1-borza | boseg-elveg | elven-fogad | fogak-hiu | hiv-keszu | ketan-leske | lesut-mulok | mult-rajtu | rakat-szult | szuze-valam | valan-zugol
Fezejet
1509 II | és Fellengúr érzékenyen fogák meg a khagán kezeit.~– Mit
1510 IV | oroszlán, s szemedbe néz, és fogat mutat. S ezzel fölkapta
1511 V | húzódozva lépett oda, s fogcsikorgatva súgá Halilának:~– Elárulál,
1512 III| egyesülnek. Saját országnagyjai fogják őt erőszakolni e házasságra.~–
1513 III| hogy ne nézhessetek rá! Le fogjátok-e ugatni a sasokat az égből?
1514 I | szabadabb szellem, békésebb foglalkozások, lovagiasabb harcok és leginkább
1515 I | rónáin, védfalul a longobárd foglalók rohanó árja ellen.~ ~
1516 II | eltűnt minden pír, s helyet foglalt rajta a búskomoly halványság.~–
1517 III| kapni e szóra.~– Aranyba foglaltatlak e gondolatodért. Honnan
1518 IV | mást szeretett. Én csak foglya voltam.~– Mást? Nem tudtad
1519 III| felől. – Fejedelmeink örülni fognak, hogy szavaink súlyát tekintetbe
1520 III| trónjárói, s most szenved sötét fogságban, de egykor ki fog törni
1521 IV | mellém… A sírba is velem fogsz-e jőni?… Hm, tudod, mit gondolok
1522 III| lépcsőjéről, s reszketve fogta meg atyja balkezét, míg
1523 II | hüvelykujjaikat összeszorított kezükbe fogták, s hanyatt fekve visszatarták
1524 II | hogy egykor találkozni fogtok velem, s én számon kérendem
1525 III| Disabul – szólt a hírnök fogvacogva –, rossz hírt hozok.~– Akkor
1526 II | bár fejedelmeik hírét, de fogyaszták népeit. Egyszer úgy kifáradt
1527 V | mindnyájunk felett!~A férfiak néma főhajtással fogadák a kikiáltó szavát,
1528 IV | ki már odafenn élsz.~A fohász sikeres volt. Dalma új erőt
1529 IV | mintha vissza akarta volna fojtani a szót.~– Jer, súgd fülembe –
1530 III| született leánygyermeket a vízbe fojtatál. Ez a te dolgod, Disabul.
1531 II | letéptem a virágot a szirt fokáról, te koszorúnak fűzted azt
1532 III| nappal később, midőn azt a főkötővel cserélték fel? Minő különbség
1533 IV | a másik után emelkedett folyamai partján, a kereskedők karavánjai
1534 III| E hajadont, ki ótalomért folyamodott hozzám, senki se merje bántani:
1535 II | fajodnak nem rosszabb utóda, folytatni fogja nemzetünk történetét;
1536 Uto| elkezdve a helytartón, folytatva a megyefőnökön, a rendőrfőnökön,
1537 II | terhét viselni, mely egy főn sem volt oly nehéz, mint
1538 I | hosszú hajaikat szalagok közé fonták, s szűk, testhez idomult
1539 II | tömött tekercsbe voltak fonva, fehér gyöngyfüzérek közé,
1540 IV | tettem én?~Dalma gyűlölettel fordítá arcát Halila felé, oly gyűlölettel,
1541 III| látá e hangulatot hasznára fordítani, s kiválva a többiek közül,
1542 III| hogy erődet Dalma ellen fordítsd.~– Te azt hiszed tán, hogy
1543 II | szólt Oldamúr Dalmához fordítva arcát. – Akkor nekem szólt
1544 IV | A jó rhabonbán enyhébb fordulatot akarva adni a kínos jelenetnek,
1545 III| kelle lesütnie, szemérmesen fordulni erre, arra, s egy-egy tétova
1546 II | terhemre, apám. Karom megszokta forgatni a kardot és kelevézt, s
1547 II | minden érzelmem csak körüled forog. Tetőled távol, fáj bennem
1548 II | dámvadat űzve. Egyszerre egy forrás mellett oroszlánnyomokra
1549 IV | nejei veszik át, s a szent forrásban megfürösztve, mirtusszal
1550 IV | hideg, mint a jég, s fejem forró, mint a tűz. Szegény nő!~–
1551 III| tőle tíz, csak a legapróbb foszlány és töredék maradt meg a
1552 Uto| tudva, hogy ilyen hazafiúi frázisoktól duzzadó regényfélét a nyomdafesték
1553 I | türelmesen, mint a lekaszált fű, s a kínai bölcsek nem győzik
1554 I | melegség terjedjen szét fűbe, fába, s bőség és öröm tenyésszen
1555 IV | nemzet, melynek élete attól függ, hogy uralkodója asszony
1556 V | termetére férfiak tekintete van függesztve.~A vezérek üllőt, kalapácsot
1557 II | tekintete folyvást Dalma arcán függött, mintha valamit kérne tőle.~–
1558 IV | fojtani a szót.~– Jer, súgd fülembe – szólt Dalma, édes gyöngédséggel
1559 IV | Dalma, a leány érzelmeit fürkészve. – Mert valakit mást szeretsz?~
1560 IV | gyöngéden megsimogatá Halila fürteit:~– Vigyázz magadra az úton,
1561 II | valál, kicsiny kis szőke fürtű angyal, én már nagyobb,
1562 II | Mint fogadó az ég áldozatod füstjét?~– Magasan szálla az fel,
1563 III| őrzöm városaim árkát, vetett füveimet, s szövőszékeimet, amik
1564 III| között, hogy ezután csak füvet egyenek, én elütöttem közülök:
1565 V | haladt.~A kikiáltó kürtjébe fújt, és szólt:~– Dicső khagán
1566 III| örömmel – felelt Disabul, fújva dühében.~– Hogy országunkat
1567 II | atyja keblére rejté arcát, fuldokolva: – Emlékezem, óh, hallgass,
1568 III| Elsüllyedt mind – a nép a vízbe fúlt – egyetlen gálya jutott
1569 Uto| cenzor szigorúsága miatt, azt fundáltam ki, hogy ugyanezt, mint
