:~– Üdv
925 V | Pedig neki kellett volna elmondani e szavakat, miket az utána
926 II | Bertezena utódai között él: elmondod, hogy nyílt szív és testvéri
927 I | még emlékeztek boldog, rég elmúlt időkre, mikről apáik diadalmak
928 III| szólt Disabul –, csak élne még chorazani hadam. A férgek
929 II | neked dicsőbb volt érte élned. Nem is leendesz őseid sorában
930 Uto| inhaláltatni Csehall úr kegyes elnézése mellett.~A stratagéma teljesen
931 III| ha egy hiú esküvés miatt elnézném, mint nő mellettem óriássá
932 III| Nincs semmi baj. Ha egyet elnyelt a víz, kettőt csak nem nyelt
933 III| legnagyobb király, ha azt elnyerendi. Álmodjál szépeket. Álmodd
934 V | puszta erdeikben idegen elnyomó számára kovácsoltak kardot,
935 I | nevét sem hallák, egy vad, elnyomott, erdei közé szorított nép
936 Uto| rekomendációért.~A „Dalma” előadása a nemzeti színházban meg
937 IV | hogy dolgaikat siessenek előadni.~Ekkor egyszerre belép egy
938 IV | Tégy megbízottaddá, s én elődbe hozom választottodat. Te
939 IV | örökre”? – kérdé a nő keserű előérzettel.~Utolsó áldása volt az neki.~–
940 IV | előtt, uram.~A vér újra elözönlé Dalma arcát, arra nem várt,
941 IV | tébolyítólag híven hasonlítnak az élőhöz.~Dalma kíváncsisága bámulattá
942 I | Imaus-hegyi vasbányákból előhozza a fegyvernek való ércet,
943 III| férfit.~Az édes áldozatnál az élők szelídjei lőnek válogatva;
944 II | a hazát nem sehol. Ez az élőknek marad. Az ég a megdicsőült
945 IV | egy ősz tisztes matróna előlépve mondá:~– Országunk szokásai
946 IV | látom őt többet!~A könnyek elolták a fájdalom tüzét. Azután
947 IV | messze, mert nem tudlak elolvasni.~– Majd megtanulsz könyv
948 III| Kublájhoz, kinek hegyes szakálla előreállt, mint egy rúd.~– Tehát Oldamúr
949 III| felszakítva, miután a nép eloszlott. – Hát ez kinek kell még?
950 V | és egybegyűlt férfiak! Ez előttetek álló gyásznő nevében tudtotokra
951 II | vágtattál felé, én meg akartalak előzni, az oroszlán a fejét földre
952 III| körös-körül lakott, mind elpusztult már, vagy elszaladt a világ
953 II | körülfogva. Ifjúi heved elragadt, hogy észre ne vedd, miként
954 III| ordíta Disabul.~A katonák elragadták a hírnököt.~– Oh, átkozott
955 I | ölében vitt csecsemőjét elrejté a bokrok közé, s maga ellenkező
956 IV | teendem őt, bárki legyen; elrejtelek atyád haragja elől, hol
957 IV | tanúm, hogy küzdöttem soká. Elrejtém magam elől, kiért tiltott
958 IV | szeretlek.~Dalma örömét elrejteni nem tudó arccal ragadá meg
959 II | jóslat nemét hítták „az elrejtőzésnek”.)~– Mi hírt hozott a szebb
960 III| Oh, ne hagyd magadat elrettenteni – szólt a leány –, ha látnád
961 III| mondá Disabulnak: – Uram, te elsápadál.~– Igazán? – szólt ez tántorogva. –
962 II | odafenn? – szólt Oldamúr az elsőhez.~– Mondd meg neki, hogy
963 III| nem vagyok válogatós. Az elsőnek adom, aki szól. Senki sem
964 I | láncot és kardot, hogy az elsőt mi viseljük, a másikat ellenségeink?
965 III| közepén vihar támadta meg. Elsüllyedt mind – a nép a vízbe fúlt –
966 IV | mint a tied, ki már odafenn élsz.~A fohász sikeres volt.
967 III| mind elpusztult már, vagy elszaladt a világ végire. Minden ellenségemet
968 IV | kifejezést Dalma szemeiben; elszántan térdre bocsátkozék előtte:~–
969 IV | Hol vagyok? Mi lelt?~– Elszédülél, uram.~– Miért nem jöttél
970 IV | midőn a király leányát elszöktetéd. Disabul országát vesztette
971 III| vagytok, az enyim dologtól elszokott, nekem munkás rabszolgák
972 V | voltak koszorúzva, az erdőben elszórt sírok beültetve lobogó kopjákkal,
973 IV | előlem.~Elemér tétovázva, elszorult kebellel lépett Dalmához
974 III| pusztán.~Mély csend maradt eltávozása után.~A népség hallgatva
975 II | hirdeté, hogy egy vezér eltávozik.~Dalma ott térdelt atyja
976 II | tartozol ezentúl. Még ma eltávozol. Első utad leend Disabul
977 IV | hagyta a leányt.~A férfiak eltávoztával az országnagyok nejei jöttek
978 II | harcban, hogy nem volt, aki eltemesse halottait, s a diadalútról
979 II | négyszögű kövek alatt, velök eltemetett kardjaik mellett. Legyetek
980 II | mindent föláldozok, ami enyém:éltet és halált, gyűlöletet és
981 II | mondá neki: „amit a vak sors eltévesztett, az ember akarata helyrepótolhatja:
982 II | megilletődés gyöngébb vonalmait eltiltá arról a szigorúbb tekintet.~
983 III| seregeink e lázadó Omért eltiporták, megviszed Dalmának hadizenetünket;
984 IV | szerelmét, lesz-e elég ereje eltitkolhatni fájdalmát?~– Valóban el
985 IV | Halila nem bírta arcán eltitkolni az iszonyú örömöt, mely
986 IV | volt, és mosolygott. Az az eltitkolt szenvedély mindig halványabbra
987 III| úgy hiszem. A tatár népet eltörlöm ma, az ogurt holnap, a hindut
988 II | kitüntetését. Arcáról ismét eltűnt minden pír, s helyet foglalt
989 IV | kívánja, hogy trónodra ültesd, elül ő annak zsámolyán is, s
990 IV | igaz: hisz mi titokban élünk itt. Senki sem izent, senki
991 III| ezután csak füvet egyenek, én elütöttem közülök: én vérszopó vagyok.~–
992 V | Dalma, miután az mindegyiket elutasítá.~Halila ekkor megpillantá
993 IV | lehet. Elfogadása örök béke, elutasítása örök harc.~– Nekem nincs
994 III| istenségnek tartva őt, ki elűzetett ősi trónjárói, s most szenved
995 III| megháboríthassam. Ez az Omér, ez az elűzött pásztor királyfiú, ki egy
996 IV | Elemér lelkébe, világot, mely elvakítá, mielőtt láthatott volna.
997 III| annyi emberéleten keresztül elválasztott, a szeretet által újra egyesülnek.
998 II | a kedves rokonokat, az elválhatlan kardot, s a kedvenc paripát –
999 I | ogurokat különbözőkké tették elvált rokonaiktól a szelídebb
1000 IV | Uram, amit rám bíztál, elvégezém, s ezennel a hatalmat, mellyel
1001 IV | A gyűlölet dolgait majd elvégzem én.~– Ah, hisz azt sem tudom
|