1-borza | boseg-elveg | elven-fogad | fogak-hiu | hiv-keszu | ketan-leske | lesut-mulok | mult-rajtu | rakat-szult | szuze-valam | valan-zugol
Fezejet
2009 V | adom, hogy e nő „tetemre hív” benneteket általam, melynek
2010 IV | Látod, hogy én nem mehetek – hívá Elemér, félkezével széke
2011 II | miként a dámvad: az első hívásra kijött barlangjából, megrázta
2012 IV | Miért jövél vissza, mielőtt hívatálak!? Pedig szívének oly jólesett
2013 III| A paraszt sarkában egy hivatalnok következett:~– Uram, magas
2014 II | beléptek a jósló táltosok. Hivataluk valami közép volt pap és
2015 II | Dalma arcába.~– Míg nem hívatlak, addig vissza ne jöjj –
2016 IV | vagy-e velem?”~E pillanatban hívatlan látogató zavará meg a khagánt.
2017 II | Még nem. De eljön az hívatlanul. Egynek észt, másnak kart
2018 IV | országos ügyeim végezém, hívatni foglak. Távozz előlem.~Az
2019 IV | az országnagyok gyűlése hívatott össze, s előre beszéltek
2020 IV | Takarodjatok előlem. Én nem hívattalak benneteket, férjeiteket
2021 IV | tán csak álmodott, s azt hivé, hogy beszél.~– Ketten maradtunk
2022 III| született, s Mohamed buzgó hívei azon időben egy sötét, ijesztő,
2023 IV | szilárd hangon kérdé tőle~– Hívem vagy-e?~– Parancsold, hogy
2024 IV | fénye volt, mert általa hívém a varchoniták kettészakadt
2025 IV | távozása oly tébolyítólag híven hasonlítnak az élőhöz.~Dalma
2026 II | emelik fejöket. Engedd, hogy hívhassam vezéreidet.~– Isten segítsen.
2027 II | uralkodásod napjai vannak mérve.~– Hívjátok Istent! Esküszöm szavamra.~
2028 III| hiszed tán, hogy egyenkint hívogatom ki párbajra a nagy próféta
2029 IV | hogy ettől félni kell, mert hízeleg.~Az emír újrakezdé a virágos
2030 IV | arcára, mellém ül, megölel, hízelegve kedvesének nevez; arcát
2031 IV | indulataira, s boldog eszmék hízelgék körül szívét, arcán mosolyban
2032 III| mint egy indu bonc, mint hízik ő bele saját trónusomba,
2033 III| Azért emeltelek ide, azért hizlallak itt, hogy így bánj velem?
2034 IV | választottodat. Te légy nő, és hódítsd meg őt. Ki ő?~Halila tétovázva
2035 III| meg őt. Az ország legszebb hölgyei voltak együtt: egy-egy nap
2036 I | életrevalóknak születtek, és hölgyeik szépek voltak, délcegek,
2037 III| ehelyett közönyösen lépett a hölgykoszorú közé, mindeniket külön nyájasan
2038 IV | kedvesedbe? Tekints úgy, mintha hölgytársad, barátnéd előtt szólanál.~–
2039 IV | Elemér.~– Akkor megöltél, hogyha értesz – szólt Dalma, elfordítva
2040 Uto| maliciózus, rosszindulatú, hóhérnak született pribék volt. A
2041 III| szemeiben félelem ült, és holdas szenvedély. Hófehér ruháját
2042 IV | sápadtan, mint kísértet.~A holdfény úgy illik mindkettőjük arcához.~–
2043 V | meg a bakó, temessék el a hollók, sirassa meg a vihar, átkozzam
2044 III| az ogurt holnap, a hindut holnapután, s még a fehér hun, és a
2045 I | másiktól megkülönböztessétek, holott mindnyájan egyenlők vagytok? –
2046 III| üdvözletét hozom, ki atyja holta után trónra ülve, erről
2047 IV | hogy e fa lombjai csak a holtak számára zöldülnek, az útfélen
2048 III| rá!~– Hogy trónodat, mely holtod után khagánunkat illeti,
2049 IV | megszabadulni?~– Azt csak az ő holttestén keresztül tehettem, s íme,
2050 II | maradt, reszketve omolt atyja holttestére, a fájdalom szívszaggató
2051 IV | gyilkosa nem ismertetik, a holttestet a legközelebbi rokon ravatalra
2052 V | ütött meg, rogyott össze a holttetemre, szívszaggató hangon kiáltva:~–
2053 II | előtt, annak hideg kezét homlokához víve.~– Haldokló fejedelem,
2054 II | arany királyi székeken, homlokaik körül csillagokból font
2055 III| szájjal, s négy szarvval homlokán.~Midőn az éjféli csillag
2056 II | jelszavad, melyet palotád homlokára írassunk fel aranybetűkkel.
2057 IV | Nézd e férfit e lealázott homlokkal. Kérdjed bűnét, ő megmondja
2058 II | veled, midőn kész vagy reá. Homlokomon izzadság gyöngyözik: oh,
2059 III| érte a Szamum irtószele, s homokfellegekkel temette el. Én az utócsapatok
2060 III| pásztor királyfiú, ki egy homokpusztát kapott örökségbe, a ti vesztetekre
2061 II | másnak dicső volt meghalni honáért, neked dicsőbb volt érte
2062 II | akként omoljon vére annak, ki honához és fejedelméhez hűtlen lesz.~
2063 V | V.~A honalapítás ünnepére összegyűlt szent
2064 IV | volt rá soha.~– Uram. Első honalkotóink, kik törvényeinket megírták,
2065 IV | az ellenséggel cimborált, honárulással vádoltatik~– Hazudsz! –
2066 IV | Semmi áldozat nem nagy a honért”. Dalma megroskadt e gondolat
2067 II | vonásain fájdalmas ihlettség honolt, bár a megilletődés gyöngébb
2068 I | országát? miért hagyták el a hont, melynek vasláncait Bertezena
2069 II | hol a csatákon elhullt hőseink hófehér méneken nyargalva