1570 Uto| boldog idők szülte olvasóm, furcsa bombasztoknak fogadsz, abban
1571 Uto| aki már akkor is ravasz, furfangos politikus voltam, előre
1572 III| szakállát tépve a király. Hogy fuss a világ végeig, és soha
1573 II | egymás mellett lovaglánk a futó dámvadat űzve. Egyszerre
1574 II | méneken nyargalva űzik a futócsillagot, s uralkodnak mindazon ellenségeiken,
1575 III| dandárok, mik a széllel futottak versenyt, s ha nyilaikat
1576 III| utócsapatok közül egyedül futottam el tevémen.~Disabul mint
1577 II | szirt fokáról, te koszorúnak fűzted azt a sírhalomra, s ott
1578 II | hajtva, s karod körülem fűzve; egyik csillag a másik után
1579 III| salamander, egy aranyhal, egy galamb, egy paripa és egy szűzleány.~
1580 III| salamandert, az aranyhalat, a galambot, a paripát és a szeplőtlen
1581 IV | Elhervadtam, mint a letört gally. Valaki megátkozott engem,
1582 V | lepellel leterítve, s zöld gallyakkal körültűzve állt a gyászravatal,
1583 III| a vízbe fúlt – egyetlen gálya jutott a parthoz, azt is
1584 III| ki azt a tengert, melybe gályáim süllyedtek.~– Astaroth édes
1585 III| tengerfenekén fekszenek, gályáimat darabokban hányja ki a partra
1586 I | azon hegyek keblében: ereik gazdagsága vas; a vad geoug nép – ahogy
1587 III| maradt.~– Miért nem sírsz, gazember? Nem jön könny szemeidbe?
1588 Uto| ist ein Machwerk, welches geeignet ist, durch exotische Decorationen
1589 I | varchonita harcos negyvenezer geougot vert agyon az erdők közt.~
1590 III| maga a vénség is lángokra gerjed, hogy képesek volnának egy
1591 I | kérte.~E vakmerőség haragra gerjeszté a nagykhánt; egy fegyverkovácsból
1592 II | oly finomak, izmai oly gömbölyűek, idomzatosak, piros telt
1593 IV | nekem mennyei üdv. Mielőtt a göncöl elfordulna, visszatérek,
1594 III| mindenütt a király után szoktak gördíteni. Disabul csüggeteg léptekkel,
1595 I | geoug nép – ahogy e nevet görög klasszikusok szokták írni –
1596 I | neki csak az elvevésre volt gondja; még fegyvereit is más kovácsolta;
1597 III| összelapuló kenyéren látszott, mit gondol e percben Dalmáról.~Elemér
1598 II | szavadra megjelent. Nem gondolád, hogy az ifjú, ki négy év
1599 III| reszkető szóval a leányka, s gondolatjai az eltávozott leventét kísérték.~
1600 IV | meg kelle őt nyugtatni a gondolatnak, mégis fájt neki, hogy ő
1601 III| álmaid felett őrködöm, gondolatoddal uralkodhatol rajtam; rabnőd
1602 III| Aranyba foglaltatlak e gondolatodért. Honnan gyanítod ezt?~–
1603 I | szikrázó vasat, szikrázó gondolatok támadtak fejében.~– Hát
1604 II | elmaradt volna az utolsó gondolaton, percek múlva ismét e gondolatnál
1605 III| szemeiben azt a zavart, ijedős gondolatot, mely a bűntudatos lelket
1606 II | más napot fogok meglátni. Gondoljatok rá, hogy egykor találkozni
1607 III| tudósítni kíván, s irántad való gondolkozása zálogképeit itt küldi általam.~
1608 II | kezdődjék a másik. A haldokló ne gondolkozzék sírhalmáról, hanem azokról,
1609 II | helyzetben hagylak itt, melyre gondolni magam is szédülök; oly helyzetben,
1610 IV | alig bírja visszafojtani.~– Gondolod? Gyógyított valaha iraló
1611 IV | tudom én azt. De egyre nem gondoltál. Hátha neked itt kell maradnod,
1612 III| sérthetetlen.~Halila felsóhajtott, gondolván magában: „Ő nem kívánja,
1613 IV | temették el. Elemér előre gondoskodott magáról. Azután gyöngéden
1614 Uto| keblében.~No, azokról meg gondoskodva lett a cenzúra intézménye
1615 IV | tipord a sárba – szólt neki gúnyolódva. – A leány, kit számomra
1616 IV | látszott.~– Pihenj meg – szólt gúnyosan Elemér. – Várd el, míg a
1617 V | szónoknőre, ki oly szomorú gúnyt monda reá áldásképpen.~Hét
1618 II | mulatságaikat, sem öltözetüket, sem guzsalyaikat, de szeretném tudni mégis:
1619 III| hadizeneted; a napvilág gyakran más tanácsot ad, mint az
1620 III| csőcselék, csak meghalni jó: gyalázatomra lettek volna. Jól tették,
1621 III| ezt?~– Szokásom kétkedni, gyanakodni. Midőn Oldamúr udvaránál
1622 IV | most vigyázott volna rá gyanakodó szem, az asszonyt lehetetlen
1623 V | hívott a hullához.~– Kire gyanakszol tehát, jó asszony? – kérdé
1624 III| titkot senkinek se hagyd gyanítani, nehogy észrevegyék, s bennünket
1625 IV | álltak körül, nem is tudva gyanítni a khagán magaviseletének
1626 V | előtte, kérdezve: „van-e rám gyanúd?”, némán inte nekik, hogy
1627 III| küldözi hozzád izeneteit, oly gyanúm van, mely ha napfényre hozható,
1628 III| más térre kellett vinnem gyanúmat. Közel nem lehete férni
1629 III| bebizonyítani?~– Ez csak ok a gyanúra, más azonban a mód azt napfényre
1630 III| téged ültet bele. – Mondd e gyanút.~– Nem sejted-e? Én hiszem,
1631 IV | bűnét, ő megmondja maga.~A gyászba öltözött vádlott lehajtott