2070 V | az ifjú szittya leányok hőskölteményeket daloltak, körbeállt a fiatalság,
2071 III| amit akarsz. Háromszázezer hősöm halt meg; küldhetsz utánuk,
2072 IV | rajta, hogy az óriás egész hosszában végigesett a fövényen, s
2073 II | feljőni és lemenni.~– Mi hírt hozál a jóslatokból? – kérdé a
2074 IV | kit nekem menyasszonyul hozának.~– Értelek! – kiálta fel
2075 III| Mit említed annyiszor? Hozass egyet.~– Most tizenhét éve
2076 IV | küzdelemre, segíts, mert elbukom. Hozd elém arcodat, azt a haldokló
2077 III| gyanúm van, mely ha napfényre hozható, egy kardcsapás nélkül ledönti
2078 III| híredért, halálmadár! Hogy hoznák azok holt híredet, akiket
2079 III| reszkető ábrázat! Honnan hozod a rossz hírt? Égből cseppentél
2080 III| fogvacogva –, rossz hírt hozok.~– Akkor jó lett volna,
2081 V | üllőt, kalapácsot és vasat hoztak elő, Dalma izmos kezébe
2082 IV | Ekkor a harmadik vádlottat hozták elő, egy nőt lefátyolozva.~–
2083 IV | lássad, most is bürköt hoztam a parti ingoványból, míg
2084 IV | alatt, míg bűnét helyre nem hozza. Ha a legközelebbi harcban
2085 IV | Te azonban nagy könnyen hozzászoktál szerelméhez.~– Mondd: gyűlöletéhez.
2086 II | megoltalmazd.~– Vezérek, Isten hozzátok – szólt Elemér könnyes szemekkel
2087 II | és testvéri kar tárul a hű szövetséges elé, kemény
2088 II | Ki ne húzzátok a kardot hüvelyéből ok nélkül, és vissza ne
2089 II | a letargiának merültek, hüvelykujjaikat összeszorított kezükbe fogták,
2090 II | hazáért estek el, s nem hull annak könyje gyermekei sírján.~
2091 IV | akit gyűlölök.~– Te is, a hulla is fátyollal lesztek letakarva;
2092 V | tovább. Egyet sem hívott a hullához.~– Kire gyanakszol tehát,
2093 III| még? Ah! Amott látok két hullakeselyűt az égen meghallották szavam.
2094 II | ünnepélyes hangon mondva a hulló vércseppek felett:~– Amint
2095 III| lehete látni Jagárt, a fehér hunok követét és Padmalanhát,
2096 III| leányodat, kit térdeidtől hurcolnak el.~– Jól van – monda Disabul. –
2097 V | Majd jöttek a „hegedősök” húros hangszereiken nemzeti dalokat
2098 II | gyermekkori rajongásokat, vezér. Hűségeddel nem személyemnek, hanem
2099 II | khagán, rosszul jutalmazod hűségemet, midőn magadhoz hasonlóvá
2100 II | virraszték álmaidnál ébren, hűségesen, emlékezel-e még?~Dalma
2101 III| halottnak. Ez kemény csapás. Húszezer tevét, százezer harcost
2102 I | kardból készíténk egyet, húszfontosat tízezeret, ekként tízezer
2103 II | honához és fejedelméhez hűtlen lesz.~Már hat vezér vére
2104 V | hadd szóljon a seb.~Kubláj húzódozva lépett oda, s fogcsikorgatva
2105 IV | országának. A rokonfajok földére húzódtak megtelepülni, egyik város
2106 II | ellensége van: saját maga… Ki ne húzzátok a kardot hüvelyéből ok nélkül,
2107 I | I.~Krisztus születése után
2108 I | mitológiában az istenség által érző idegekkel vannak ellátva; itt beszél
2109 I | láncot magának és kardot az idegennek.~Bertezena lett fejedelmük,
2110 II | ellenségek rosszabb ellenségek az idegennél, s hogy három emberélet
2111 II | volt a szittya fajoknál, ideges fiatal szüzek, képzelethevítő
2112 III| leánya, melyik apa fogja idehozni saját gyermekét, hogy tégedet
2113 V | nők, mint egykor Bertezena idejében; így állt Dalma is közöttük,
2114 IV | Istennel, midőn nagy veszély idején tanácsot kérnek tőle.~A
2115 Uto| érteni az átkozott finnugor idiómát.~Amiket most Te, boldog
2116 II | meghajtva a táltos. Rövid időd van még csak élni. Ezt izeni
2117 Uto| Amiket most Te, boldog idők szülte olvasóm, furcsa bombasztoknak
2118 II | múltakról, Elemér. Utolsó időm pillanatjai így múlnak el
2119 I | fonták, s szűk, testhez idomult öltönyt viseltek; amazok
2120 V | láttatni, miknek gyöngéd idomza tán minden mozdulatnál kitűnt
2121 II | finomak, izmai oly gömbölyűek, idomzatosak, piros telt ajkai felett
2122 IV | mentül messzebbre halassza ez időt, s félve attól, amit óhajtott,
2123 I | szoptatni kezdé azt. Ez időtől fogva kezdenek a farkasok
2124 II | vénebbek legközelebb hozzá, az ifjabbak leghátul maradva. Oldamúr
2125 I | magunk kovácsolta kardok!~Az ifjaknak tetszett a szó, a nők is
2126 II | Vénekre bízzátok a hadizenést, ifjakra a békekötést… Ha győztök,
2127 III| nemde, hogy egy sima állú ifjonc, kinek nincs egyéb érdeme
2128 II | ellenségtől voltál körülfogva. Ifjúi heved elragadt, hogy észre
2129 IV | veled. Amit hibáztál, azt ifjúságodnak megbocsátom. Te kedvesedről
2130 I | teje, s midőn felnőtt és ifjúvá erősödék, s társaival együtt
2131 Uto| elbeszélést átlapozza.~És igaza lesz. Biz ez már mind bombaszt
2132 IV | mondtam. Én megcsaltalak. Nem igazi nevet mondtam neked. Én
2133 IV | bűn szokatlan büntetést igényel. Te rossz asszony vagy.~–
2134 IV | boldoggá, hogy ne álmodhasson. Ígérd meg nekem, hogy boldoggá
2135 III| kötését meg nem szegi, s örök ígéretek és fenyegetések tilalma
2136 IV | előttem láttam… Tégedet ígért a sors nekem… Az ígéret
2137 IV | remélni sem merem, amit ígértél, őrültség volt tőlem kivallani.~–
2138 III| mondjátok meg neki, hogy igya ki azt a tengert, melybe
2139 III| jóllakhatott vele; hamarább ihatnék rá: mondjátok meg neki,
2140 II | legyen az?~Dalma komoly, ihletéstől áthatott arccal viszonzá: – „
2141 II | neveztessék.”~Dalma kegyeletteljes ihlettel hallgatá atyja szavait,
2142 II | nemes vonásain fájdalmas ihlettség honolt, bár a megilletődés
2143 II | II.~Alkonyodva tekinte vissza
2144 III| III.~Egy sík puszta közepett
2145 III| hátán emelt tornyok, mik ijedelmei voltak a harcnak, e hős
2146 III| szemeiben azt a zavart, ijedős gondolatot, mely a bűntudatos
2147 IV | nyugtalan. Szerelemről álmodik. Ijedtségre fog ébredni.~Ezzel halkan
2148 III| tekinte Elemérre, mintha ijeszteni akarná őt tekintetével.
2149 III| hívei azon időben egy sötét, ijesztő, borzadályos eszmét imádtak –
2150 II | előtt mint jó barát, mint ikertestvér vált el tőled, négy év múltával
2151 II | távollét után e kegy nem illet-e meg engem?~Dalma habozva,
2152 III| holtod után khagánunkat illeti, jogtalanul más kezére nem
2153 II | sötét szemölde, szakálla úgy illett halovány arcához, melyet
2154 IV | kísértet.~A holdfény úgy illik mindkettőjük arcához.~–
2155 II | s ha kell küzdeni hozzám illő lovaggal a harcjátékon,
2156 Uto| voltam, előre tudva, hogy ilyen hazafiúi frázisoktól duzzadó
2157 IV | annak keblére rejtve.~– Ilyenkor legszebb a nő. A szemérempír
2158 IV | ördögeitől, s ki téged Istenként imád.~– Ha védeni kell, védeni
2159 IV | állás, a lehajlott kezek imádásszerűen összekulcsolva: minden csupa
2160 I | elemek, nap és csillagok imádatát; amazok maradtak durvább
2161 III| karod megmenteni belőlük!~– Imádd Astaroth nevét, ki keblébe
2162 IV | elhagyott, s én mindennap imádkozám Istenhez, hogy engedje őt
2163 IV | visszaérkezik.~A nő gyorsan járt, imádkozott a szent fák alatt, felkereste
2164 IV | várhatok rád a túlvilágon… Imádlak… Lelkedet bámulom… Szellemed
2165 IV | Születése óta tégedet tanult imádni. Én neveltem őt, kedvencem,
2166 IV | szeretlek téged, én is mást imádok. Értesz-e már engem?~Halila
2167 IV | imádkozni.~– Minden gondolatom imádság teérted.~– Köszönöm, köszönöm.
2168 III| ijesztő, borzadályos eszmét imádtak – az ördögöt.~Kitől minden
2169 I | arra kárhoztatva, hogy az Imaus-hegyi vasbányákból előhozza a
2170 I | hagyták ők el őshazájokat, az Imaust, az arany hegyeket, a vastermő
2171 III| ellenkezőleg nem megtalálnád-e imennek szemeiben azt a zavart,
2172 III| örömünnep alatt; amaz hálaadó, imez engesztelő áldozat volt.~
2173 III| neki, ha gyászünnep volt, imezt örömünnep alatt; amaz hálaadó,
2174 I | belátszanak Kína, Perzsia, India és Szibéria határaiba, szétágazva
2175 III| kegyesen nézzem, mint egy indu bonc, mint hízik ő bele
2176 III| követét és Padmalanhát, az indukét, kik örökké udvarában tartózkodtak,
2177 IV | ércövtől várná a segélyt indulatai lángja ellen.~– Most jöhet.~
2178 IV | nyugalmat szállíta háborgó indulataira, s boldog eszmék hízelgék
2179 IV | ifjú visszafojtá keblében indulatait, s elfogadá a leány remegő
2180 IV | mosolygott. Kezében tartá az indulatok kulcsát. Susogva mondá Halilának:~–
2181 IV | percről percre fenyegetőbb indulatokat olvasva le Dalma arcáról,
2182 IV | előlem.~Az utolsó intés oly indulatos hangon volt mondva, hogy
2183 IV | Azért temessem el?~Dalma indulatosan kiálta fel:~– Ha értesz,
2184 III| megvilágosíttaték.~Kemény, indulatteljes vonásait sűrű fekete szakálla
2185 IV | tekintettel fordult Elemér felé, s indulattól csengő hangon kiálta:~–
2186 IV | Kubláj emír.~Elemér meg sem indult e szóra, keserű mosollyal
2187 IV | Arca elsápadt.~– Uram, te ingadozol.~– Én nem, hamarább a föld –
2188 II | onnan felül – segíts, ha ingadozom; sújts le, ha elbukom.~A
2189 IV | változó alakokat fejte az ingatott lombok közül a padozatra.
2190 IV | lesz rajta ég áldása.~Dalma ingerelve volt, s azon gondolat támadt
2191 IV | is bürköt hoztam a parti ingoványból, míg ő aludt, és e tubafa-gally
2192 III| százezer harcost veszíték el ingyen, anélkül, hogy az ellenségből
2193 Uto| a letargiás közönséggel inhaláltatni Csehall úr kegyes elnézése
2194 Uto| ein zahlreiches Publikum ins Theater anzulocken.”~Az
2195 IV | Távozz előlem.~Az utolsó intés oly indulatos hangon volt
2196 IV | óriás roppant döféseket intézett a törpe felé, ki azokat
2197 Uto| gondoskodva lett a cenzúra intézménye által.~A nyelvünket nem