1632 V | trónjára könyökölve.~A gyászhangok mindig közelebb érkeztek,
1633 V | tekintének az ünnepélyt zavaró gyászhangra, Dalma mellett egy baljóslatú
1634 V | férfiak! Ez előttetek álló gyásznő nevében tudtotokra adom,
1635 V | leszállt trónjából, inte a gyásznőnek, hogy hívja fel mindazokat,
1636 III| ismét elvivéd magaddal! – S gyászoló epedéssel tekinte a távozó
1637 V | gallyakkal körültűzve állt a gyászravatal, mellette földig lefátyolozott
1638 IV | volt az ogurnak, a fekete gyászt csak a bűnösök viselték.~
1639 III| édes”. Amazt adák neki, ha gyászünnep volt, imezt örömünnep alatt;
1640 IV | az emberek, mint valami gyászünnepről.~Az egyik egy harcos volt,
1641 IV | fel házát újra.~Ez volt a gyávák büntetése az oguroknál.
1642 III| felének prófétája.~– Réme a gyáváknak, s prófétája a bolondoknak.
1643 IV | kérdé Dalma.~– Megszöktem gyáván a táborból egy asszony miatt
1644 III| E tekintethez nem férhet gyávaság, ez arc félelmet parancsolna
1645 III| vezérek, csapatjaik élén, gyémánttal rakott fegyverzeteikkel,
1646 II | gondoltak az emberek soha. Isten gyengének alkotá a nőt, Isten szeretni
1647 II | akarata helyrepótolhatja: gyermeked nem született férfinak,
1648 II | s nem hull annak könyje gyermekei sírján.~A khagán megszorítá
1649 IV | inkább apagyilkosságnak, gyermekek megrontójának magadat, de
1650 II | arcán, minő tizennyolc éves gyermekeké szokott lenni. Nagy, bátor
1651 III| Ezen nincs mit csodálnom. Gyermekem vagy, s ösztönnek engedsz.
1652 III| fenevad felnevelt volna gyermekének, s jobb apám volna, mint
1653 III| határozatod; a harc nem gyermekjáték; lehet, hogy megbántad hadizeneted;
1654 III| Midőn elég erőm van őt még gyermekkorában összezúzni.~– Akinek hatalma
1655 II | szíved, hogy elfeledéd, ki gyermekkorodtól fogva leghűbb barátod volt?~
1656 III| rémbálvány előtt.~Halavány gyermeteg alak volt az, szenvedő vonásokkal,
1657 IV | tekinte rá.~– Te nevetve gyilkolsz meg engem.~– E csókra esküszöm,
1658 III| nem ki tudnád-e ismerni a gyilkost – szemeiből? Amazoknak nyugodt
1659 IV | az ajándék elé, de az egy gyilok volt, mely őt szíven üté,
1660 IV | falak belseje simított tarka gyökérfából; az ajtók tábláiba csaták
1661 III| rajtuk. Az erősebb elvette a gyöngébbtől, s ha egy felkapta, elvette
1662 III| összehasonlítám, sokkal gyöngédebbnek találtam vonásait, karcsúbbnak
1663 IV | tömlöcőröm volt nekem, nem gyöngédség: kínzás, üldözés, keserv
1664 IV | fülembe – szólt Dalma, édes gyöngédséggel vonva Halilát magához, s
1665 II | tekercsbe voltak fonva, fehér gyöngyfüzérek közé, s végeiknél fogva
1666 I | később diadalok emlékei, gyöngyök és drágakövek ékesítének,
1667 II | reá. Homlokomon izzadság gyöngyözik: oh, az nem a halál verítéke,
1668 III| Ebéd végén mindig abban gyönyörködöl, hogy azon rabszolgáid fejeit
1669 IV | Beszélj tovább. Szavaid gyönyörködtetnek engem.~– Oh, én remélni
1670 IV | egymástól soha.~Elemér teljes gyönyörrel emelé föl álommosolygó arcát,
1671 II | rebegé:~– Emlékezem.~Oldamúr gyönyörteljes arccal inte Elemérnek, hogy
1672 IV | hogy milyen halvány. A láz gyötörte éppen.~– Valóban sápadt
1673 IV | nem gondolva, hogy minő gyötrelemmel halmozzák azok el Dalma
1674 IV | azt ígérte, hogy számomra gyógyfüveket fog küldeni?~– Még az éjjel
1675 IV | maga számára is szedett gyógyfüvet – haláladó bürköt. Így jött
1676 IV | visszafojtani.~– Gondolod? Gyógyított valaha iraló hasonló betegséget,
1677 IV | alatt, felkereste a jóst, az gyógyszerül egy tubafa-ágat adott neki
1678 IV | elhallgatá. Tehát meg fogok gyógyulni nemsokára?~– Még az éjjel
1679 IV | legyünk, fess célkarikát a gyomrodra, s amit azon kívül találok
1680 II | szívet, sűrű harcot, örök győzedelmet, csatatéri halált. Legyen
1681 II | holnap a másik, s a hasztalan győzelmek növelték bár fejedelmeik
1682 I | fű, s a kínai bölcsek nem győzik magasztalni császáraik jóvoltát,
1683 III| puszta földből?~– Le tudom győzni az ellenséget hadsereg nélkül.~–
1684 II | harcokkal rongálta egymást. Ma győzött egyik, holnap a másik, s
1685 III| hogy képesek volnának egy győztes hadsereg kezéből kiragadni
1686 IV | engedje őt elfelednem. Már győztesnek hittem magamat szívem fölött,
1687 III| összetalálkozánk.~– A végin kezdd… Győztetek-e?~– Sereged elhullt. Magam
1688 II | ifjakra a békekötést… Ha győztök, tudjatok félni, ha vesztetek,
1689 II | amelyik e kötés ellenére hadat gyűjt, arra közerővel rárontsanak.
1690 II | Esküszöm szavamra.~Ekkor két gyula állt elő, két kivont kardot
1691 IV | elítélésére az országnagyok gyűlése hívatott össze, s előre
1692 IV | férfi, hanem leány!~Új nap gyulladt egyszerre Elemér szívében.
1693 III| teneked meghalnod, kit apja gyűlöl.~– Érzem, hogy gyűlölsz,