2198 Uto| rabrendet, az idegen szót, az új intézményt. Nem volt már semmi reagálás – (
2199 II | Dalma, ne sírj – szólt intve a khagán. – A halál napja
2200 III| leánya kezét, s szelíd arcot iparkodék ölteni, s beszédét, gyöngéd
2201 IV | képes.~– És te miért nem iparkodtál innen megszabadulni?~– Azt
2202 IV | Gondolod? Gyógyított valaha iraló hasonló betegséget, mint
2203 III| téged tudósítni kíván, s irántad való gondolkozása zálogképeit
2204 II | felrótta a mondatot, az ogur írás saját egyszerű betűivel,
2205 II | vetve.~– Nemesen szóltál. Írasd fel e mondatot palotád minden
2206 I | lovagiasabb harcok és leginkább írásismeretük, melynek sajátságos rúnáit
2207 II | melyet palotád homlokára írassunk fel aranybetűkkel. Apád
2208 IV | Mit akarsz? – kiálta Dalma irgalomért könyörgő arccal.~– Mit akarok? –
2209 IV | Ha látod, légy irántam irgalommal.~– Amit a követ mondott,
2210 II | Alkonyodva tekinte vissza a nap Irgana-Kon bércei mögül, a kék Túla
2211 II | alakját viselné. Én nem irigylem a többi hajadonoktól sem
2212 II | embernek megengedé, hogy írja azt maga. Viharnak, tengernek,
2213 IV | egyszer az erényt is, s írnátok törvényeket, melyek nem
2214 I | görög klasszikusok szokták írni – e bércek legrégibb ura,
2215 Uto| volt ez években a magyar irodalom fölötti bírói székbe ültetve.~
2216 Uto| egy refractárius magyar írónak jajkiáltásai voltak az alvó
2217 II | állani? Embereknek törvényt írt a természet: nekünk törvény
2218 IV | cédrusfa oszlopokra egy cikket írtak abba, mely szól a „névtelen”
2219 I | amerre valaha jártak, az Irtisz és Jenyiszej mellett, durva
2220 III| pusztában érte a Szamum irtószele, s homokfellegekkel temette
2221 II | hogy éljek, élni fogok. Irtózzam a haláltól, s szeressek
2222 Uto| hanem drámának.~1853-at írtunk. A Bach-korszak virágévadját.
2223 III| hogy haragod van homlokomra írva, hogy aki engemet kíván,
2224 IV | összeköthetni. Még név szerint sem ismer férfit kívüled, hogy téged
2225 IV | férfit kívüled, hogy téged ismerhessen egyedül. Te vagy ábrándjainak
2226 IV | melynek betűit ember nem ismeri. Adj hálát Istennek, hogy
2227 V | törvényeitek alá.~– Törvényeink nem ismernek különbséget – szólt Dalma. –
2228 IV | lehetetlen lett volna meg nem ismernie benne.~– Őt szereti – suttogá
2229 IV | határán szokott megjelenni, ismerős mosolygást kényszeríte arcára,
2230 IV | Ez zavart felelet. Tán ismerőseid közül többekhez hasonlít?~–
2231 I | volna benne. Asszonyai nem ismerték a piperét, férfiai a kényelmet,
2232 IV | meggyilkolnak, s gyilkosa nem ismertetik, a holttestet a legközelebbi
2233 II | becsülésemre vagy érdemes. Ismerve lelked és karod erejét,
2234 I | közé szorított nép között ismételve lőn Romulus és Remus regéje.~
2235 III| Ha az ogurnak láthatlan Istene van, legalább nem ad neki
2236 I | jártak ruhában, törvényeik, isteneik nem valának, hajlék, épület
2237 IV | magában bocsánatot kérjen Istenétől e hazugságért, melytől lelke
2238 IV | meg ördögeitől, s ki téged Istenként imád.~– Ha védeni kell,
2239 IV | fejedelmek összejönni az Istennel, midőn nagy veszély idején
2240 I | melyek a pars mitológiában az istenség által érző idegekkel vannak
2241 III| érzelmeit; egy elbujdosott istenségnek tartva őt, ki elűzetett
2242 III| lábakkal, öblös hassal, iszonyúan feltátott szájjal, s négy
2243 II | tisztelve, miként én magam. Ítéleted annyit érjen, mennyit enyim,
2244 IV | tétova hangon mondá ki az ítéletet:~– Asszony, én értem a kísértő
2245 IV | nincs neve, bízzátok annak ítéletét az Istenre. Állítsatok a
2246 IV | házasságtörő asszony.~Az ítélőszék sorompói nyílt helyen voltak
2247 III| Hát ti miért maradtatok itten? Nincs semmim, amire várjatok.~–
2248 IV | IV.~„Legyen néped boldogsága
2249 II | egyesüljenek. E kötés óta harmadik ivadék ül a fejedelmi széken, a
2250 IV | e bűnre, mely Bertezena ivadéka előtt ismeretlen.~A férfi
2251 IV | akkor jöjj nekem. De míg egy ízem mozdulni tud, addig ne közelíts,
2252 III| merészen küldözi hozzád izeneteit, oly gyanúm van, mely ha
2253 II | időd van még csak élni. Ezt izeni Isten neked.~– Meghajtom
2254 IV | nyakára tette lábát.~– Mit izensz fejednek, te hosszú láb.~
2255 IV | titokban élünk itt. Senki sem izent, senki sem keresett, mióta
2256 II | kicsinyek, oly finomak, izmai oly gömbölyűek, idomzatosak,
2257 V | a férfi-erőre szoktatott izmok játéka.~A hölgyek szemérmesen
2258 I | szaporodtak, és gyermekeik izmosaknak, életrevalóknak születtek,
2259 II | kész vagy reá. Homlokomon izzadság gyöngyözik: oh, az nem a
2260 I | egyszer egy pihenő órában izzadságaikat törlő társainak. – Hát azért
2261 III| meggyújtották alatta a tüzet. Az érc izzóvá lett lassankint, az éjben
2262 III| Kíséretében ott lehete látni Jagárt, a fehér hunok követét és
2263 Uto| refractárius magyar írónak jajkiáltásai voltak az alvó nemzethez,
2264 II | völgyek aljából.~– Most járuljatok a vérszövetséghez, vezérek –
2265 V | választottai tisztelegve járultak eléje. Jött legelőbb hét
2266 II | aranyzsinórzattal; sűrű jáspisfekete hajfürtei három tömött tekercsbe
2267 V | férfi-erőre szoktatott izmok játéka.~A hölgyek szemérmesen tekintének
2268 III| jogtalanul más kezére nem játszod.~Disabul felugrott trónjáról,
2269 II | négy év múltával sok lesz játszótársnak. Vigyázz ez érzelemre! Ma
2270 II | szeressek élni: ha népem javáért kell, hogy meghaljak, meghalok.
2271 IV | hangon. Kezem hideg, mint a jég, s fejem forró, mint a tűz.
2272 IV | suttogá magában. „A szív jéggé fagyott. Megszabadultam
2273 IV | ébredni.~Ezzel halkan odavivé jéghideg kezét Elemér arcához, s
2274 IV | törve ki, midőn egyszerre jéghidegen emelkedék föl szívében a
2275 IV | fordulatot akarva adni a kínos jelenetnek, mely a nép előtt egy vezér
2276 IV | igazat mondott Dalma: az ifjú jelenléte felháborítá őt, de nem haraggal,
2277 IV | Látni sem akarod arcomat?~– Jelenléted felháborít! – kiálta Dalma
2278 IV | azon ritka nemével a lélek jelenlétének, mely az őrültség rettentő
2279 IV | remegett, mint ki Istennek jelenlétét érzé, s a kedves gyermeket,
2280 IV | nem vagy élő lény, miért jelensz meg előttem? Miért lopod
2281 V | vadállatok bőrébe öltözve jelentek meg a férfiak, saját kezük
2282 IV | állott.~A tárogató-hangok jelenték, hogy a khagán jő.~A nép
2283 IV | Ha a seb vérzik, az azt jelenti, hogy a gyilkos tette rá
2284 IV | egyszerre belép egy hírnök, jelentve, hogy Disabultól követ érkezett,
2285 II | fektetett pajzsra emelték, annak jeléül, hogy fejedelmükké fogadták. –
2286 I | amazok maradtak durvább jelképeiknél, miket szinte nemigen nagy
2287 II | a hét vezér vére, annak jelképeül, hogy ők is így egyesülendenek
2288 I | számukra Európában hazát jelölend ki, s kiknek szövetségét
2289 II | mely a halottas házakat jelöli. S ha másnak dicső volt
2290 II | fel aranybetűkkel. Apád jelszava ez volt: „Többet ésszel,
2291 II | szokásaink szerint mondd jelszavad, melyet palotád homlokára
2292 II | egyenes vonásokból álltak.~– E jelszó esküvés, melyhez uralkodásod
2293 III| nyújtá fel Disabulnak a jelvényeket.~– Egyik a jó barátság,
2294 I | valaha jártak, az Irtisz és Jenyiszej mellett, durva obeliszkokra
2295 IV | jelenték, hogy a khagán jő.~A nép tolakodva nyomult
2296 Uto| A másik egy becsületes, jóakaratú, élni és élni hagyni szerető
2297 II | kard alá állt, fölemelt jobbjával érinté azokat, s reszketéstelen
2298 IV | rosszabb vagy nálamnál. Pedig jobbnak kell lenned, mert erősebb
2299 III| hogy mellettem maradj. Jobbomon fogsz ezentúl ülni, trónomon
2300 I | ketté a tatárt, hogy fele jobbra, fele balra hullott.~Erre
2301 V | Kublájt, hogy két része jobbra-balra hullott.~– És most – kardom
2302 III| Fegyver volt kötve oldalára jobbról-balról, annak bizonyságaul, hogy
2303 II | annyira közel hozzám nem jöend senki soha, s ha meghalok,
2304 IV | indulatai lángja ellen.~– Most jöhet.~Elemér csüggedten lépett
2305 III| Ha meghaltam, akkor ám jöjjenek elő az apró csillagok, s
2306 III| emberek! – kiáltá Disabul. – Jöjjetek ide, lássátok e leányt,
2307 IV | Ma kedvetlen vagyok. Ne jöjjön elém senki semmi kérelemmel.
2308 IV | sorsot, hogy nem halálod után jöttem.~– Miért?~– Mert akkor nem
2309 IV | S megjelent előtted a jövendő kedves?~– Igen. Azon éjjel
2310 II | én esküdni akarok.~– Aki jövendőkre fogad, az Istent hívja fel
2311 IV | Könnyei és mosolygása, jövése és távozása oly tébolyítólag
2312 IV | hajós a szigetre hozott. A jövevény csöndes léptekkel járult
2313 II | ne vedd, miként az utánad jövők nem bírnak nyomodba érni.
2314 III| után khagánunkat illeti, jogtalanul más kezére nem játszod.~
2315 IV | az asszony mindig egyenlő jogú volt a férfival.~– Az akkor
2316 II | lelkeké, de a hamvaknak is van joguk azon földhöz, melyben nyugszanak.
2317 I | ellenségeink? Hát nincs jogunk nekünk megölni azt, aki
2318 IV | a férfifájdalom. Inkább jókedvet erőszakolt magára, csakhogy
2319 III| fölemelkedve trónjában, s keserű jókedvvel széttekinte a nép között.~
2320 III| Három hadseregemet ette meg, jóllakhatott vele; hamarább ihatnék rá:
2321 V | ellenségtől, s boldogságot és jóllétet árasztál tűzhelyeink körül.
2322 V | látszott a halált, egyetlen jóltevőjét még e földön. Nem is sokáig
2323 III| engedékenysége; egy apró tömpe bajnok jónak látá e hangulatot hasznára
2324 IV | A sírba is velem fogsz-e jőni?… Hm, tudod, mit gondolok