1694 III| aki engemet kíván, a te gyűlöletedet kívánja magának.~– Egy ország
1695 IV | hozzászoktál szerelméhez.~– Mondd: gyűlöletéhez. Nem férjem: tömlöcőröm
1696 III| ha úgy bántam veled, mint gyűlöletem elvetett tárgyával, azt
1697 III| átkozott, miért remegsz?… Gyűlöletes, reszkető ábrázat! Honnan
1698 II | ami enyém:éltet és halált, gyűlöletet és szerelmet. – Utáljam
1699 III| volt, mint hogy Disabul gyűlöletkifejező torzvonásait nemes arca
1700 II | Gyűlöljek bár, mint tűz gyűlöli a vizet, ha népem java kívánja,
1701 II | hogy meghaljak, meghalok. Gyűlöljek bár, mint tűz gyűlöli a
1702 III| veszett el miattad, hát ne gyűlöljön ez ország? Ha megfordítva
1703 IV | hogy az is ott leend, akit gyűlölök.~– Te is, a hulla is fátyollal
1704 III| apja gyűlöl.~– Érzem, hogy gyűlölsz, és én nem adtam neked rá
1705 IV | Értetlenül beszélsz. Ha gyűlölt, miért rabolt el?~– Te nem
1706 IV | felháborít! – kiálta Dalma lángra gyúlt arccal, s inte, hogy hozzák
1707 IV | kérdé Elemér.~– Semmi… Gyűrűd megszúrta kezemet.~Elemér
1708 IV | édes nyugalmat szállíta háborgó indulataira, s boldog eszmék
1709 IV | legszentebb fájdalmai közepett háborítá.~A bosszú kifejezése lassankint
1710 III| trónján. Senki sem meré őt háborítani.~Egyszer azonban újra kardcsörgés
1711 IV | hát felháborodva?~– Miért háborog a tenger?– szólt Dalma,
1712 III| nyugalommal. – Letettem a háborúról. Pap leszek. Elmegyek boldog
1713 I | ha szabad így neveznünk a háborút.~Valami tatár faj volt ez,
1714 II | illet-e meg engem?~Dalma habozva, remegve nyújtá neki kezét,
1715 I | hagyni. Rögtön fölülteté hadait, s kétszázezer lovassal
1716 III| lobogó zászlókkal, páncélos hadakkal minden, minden oda! Vitézeim
1717 III| Én nem szoktam vesszővel hadakozni, ahova én ütök, az beomlik,
1718 III| hadsereged közül. – Mije hiányzik hadamnak, hogy oly sebesen jövél?~–
1719 I | napig tartó harcban kiirták hadát az utolsó emberig.~A tatárfaj
1720 III| dühében.~– Hogy országunkat haddal sohasem fogod háborítni… –
1721 I | fira maradtak: egyiknek hadi zászlója egy gyermeket szoptató
1722 II | nélkül… Vénekre bízzátok a hadizenést, ifjakra a békekötést… Ha
1723 III| gyermekjáték; lehet, hogy megbántad hadizeneted; a napvilág gyakran más
1724 III| eltiporták, megviszed Dalmának hadizenetünket; vele semmi sem békít ki
1725 III| szólt Disabul –, három hadseregem veszett el egyszerre.~–
1726 III| áldozatát kéri.~– Ehetnék? Három hadseregemet ette meg, jóllakhatott vele;
1727 I | Európával; a kínai olcsó hadsorok omlottak fegyvereik alatt
1728 IV | nagyon vigyázz, hogy rád ne hágjak. Azt nem venném lelkemre.
1729 II | erővel, s ily helyzetben el hagyák magukat temetni, s néha
1730 II | árnyad, hogy soha el ne hagyhass, örömest lennék testőreid
1731 IV | Tudod, hogy nappal félve hagyhatom el rejtekünket. – Úgy, igaz:
1732 III| el az oroszlánt, aki meg hagyja magát enni általuk.~A többi
1733 II | hozzám fiamat, Dalmát, s hagyjatok vele magamra, míg ismét
1734 IV | kértem, megesküdtetém, hogy hagyjon el örökre. Ő elhagyott,
1735 II | bizonytalan. Oly helyzetben hagylak itt, melyre gondolni magam
1736 III| volna, ha magadat ott künn hagyod! Beszélj hát gyorsan, ha
1737 II | ha meghalok, átok alatt hagyom meg, hogy alakomat, úgy,
1738 IV | mindenkit ott kikötni. A hagyomány szerint ott voltak eltemetve
1739 I | Imausnak ura lenni. Békét is hagyott a varchonitáknak, várva
1740 IV | Te itt maradsz. – S ott hagyta a leányt.~A férfiak eltávoztával
1741 III| szívét meghűlni. Te nem hagytál el. Ezen nincs mit csodálnom.
1742 II | oroszlánnyomokra bukkantunk. Mint hagytunk fel egyszerre a dámvad űzésével,
1743 V | kiáltva:~– Elemér! Kedvesem.~– Hah! Fájdalmad elárult! – harsogá
1744 II | Én nem irigylem a többi hajadonoktól sem mulatságaikat, sem öltözetüket,
1745 III| egy kérelmem van hozzád. E hajadont, ki ótalomért folyamodott
1746 I | csínnal ékíték fel, hosszú hajaikat szalagok közé fonták, s
1747 V | legvénebb végigsimítva ősz haját, szólt:~– Üdv neked, oh,
1748 III| hallottam hírüket.~– Országunk hajdan a Bajkál-tóig terjedt, most
1749 II | aranyzsinórzattal; sűrű jáspisfekete hajfürtei három tömött tekercsbe voltak
1750 II | alkony sugárai aranyra festék hajfürteit, arcán csak a leáldozó nap
1751 II | pillanatban, midőn te kopjádat hajítád reá, felszökött, s lábadat
1752 III| verjétek szívembe a tőrt, hajítsatok le magas kőszikláról, csak
1753 I | rokonaiktól a szelídebb hajlamok, költőibb vallás, nemesebb
1754 I | fényűzésre, kényelemre éppen úgy hajlandó, mint ahogy munkára nem;
1755 IV | aggodalomtól dobogó szívvel a kis hajlékba vissza, s még a küszöbben
1756 IV | már az ajtónál elkezde hajlongani, s háromszor ismétlé azt,
1757 III| azok is, kik előtt népek hajlongnak. Ha egy óra előtt a legutolsó
1758 II | A rhabonbán csillapítva hajlott a haldokló ágya felé.~–
1759 IV | pálmafája nemzetednek, hajnala a dicsőségnek. Légy általam
1760 IV | fa virág nélkül? Hajnal hajnalcsillag nélkül? Oh, dicső khagán!
1761 II | lássa meg, mint kél utána a hajnalodó nap. Kiáltsátok, hogy „Éljen
1762 III| meg sírni! Ezer árbocos hajóhadam! Egyik kezem van levágva…
1763 III| lélegzetet vőn, és beszélt:~– Hajóidat, melyek hadseregedet a tengeren
1764 III| láss tulajdon fenekedre! Hajóimat megettétek. Ezer árbocos,
1765 IV | sziget mellett el lehetett hajókázni anélkül, hogy e lakot valaki
1766 IV | teended őt.~A leány zokogva hajolt Dalma kezére, míg Elemér
1767 IV | lefátyolozottan.~Az emír földig hajolva közeledék a khagán elé;
1768 III| Volna másik. Így meg kell hajtanom fejem, mely soha megalázva
1769 IV | szívébe hajtá vérét.~– Mikor hajtotta meg nyakát nemzetembeli
1770 III| körülrepkedett szétbomolt hajzata, nagy kék szemeiben félelem
1771 IV | fel van mentve; az égnek hála, a bűnnek nincs neve – szólt
1772 III| imezt örömünnep alatt; amaz hálaadó, imez engesztelő áldozat
1773 V | engedelmeskedni tartoztok haladéktalanul, és ha az első vezér, vagy
1774 IV | tódulása nem engedte őt előre haladni. Aki egyszer meglátta, nem
1775 V | földig lefátyolozott nő haladt.~A kikiáltó kürtjébe fújt,
1776 V | sem talált rá többé.~Dalma halála után a varchoniták felkerekedtek
1777 IV | téve esküdjenek meg, hogy halálában nem vétkesek. Ha a seb vérzik,
1778 IV | is szedett gyógyfüvet – haláladó bürköt. Így jött aggodalomtól
1779 III| és egy szűzleány.~Oldamúr halálának hírére örömünnepet tartott
1780 II | Mondd meg neki, hogy halálát száz ellen vérével bosszultam
1781 IV | nyakát nemzetembeli férfi a halálcsapás előtt? Orozva jöttél ölni?
1782 II | betakart, ki felfogta rólad a halálcsapásokat, ki biztatott, hogy ne csüggedj,
1783 III| szólt. Halila szégyen és halálfélelem miatt térdeire roskadt,
1784 III| szája az elvesző állatok halálhangjaihoz képest majd zúgást, majd
1785 III| rabszolga, kit szépséged bája s halálkínaid megindítnak, hogy kezedet
1786 III| rémhírre.~– Átok reád híredért, halálmadár! Hogy hoznák azok holt híredet,
1787 II | balzsamok által fölélesztettek halálmerevségükből s beszéltek a sírban álmodott
1788 III| Keserű áldozat kellett. A halálnak szánt barmok, az embertől
1789 IV | Áldom a sorsot, hogy nem halálod után jöttem.~– Miért?~–
1790 II | a khagán.~– Légy készen halálodra, Oldamúr– szólt fejét meghajtva
1791 IV | midőn azt hívé, hogy őt halálosan megsértette, nem is sejtheté,
1792 IV | törvényszék a Zomotor, a halálújítás. Te elhozod a khagán elé
1793 II | Vigyázz ez érzelemre! Ma hálának nevezed azt, holnap szerelem
1794 IV | által mentül messzebbre halassza ez időt, s félve attól,
1795 IV | betűit ember nem ismeri. Adj hálát Istennek, hogy erőtlen asszonnyá
1796 IV | Ismerlek. Megtudtad, hogy haldoklom, s eljöttél, hogy meglásd,
1797 IV | után a sebből, melyet a haldoklón ejte, s arcán egy torzvonása
1798 IV | volt, hogy mikor a férfi haldoklott, mellé fektették a kardot,
1799 III| Disabul. A főmágusz odalépett Halilához, s megfogta kezét.~– Szeplőtelen
1800 IV | Elemér szomorúan tekinte Halilára, s megsajnálta a szegény
1801 II | Beszéld emlékeidet, hadd haljak meg bennetek élve.~Elemér
1802 II | testem súlyosabb lesz – monda halk szóval az agg. – Adjátok
1803 III| azonban újra kardcsörgés hallalik, s az imént eltávozott hindu
1804 V | Elemér szájából kellett volna hallania.~A vezérek után jött hét
1805 III| csöveken át tompa bőgést hallatának az izzó bálvány torkából.~–
1806 II | felrezzent e csengő férfias hang hallatára, s amint meglátta a vezért,
1807 III| el a föld.~Ismét kürtszó hallaték, és a kiáltás más oldalról.~–
1808 IV | találtak az országban, e hallatlan eset elítélésére az országnagyok
1809 IV | hallgatózott, s midőn nem hallék többé semmi, akkor lerogyott
1810 III| türelmetlenséggel Disabul.~– Csak hallgasd tovább. Itt rosszul ütött
1811 IV | most már fizess meg, hogy hallgassak.~– Valóban. Most juttatod
1812 I | Bertenezát, s áhítattal hallgaták szavait. – Testvérek! Íme,
1813 IV | követni fogja.~– Örömmel hallgatlak.~– Tudod, hogy én bohó,
1814 IV | Míg lépteik hangzottak, hallgatózott, s midőn nem hallék többé
1815 III| eltávozása után.~A népség hallgatva húzódott félre, a máguszok
1816 IV | suttogá, midőn az nem is hallhatá már.~A hold méla fénye szüntelen
1817 IV | azokat, amiket Elemértől hallott, s gyanúja mindig erősebb
1818 III| e lobogó sátorok, mik a halmokat ellepték. Ez mind, mind
1819 IV | hogy minő gyötrelemmel halmozzák azok el Dalma szívét.~–