2325 II | között, ők voltak a nép jósai csaták előtt, énekesei csaták
2326 IV | feküdni. – Tehát menj a vén jóshoz, derék nő, s aztán megjöjj
2327 II | lemenni.~– Mi hírt hozál a jóslatokból? – kérdé a khagán.~– Légy
2328 IV | fák alatt, felkereste a jóst, az gyógyszerül egy tubafa-ágat
2329 Uto| így regényalakban, csak jóval később, egy enyhébb korszakban
2330 I | győzik magasztalni császáraik jóvoltát, kik vassal nem bírván többé,
2331 I | második félében megjelentek Justinián trónja előtt, kardjaikat
2332 III| hiszitek, hogy ebből rátok nem jut egy sem?~– Szavaid fenyegetésképp
2333 II | gyöngéden közelíte hozzá.~– Nem jut-e eszedbe, midőn gyermek valál,
2334 IV | jutalmazásról szólnak?~– Az erény jutalma önmagának, uram, vagy ha
2335 IV | szólt búsan Elemér.~– Jutalmadat… – susogá Dalma szellemcsöndes
2336 IV | melyek nem büntetésről, hanem jutalmazásról szólnak?~– Az erény jutalma
2337 II | halványság.~– Oh, khagán, rosszul jutalmazod hűségemet, midőn magadhoz
2338 V | szeretni tanítál, szerelmedért jutalmazzon szerelemmel a sors, mindenkitől
2339 III| megvakarva tarkóját, mintha nem jutna hirtelen eszébe, hogy mit
2340 III| vízbe fúlt – egyetlen gálya jutott a parthoz, azt is a sziklához
2341 IV | betölteni. Végre azon eszmére jutottam, mellyel köznépünk szokott
2342 IV | hallgassak.~– Valóban. Most juttatod eszembe. Fogadd ezt, hogy
2343 V | nyakába akaszták a fejedelmi kacagányt, s egy magas fatörzsre,
2344 I | csinek Altájnak, a perzsák Kafhegynek.~Ezek ama mesés „aranyhegyek” –
2345 IV | A kard aranydicsőséget, kalapács és szántóvas aranypénzt
2346 V | függesztve.~A vezérek üllőt, kalapácsot és vasat hoztak elő, Dalma
2347 III| forogtak. Oly dühvel, minővel a kalitkába zárt tigris, engedelmeskedni
2348 III| Lennél inkább rút, törpe, kancsal és púpos – csak férfi lennél.
2349 III| királyfiú, ki egy homokpusztát kapott örökségbe, a ti vesztetekre
2350 IV | rossz napom van. Kerüljétek kapuimat. A vezérek fejcsóválva hagyták
2351 IV | levették őt lováról, s palotája kapujától kezdve egész a sorompókig
2352 IV | folyamai partján, a kereskedők karavánjai bátorságos vidékein keresztül
2353 III| gyöngédebbnek találtam vonásait, karcsúbbnak termetét, bőrét simábbnak,
2354 I | mesterségünket megjavítsuk, négy kardból készíténk egyet, húszfontosat
2355 III| ha napfényre hozható, egy kardcsapás nélkül ledönti őt trónjáról,
2356 III| háborítani.~Egyszer azonban újra kardcsörgés hallalik, s az imént eltávozott
2357 II | alatt, velök eltemetett kardjaik mellett. Legyetek egyesültek;
2358 I | Justinián trónja előtt, kardjaikat felajánlva neki, ha számukra
2359 III| holdkóros.~Egyszerre elejtett kardjára talált lépni, s annak csörrenése
2360 I | kétszázezer font vasat mind kardnak kovácsoltuk; de hogy mesterségünket
2361 I | fegyvernek való ércet, s kardokat és nyilakat kovácsoljon
2362 I | vésve, a sírokba elásott kardokon, arannyal kiverve, s nehéz
2363 IV | itt fekszik lábaimnál. E kardon az ő vére piroslik. Nem
2364 III| királyt körülálló testőrök karéjában. – Uram, hatalmas Disabul –
2365 IV | becsületes.~– Ez ajánlat kárhozatos – suttogá fogai közül Dalma.~–
2366 I | melyet leigázott, volt arra kárhoztatva, hogy az Imaus-hegyi vasbányákból
2367 III| Ha ellensége vagy, legyőz karja által – ha jó barátja, legyőz
2368 II | késeik hegyével megszúrva karjaikat, a kehelybe csorgaták a
2369 II | legnehezebb próba még hátravan. Karodnak erejét megpróbálta a harc,
2370 IV | kifejezése lassankint gúnyos kárörömbe ment át tekintetében.~–
2371 III| találni, Disabul – erős karokra. Áldjon meg az ég – monda
2372 IV | szólt Halila, érzékenyen karolva át hervadó kedvesét.~– Megállj
2373 III| elszörnyedve rohantak a bálványt káromló király elé. A főmágusz eléje
2374 IV | holt ifjú helyét, s annak karszékében ülve várta, míg Halila visszaérkezik.~
2375 II | hívatlanul. Egynek észt, másnak kart adott a sors, szívet mindenkinek.
2376 I | nyilaikkal, mint valami kártékony vadat, a csecsemő ott maradt
2377 III| éjfél órájában, mikor a kaszás csillag feljött a láthatárra,
2378 III| tekinte szét, s meglátott egy katonát, kinek arca mozdulatlan
2379 III| Ha éhes, tömjétek meg kaviccsal.~A bálvány egyre bőgött.~–
2380 IV | meg ne mozduljon, midőn kebelébe ütendi vasát…~– Oh, Dalma,
2381 III| hogy tisztán jutsz Astaroth kebelére.~Halila az égre emelve arcát
2382 III| Imádd Astaroth nevét, ki keblébe fogad! – riadt a leányra
2383 III| ifjút, s kezét megragadva, kebléhez szorítá, s szólni nem bírt
2384 IV | Ha e percben, ahogy így keblemen fekszel, e kardot itt a
2385 III| Ne térdelj lábaimnál. Jer keblemre, és ölelj meg. Én jó, szerető
2386 III| hisz, ők annak szentelék keblök vallásos érzelmeit; egy
2387 II | múlva ásatva fel, arcukra és keblükre kent balzsamok által fölélesztettek
2388 II | a csatakürt rivallását; keblünkben zajlott a vér, szemeinkben
2389 III| hogy a király ma különös jó kedvében van.~– Nem maradt más, mint
2390 III| Kérj tőlem valamit. Most jó kedvemben vagyok.~Halila még mindig
2391 II | elválhatlan kardot, s a kedvenc paripát – csak a hazát nem
2392 IV | fehérbeöltözött nép; a fehér szín kedvence volt az ogurnak, a fekete
2393 IV | ki volt e férfi rejtélyes kedvese?~– Miként?~– A varchonitáknál
2394 IV | bizalmasan, mint szerettél kedvesedbe? Tekints úgy, mintha hölgytársad,
2395 IV | ifjúságodnak megbocsátom. Te kedvesedről akartál szólani, és ez kellemes
2396 V | hangon kiáltva:~– Elemér! Kedvesem.~– Hah! Fájdalmad elárult! –
2397 IV | mellém ül, megölel, hízelegve kedvesének nevez; arcát arcomra fekteti,
2398 IV | érzékenyen karolva át hervadó kedvesét.~– Megállj még, úgy fázom,
2399 I | megindult Bertezena nősülési kedvét elvenni.~A varchoniták engedék
2400 IV | Vége a kihallgatásnak. Ma kedvetlen vagyok. Ne jöjjön elém senki
2401 III| asszonyok szemei közé. Disabul kedvetlenül mordult reá~– Tehát ebből
2402 II | Négyévi távollét után e kegy nem illet-e meg engem?~Dalma
2403 II | megszabadítójának neveztessék.”~Dalma kegyeletteljes ihlettel hallgatá atyja
2404 Uto| inhaláltatni Csehall úr kegyes elnézése mellett.~A stratagéma
2405 III| engem a világból, s én nagy kegyesen nézzem, mint egy indu bonc,
2406 III| Ne vádolj azzal, hogy kegyetlen vagyok. Ím, egy menekvésre
2407 II | hegyével megszúrva karjaikat, a kehelybe csorgaták a kifolyó vért,
2408 IV | arcát, s tagjai reszkettek a kéjtől, mely lelkét elfutotta.~
2409 II | vagyok, te ott lehess. Ha én keleten, te nyugaton, így országunk
2410 I | a bokrok között.~Hogy a keleti rege nem lopott eszméje
2411 II | megszokta forgatni a kardot és kelevézt, s ha kell küzdeni hozzám
2412 IV | rendbeszedé lelki erejét.~– Kelj föl, királyi hölgy. Előttem
2413 IV | megállítja társát. – Uram, nem kellek tovább?~– Akár elvessz miattam.~–
2414 IV | kedvesedről akartál szólani, és ez kellemes tárgy, kivált barátok között,
2415 III| a máguszoknak, s azoknak kellemetlen bántó éneklése, zsongása
2416 I | vasláncait Bertezena vasnál keményebb kezei összetörték? Miért
2417 II | maguk közt:~– Ez valóban keményszívű férfi leend. Miként szerette
2418 IV | virágos szókat, ájtatos kenettel ejtve beszédét~– Ámde lehet
2419 II | fel, arcukra és keblükre kent balzsamok által fölélesztettek
2420 I | faj volt ez, fényűzésre, kényelemre éppen úgy hajlandó, mint
2421 I | valának, hajlék, épület kényelme hírben sem létezett náluk,
2422 I | ismerték a piperét, férfiai a kényelmet, gyermekeik felnőtt korukig
2423 III| a kezei közt összelapuló kenyéren látszott, mit gondol e percben
2424 I | létezett náluk, bornak és kenyérnek még nevét sem hallák; ölhette
2425 IV | megjelenni, ismerős mosolygást kényszeríte arcára, s kezét nyájasan
2426 I | vannak; a melegebb éghajlat kényszeríté őket fejüket borotválni,
2427 IV | szereted, mert félted őt. Nem kényszeríthetlek, hogy higgy szavaimnak,
2428 IV | megvillantá azt a holdsugárban, kényszerítve ijedten visszaszökni orgyilkosát,
2429 III| törött be, s én sajnosan kényszerültem megvallani, hogy e kar nem
2430 IV | Kubláj meg volt lepetve. Kénytelen magában elismerni, hogy
2431 III| tigris, engedelmeskedni kénytetve őrzője vasvesszejének, ordíta
2432 III| hírül adá a magára várató kényúr közelgését, ki fáklyakíséret
2433 Uto| magyar kezdte megszokni a kényuralmat, a rabrendet, az idegen
2434 IV | napom, éjjel csillagom e kép. Bárhova megyek, előttem
2435 IV | egyedül. Te vagy ábrándjainak képe, álmainak neve, szívének
2436 II | reám, hogy lefessem előtte képedet, szeretni és félni fog téged
2437 IV | tábláiba csaták és áldozatok képei faragva. Körös-körül a vadul
2438 IV | szívet, mely ennyi lemondásra képes.~– És te miért nem iparkodtál
2439 II | fellegekkel egyesült, minek képleteiben mindenütt rád váró hősök
2440 IV | tündértüneménynek testi képmását is? Elemér kétkedve felelt
2441 IV | vonásra hasonlít? Aki tulajdon képmásod testben és lélekben, saját
2442 II | királyhoz, kinek mint ennen képmásom tudtul adandod, hogy e napon
2443 IV | mindenha tele volt rajongó képzelemmel, mely az alaktalan űrben
2444 II | fajoknál, ideges fiatal szüzek, képzelethevítő szerek és szigorú böjt által
2445 IV | engem. Add ide kardomat. Ne kérdd: minek? Jól esik, ha megtapinthatom
2446 IV | elfogultsággal.~– Te azt kérdenéd tőlem – folytatá Dalma holdkóros
2447 II | sem nekem, s az volt a kérdés, melyikünk éli túl a másikat?