1820 II | suttogva tőle.~– Nyugodtan halok meg – szólt az agg, s jobb
1821 III| embertől a nadályig erős hálókba burkolva az oltár párkányára
1822 II | nem volt, aki eltemesse halottait, s a diadalútról hazatérő
1823 II | tubafa ajtód előtt, mely a halottas házakat jelöli. S ha másnak
1824 IV | Te elhozod a khagán elé a halottat. Én balfelől állandok trónja
1825 III| híredet, akiket te hirdetsz halottnak. Ez kemény csapás. Húszezer
1826 III| tudakozódik utánam, ha nem haltam-e még meg? Midőn elég erőm
1827 II | kezében tarta, elhidegült. – Ő halva van… – suttogá alig hallható
1828 II | Oldamúr, s e gondolatnál még halványabb lett, mint azelőtt.~E pillanatban
1829 IV | eltitkolt szenvedély mindig halványabbra festé azt, de az öröm, mely
1830 II | foglalt rajta a búskomoly halványság.~– Oh, khagán, rosszul jutalmazod
1831 II | valami alig észrevehető hamv.~Oldamúr odainté őt magához.~–
1832 IV | voltak eltemetve Bertezena hamvai, s ott szoktak a fejedelmek
1833 II | megdicsőült lelkeké, de a hamvaknak is van joguk azon földhöz,
1834 V | szólalt meg:~– Ez a zomotor hangja.~A khagán megdöbbenve tekinte
1835 II | a fájdalom szívszaggató hangján kiáltva:~– Atyám, atyám! –
1836 III| ölteni, s beszédét, gyöngéd hangokra erőszakolta.~– Te jó, te
1837 IV | bűn nem létezik. Átok a hangra, mely annak nevet adott.
1838 V | jöttek a „hegedősök” húros hangszereiken nemzeti dalokat verve; megszólalt
1839 III| tömpe bajnok jónak látá e hangulatot hasznára fordítani, s kiválva
1840 III| Szavaid fenyegetésképp hangzanak.~– Én is úgy hiszem. A tatár
1841 IV | tekinte utánuk.~Míg lépteik hangzottak, hallgatózott, s midőn nem
1842 IV | kezeimbe.~A férfi bágyadtan hanyatlik ülőhelyére, szép arca elhervadt,
1843 IV | szemei, s karjai erőtlenül hanyatlottak alá.~E fájdalmas arc, e
1844 III| megettél, vagy oly dombot hányatok reád, hogy szarvaid sem
1845 II | évben született, a vízbe hányatott: én nyugodt lélekkel fogadtam,
1846 II | összeszorított kezükbe fogták, s hanyatt fekve visszatarták lélekzetüket
1847 III| egyenkint az égő bálvány torkába hányattak az élő áldozatok, a bálvány
1848 III| uram minden leányt a vízbe hányattál; aki akkor született, azon
1849 III| fekszenek, gályáimat darabokban hányja ki a partra a hullám.~A
1850 III| fejedelmi ékeit, a nép közé hányta azokat, mely civakodva osztozott
1851 IV | lett. Az acélok szikrákat hánytak a holdsugárban, végre Elemér
1852 III| szavaiddal, Disabul; ne haragítsd Astarothot még jobban.~–
1853 IV | legyen; elrejtelek atyád haragja elől, hol a gondolat sem
1854 III| kikerül, mert jól tudják, hogy haragod van homlokomra írva, hogy
1855 IV | föloldalak!~Azzal délceg, haragos tekintettel fordult Elemér
1856 I | nem kérte.~E vakmerőség haragra gerjeszté a nagykhánt; egy
1857 I | megerősödött, s tudott futni és harapni, mint a többi kis farkasok,
1858 III| király elé.~Disabul ajkába harapott, s szemei vadul forogtak.~–
1859 V | mink is veled megyünk a harcba!~Dalma sóhajtva tekinte
1860 III| utolsó, ki megmenekült a harcból.~– Astarothra, nem vagy
1861 II | kétségbeesetten tört feléd utat harcfejszéjével. – Ki küzdött akkor oldalad
1862 II | kardok csattogása között, a harci kürt rivallása mellett,
1863 III| mik ijedelmei voltak a harcnak, e hős vezérek, csapatjaik
1864 II | Isten segítsen. Óhajtom e harcodat, pedig tudom, hogy a sorssal
1865 I | foglalkozások, lovagiasabb harcok és leginkább írásismeretük,
1866 II | átkos meghasonlásban, örök harcokkal rongálta egymást. Ma győzött
1867 III| felkapva a kardot. – Ki harcol ellenem láthatatlan kezekkel?
1868 II | mely megtiltá a további harcolást, s felszabadíta minden szomszédot,
1869 I | levén, hogy oly nép nem harcolhat, melynek városai vannak;
1870 IV | hasra fekügyem-e, s úgy harcoljak veled, hogy egyenlők legyünk?~–
1871 III| Astarothnak? Beérhette volna harcosaimmal. Különben ők azt állítják,
1872 IV | magukra hagyták őket.~A harcosoknak szabad volt egymással tréfálózni.~
1873 III| sugáriban.~– És nekem egy harcosom sincs többé – sóhajta magában.~–
1874 III| Húszezer tevét, százezer harcost veszíték el ingyen, anélkül,
1875 III| teszi, hogy készüljünk a harcra. – Készüljetek a halálra.~–
1876 III| mérkőzzél meg velem.” S azzal a harcsíkra szólított, s amint ott paripáinkkal
1877 III| tilalma alatt tartogatva a harcvágyó szörnyeteget.~Disabul inte
1878 IV | álomországba, ott leszünk. Harmadnap este, hogy én elhagyom a
1879 IV | még egyszer; üdvöz légy harmadszor is. – Te napja az égnek,
1880 II | egy haldokló sátorában.~– Harminc év előtt hallám e kiáltást –
1881 III| állítva, a máguszok hosszú, háromágú villákkal álltak készen,
1882 III| magát, a sötét éjszakában háromszoros ordítással kiáltva:~– Astaroth!~
1883 V | Hah! Fájdalmad elárult! – harsogá Kubláj diadalmában. – Te
1884 II | aranyvirágokkal, a felső rövid ujjú, hasított, bíborpiros aranyzsinórzattal;
1885 I | feje fölött, s azzal úgy hasította vele ketté a tatárt, hogy
1886 II | szívébe döféd, én fejét torkig hasítottam. Emlékezel-e még? Dalma
1887 IV | távozása oly tébolyítólag híven hasonlítnak az élőhöz.~Dalma kíváncsisága
1888 II | hűségemet, midőn magadhoz hasonlóvá tész, s azt kívánod tőlem,
1889 IV | onnan.~– Hát szép porontyom, hasra fekügyem-e, s úgy harcoljak
1890 III| szétterpedt lábakkal, öblös hassal, iszonyúan feltátott szájjal,
1891 I | azt, aki bennünket öl? S használni azt a vasat, melyet magunk
1892 III| jónak látá e hangulatot hasznára fordítani, s kiválva a többiek
1893 II | egyik, holnap a másik, s a hasztalan győzelmek növelték bár fejedelmeik
1894 III| a másik a tengeren kerül háta mögé, a harmadik egyenesen
1895 III| Kopjáik hegyét láthatod hátad mögött.~A nap éppen akkor
1896 IV | nincsenek szemeid, hogy hátaddal is nézhetnél az égre, ha
1897 IV | apró férget.~– Kár, hogy hátadon nincsenek szemeid, hogy
1898 III| többiek azalatt meztelen hátaikat verve szeges szíjkorbácsokkal,
1899 III| gyermekkorában összezúzni.~– Akinek hatalma van, annak joga van mindenhez,
1900 III| ellen, ki Tatárországot hatalmába keríté, mindegyik százezer
1901 II | megosztom veled fejedelmi hatalmamat, légy úgy tisztelve, miként
1902 IV | a bajvívókat, hogy Isten hatalmán kívül semmi bűbáj segítségökre
1903 III| eget. E hétszáz elefánt hátán emelt tornyok, mik ijedelmei
1904 V | három tenger legyen országod határa, s az egész ég legyen boltozatja.
1905 I | Dzsingiszkánig. Leszorult saját határai közé, tért engedve a varchonita
1906 I | Perzsia, India és Szibéria határaiba, szétágazva hosszú láncolatban.~
1907 V | Dalma – szólt az első –, ki határainkat megvédted vad ellenségtől,
1908 IV | még a bűn is elenyészett határairól, úgy, hogy midőn a rhabonbánok
1909 III| növelte meg hírét. Midőn határaitokat kezdte fenyegetni, akkor
1910 IV | mely az őrültség rettentő határán szokott megjelenni, ismerős
1911 II | Most is éppen a perzsa határokról jött vissza, hol négy év
1912 IV | szenvedélye ellen, s erős határozata volt, őt sohasem hívni maga
1913 III| álmodozással tekinte a levegőbe, határozatlan léptekkel tántorogva, mint
1914 III| visszajöttünk, megtudni végső határozatod; a harc nem gyermekjáték;
1915 III| hallgatok.~– Sőt dicsérünk határozatodért – szólt a hindu, nagyot
1916 Uto| színházban meg lett engedve. A hatás nem maradt el. Talán egyéb
1917 III| nagyot tartva szavainak hatása felől. – Fejedelmeink örülni
1918 I | avarok, kiknek követei a hatodik század második félében megjelentek
1919 IV | kívül esett.~A törpe végre hátrálni kezde.~– Ne menj oly messze,
1920 IV | csúfolódék a törpe, ki szüntelen hátrálva a sorompó körül, egyszerre
1921 II | kezemmel az oroszlán száját, hátrarántottam azt, s míg te késedet szívébe
1922 IV | kiálta~– Nem alszom.~Halila hátratántorodék, a szó elhalt ajkán. Kubláj
1923 III| pirkadni; Disabul amint hátratekintett, reszketve pillanta meg
1924 II | A legnehezebb próba még hátravan. Karodnak erejét megpróbálta
1925 V | szomorú kürthang rivallt meg a háttérben, s míg a mulatozók botránkozva
1926 IV | csendesen beszélt Dalma trónja hátuljába vonultan a rhabonbánnal,
1927 IV | töltsétek boldogságtok első havait. Disabul ne aggódtasson
1928 II | tanultam ismerni: „Első a haza”! – Semmi sem elég nagy,
1929 IV | nem volt szegény az egész hazában, s mintha még a lelkeken
1930 V | amit apáid szereztek, lásd hazádat felvirulva, és légy áldott.
1931 Uto| előre tudva, hogy ilyen hazafiúi frázisoktól duzzadó regényfélét
1932 I | mint ahogy munkára nem; házait más építé, földjeit más
1933 IV | kezével szívét, másikkal hazáját kellene megölni, s választania
1934 II | Mi hírt hozott a szebb hazákból? – kérdé Oldamúr.~– Ott
1935 II | Úgy jaj neked, vagy jaj a hazának.~– Jaj nekem egyedül. Esküm
1936 III| fogják őt erőszakolni e házasságra.~– Új vért öntöttél belém –
1937 IV | szégyenét takarja el; bűne házasságtörés.~– E szokatlan bűn szokatlan
1938 IV | vádoltak. A harmadik egy házasságtörő asszony.~Az ítélőszék sorompói
1939 II | saját országában egy ép házat, melyben éjszakára megszálljon.
1940 II | halottait, s a diadalútról hazatérő Fejedelmek egyike sem talált
1941 IV | honárulással vádoltatik~– Hazudsz! – kiálta Dalma, hevesen
1942 IV | szomorúnak ne lássa.~– Arcom hazug, ha haragot mutat; én örömest
1943 IV | a követ mondott, az mind hazugság. Te nem vagy boldog, te
1944 IV | bocsánatot kérjen Istenétől e hazugságért, melytől lelke visszaborzadt.