2448 III| elárulná-e őt mi előttünk?~– Két kérdésedre eggyel felelek. Leányodat
2449 IV | majd megszakadt e kínzó kérdések alatt, arca elsápadt, feje
2450 IV | Miért jövél vissza?~– Kérdezd meg a fecskét, miért tér
2451 IV | s bebizonyítom, amit kérdezél.~– Meghalni könnyű, élni
2452 IV | Melletted üljön ő.~– Ki kérdezett? – kiálta Dalma szokatlan
2453 IV | mást szeretsz?~Halila a kérdező kezét magához vonta le.~–
2454 IV | tolakodék elő, mosolygó pofával kérdezősködve Dalmától menyasszonya felől.
2455 V | végig lépdeltek előtte, kérdezve: „van-e rám gyanúd?”, némán
2456 III| vagyok.~– Ki az ördögöké? – kérdi bosszúsan Disabul.~– A csuvaszoké,
2457 IV | férfit e lealázott homlokkal. Kérdjed bűnét, ő megmondja maga.~
2458 III| beterítve, melyet vastag kerekekre téve, mindenütt a király
2459 IV | jöjjön elém senki semmi kérelemmel. Ma rossz napom van. Kerüljétek
2460 III| pillanatát.~– Valóban, még egy kérelmem van hozzád. E hajadont,
2461 II | fogtok velem, s én számon kérendem tőletek, amit rátok bíztam
2462 IV | szeretni szabad.~Dalma szédülve kerese támaszpontot kezeivel. Arca
2463 IV | Senki sem izent, senki sem keresett, mióta itt vagyunk?~– Nem
2464 I | ura, vassal szokott innen kereskedni, ha szabad így neveznünk
2465 IV | emelkedett folyamai partján, a kereskedők karavánjai bátorságos vidékein
2466 II | húzódék, mintha védelmet keresne nála valami kísértő rém
2467 IV | azzal ajtóőreit szólítá. Keressétek föl Elemért, s vezessétek
2468 III| magányunkban, kit annyiszor kerestem, midőn szenvedék, ki mindenütt
2469 II | kivont kardot fejeik fölött keresztbe tartottak, s azokat hétszer
2470 II | egyszerű betűivel, mik egymáson keresztül-kasul vágott egyenes vonásokból
2471 V | vállain fényes párducbőr keresztülkötve, mely gömbölyű vállát és
2472 IV | vadul lángoló szemeivel keresztülnézve Dalma szemein. – Meg akarom
2473 IV | lelkén reménysugár kezde keresztültörni. „Hátha Elemér valóban nem
2474 III| khagánod? – kérdé Disabul keresztültörő gúnnyal, s a kezei közt
2475 II | hátra, hanem csak előre. Keresztültörtél az ellenség legelső során,
2476 IV | az én szívemen egyszerre keresztülütném, hogy soha el ne válhatnánk
2477 IV | odasimult, és kezét kinyújtá a kereveten ülőé után.~Azon percben
2478 IV | mindkettőjük arcához.~– Jer, ülj e kerevetre – szól Halila. – Hajtsd
2479 III| Elmegyek boldog Arábiába keringelő barátnak. Még szóval sem
2480 III| Tatárországot hatalmába keríté, mindegyik százezer emberből
2481 II | kardom hegyével magam körül keríthetek, annyira közel hozzám nem
2482 III| áll. Egyik Chorazan felől keríti el, a másik a tengeren kerül
2483 III| valamire. Ha már benne vagyunk. Kérj tőlem valamit. Most jó kedvemben
2484 II | függött, mintha valamit kérne tőle.~– Mire vársz még?~–
2485 IV | veszély idején tanácsot kérnek tőle.~A magányos lak egészen
2486 IV | haraggal nézesz reám?~Azon kérő arc, e fájdalmas hang megdöbbenték
2487 III| születhettem-e arszlánnak? Ha a kérődző állatok szövetséget kötöttek
2488 I | megszeretve, azt nőül nem kérte.~E vakmerőség haragra gerjeszté
2489 IV | tiltott szenvedélyem hevült, kértem, megesküdtetém, hogy hagyjon
2490 III| keríti el, a másik a tengeren kerül háta mögé, a harmadik egyenesen
2491 II | akik szüntelen egymást kerülik. Én nem tudok nevet adni
2492 IV | kérelemmel. Ma rossz napom van. Kerüljétek kapuimat. A vezérek fejcsóválva
2493 IV | ím, az napon a férfi, kit kerülnöm kelle, esküje ellenére előttem
2494 IV | boldogítni szoktak. Te a nőarcot kerülöd, s szerelmet nem érezél
2495 III| Felmagasztallak úgy, hogy amint került eddig még a leghitványabb
2496 II | hátrarántottam azt, s míg te késedet szívébe döféd, én fejét
2497 II | vezérek egyenkint odaléptek, késeik hegyével megszúrva karjaikat,
2498 IV | gyöngédség: kínzás, üldözés, keserv volt, amit nála találtam.~–
2499 III| tartsa meg soká – hörgé keserves gúnnyal.~– Kívánom egyúttal –
2500 IV | leplei közé takarva, sírt keservesen~– Soha nem látom őt többet!~
2501 II | nagy.”~A rhabonbán vevé kését, s egy négyszögű pálcára
2502 IV | átragyogva; a vízen egy keskeny csónak úszik lefelé; az
2503 I | megjavítsuk, négy kardból készíténk egyet, húszfontosat tízezeret,
2504 I | közt.~E naptól fogva nem készített a varchonita nép láncot
2505 I | minden kard leend ötfontos. Készítsünk csak tízezeret, de legyen
2506 I | azokéban, akik ezt velünk készíttetik? – monda egyszer egy pihenő
2507 III| hogy készüljünk a harcra. – Készüljetek a halálra.~– Ah, nagy Disabul,
2508 III| elbújjanak!~– Ez azt teszi, hogy készüljünk a harcra. – Készüljetek
2509 Uto| ecetágya van. Nem regénynek készült ez, hanem drámának.~1853-
|