1945 V | fogott rajta.~Majd jöttek a „hegedősök” húros hangszereiken nemzeti
1946 I | A varchoniták engedék őt hegyeik közé jönni, s mikor ott
1947 I | tengerparttól, melynek magas hegyeiről a világ mind a négy részeiben
1948 I | őshazájokat, az Imaust, az arany hegyeket, a vastermő bércek országát?
1949 III| emírjéhez, Kublájhoz, kinek hegyes szakálla előreállt, mint
1950 III| hozni kíséretül. Kopjáik hegyét láthatod hátad mögött.~A
1951 III| búzavetés terült el egyik hegyoromtul a másikig, arany pajzsaikon
1952 I | súlya lesz benne.~A férfiak helybenhagyták a tanácsot, s mire a két
1953 II | Midőn leszállok én, fiam helyembe kél. Midőn én a ravatalra
1954 II | óra múlva a tiéd álland helyén; mi legyen az?~Dalma komoly,
1955 III| arccal szökött fel e szóra helyéről. „Szeretnéd megtudni, ha
1956 II | ismét eltűnt minden pír, s helyet foglalt rajta a búskomoly
1957 IV | foglalta el a holt ifjú helyét, s annak karszékében ülve
1958 III| De hát ki vállalja el helyetted azt? E pokolbéli királynak
1959 II | eltévesztett, az ember akarata helyrepótolhatja: gyermeked nem született
1960 Uto| államalkotó elemekből: elkezdve a helytartón, folytatva a megyefőnökön,
1961 I | Perzsiához esett, ogurnak.~Helyzet, életmód és vallás lassankint
1962 III| kit legelébb meglát… A mi hercegünk ehelyett közönyösen lépett
1963 IV | Halila, érzékenyen karolva át hervadó kedvesét.~– Megállj még,
1964 IV | mindkettőnket ért. Te is együtt hervadsz el velem. Jobb sorsot érdemelnél.~–
1965 II | aludva, eltemetve a sírban. Hetednapon fölébrede, s amit ezalatt
1966 II | magukat temetni, s néha hetek múlva ásatva fel, arcukra
1967 III| volna vissza az eget. E hétszáz elefánt hátán emelt tornyok,
1968 II | keresztbe tartottak, s azokat hétszer összecsapva, csendesen kiálták:~–
1969 I | s kiknek szövetségét a hetvenöt éves császár jó szóval és
1970 II | bátor szemeiben királyi tűz heve lángolt, szabályos, nemes
1971 II | tanácskozásban. Ütközet hevében szereztem babért homlokomra,
1972 II | voltál körülfogva. Ifjúi heved elragadt, hogy észre ne
1973 IV | sátorok köröskörül, mik alatt heverészett a fehérbeöltözött nép; a
1974 IV | repesett, s a kedves ifjút heves dobogásával üdvözölte, arca
1975 IV | csattant össze, a viadal mindig hevesebb lett. Az acélok szikrákat
1976 IV | az alig hallhatóan rebegé hevülő kebellel a kedves nevet:~–
1977 IV | kiért tiltott szenvedélyem hevült, kértem, megesküdtetém,
1978 IV | vagyok.~Dalma megragadá hévvel az ifjú jobbját, s némán
1979 III| az áldozat idegen Istent hí segélyül.~– Isten! Mindenható! –
1980 IV | örömest beszélek veled. Amit hibáztál, azt ifjúságodnak megbocsátom.
1981 II | oltár-tüzek, a táltosok esti himnuszaikat éneklék.~Az avar khagán,
1982 III| eltörlöm ma, az ogurt holnap, a hindut holnapután, s még a fehér
1983 III| sejted-e? Én hiszem, okom van hinni, hogy a fiatal khagán, e
1984 I | hajlék, épület kényelme hírben sem létezett náluk, bornak
1985 II | távolabbról jövő kürthangja hirdeté, hogy egy vezér eltávozik.~
1986 III| holt híredet, akiket te hirdetsz halottnak. Ez kemény csapás.
1987 III| e rémhírre.~– Átok reád híredért, halálmadár! Hogy hoznák
1988 III| halálmadár! Hogy hoznák azok holt híredet, akiket te hirdetsz halottnak.
1989 III| szűzleány.~Oldamúr halálának hírére örömünnepet tartott a török
1990 IV | nyurga siheder volt, egy híres nagyevő, ki ülőhelyében
1991 II | legyen férfivá lelke által. Híreszteld el, hogy fiad lett, s neveld
1992 Uto| volt neki: mindössze négy hírlap jelent meg Pesten.) Ez egy
1993 Uto| könyvalakú termékeket és a hírlapokat. (Könnyű volt neki: mindössze
1994 III| A katonák elragadták a hírnököt.~– Oh, átkozott vihar! –
1995 III| uram.~– Sohasem hallottam hírüket.~– Országunk hajdan a Bajkál-tóig
1996 II | énekesei csaták alatt és história-írói csaták után.~A vén Fellengúr
1997 I | része a világnak kezdé a historikusok figyelmét magára vonni.~
1998 IV | leányt – gondolá magában –, hiszen maga mondá, hogy szeret
1999 III| chorazani hadam. A férgek azt hiszik, hogy ők ejtették el az
2000 III| kardot adtatok kezembe. Azt hiszitek, hogy ebből rátok nem jut
2001 III| Megesküvél bálványod hitére máguszaid előtt.~– Mit nekem
2002 IV | föltevé, hogy élni fog.~Kubláj hitetlenül rázá fejét.~– Ím, lássad,
2003 III| oltárain áldoztak:~E sötét hitnek még most is vannak követői
2004 IV | meglátva, kit oly messze hitt, vére arcába futott. Azzal
2005 II | Oldamúr. – Te küzdelemre hittad fel a sorsot, ím, az első
2006 III| kezdte fenyegetni, akkor híttatok fel engem, hogy gyűjtsek
2007 IV | elfelednem. Már győztesnek hittem magamat szívem fölött, nyugodt
2008 III| legyen felírva nevem, ha egy hiú esküvés miatt elnézném,
|